Jól kezdett az U20-as élvonalbeli férfi kézilabda-bajnokság Keleti csoportjában a Budapesti Honvéd együttese: a nagy múltú szakosztályban a sport szeretetére és a tanulásra legalább akkora fókuszt irányítanak, mint az eredményekre, ám utóbbi téren sem állnak rosszul eddig a 2023/2024-es évadban. A fővárosiak jelenleg harmadikok a tabellán, ám ez nem az egyetlen rangsor, amelyen előkelő pozíciót foglalnak el.
Pontosabban foglal el az egyik játékosuk, a 18 éves Kardos Márton, aki megállíthatatlannak tűnik az idényben:
a 89 gólos Silling Péter előtt, és a Nyugati csoportban sem akad párja, amelyben Urbán-Patocskai Csongor a legtermékenyebb 86 találattal.
„Fociztam, kajakoztam és vízilabdáztam is kiskoromban, amik közül az első kettő viszonylag gyorsan kiesett, a póló viszont jó ideig megmaradt; mindig is szerettem dobálni, ám kicsit féltem is közben, mert folyamatosan a víz alá nyomtak, kisgyerekként ez még ijesztő volt. Anyukám mondta, hogy akkor próbáljam ki a kézilabdát inkább – emlékszik vissza a kezdetekre Kardos, aki nem tartozott a legmagasabb gyerekek közé, ám volt olyan tulajdonsága, amivel kiemelkedett a többiek közül. – Korábban még a testnevelő tanárok is terelgettek a kézilabda irányába, ugyanis mindig én dobtam a legnagyobbat az órákon, a kidobós is jól ment. A kézi aztán nagyon hamar megfogott, de nem volt könnyű dolgom, mert volt rajtam súlyfelesleg, így az edzéseken és a meccseken gyorsan elfáradtam. Diétázni akkor még nem lett volna jó ötlet, meg amúgy is azt jósolták a szakemberek egy felmérés alapján, hogy megnyúlok majd. Ettől függetlenül voltak ezzel problémáim, nem voltam megelégedve a testemmel, a vírusos időszak alatt pedig átestem a ló túloldalára, aminek a vége az lett, hogy
Viszonyításképp, már akkor is százkilencven centiméter fölött volt a magasságom, a testsúlyom viszont hatvan kiló alá esett. Ez a saját hülye gondolkodásom miatt történt,
ugyanis megérttették velem, hogy az állapotom miatt a sportolást is abba kéne hagynom, illetve ha komoly terveim vannak ezzel a sportággal, azonnal változtatnom kell; nagyjából harminc kilót kellett visszaszednem magamra.
Nem tudom, hogy mit veszítettem az életemben azzal, hogy ez az időszak így telt, most viszont
A 198 centiméter magas átlövő a koronavírus idején 58 kg-ra fogyott le, miközben alig volt alacsonyabb a jelenlegi állapotához képest; 34 kilót szedett fel azóta. Hogy mennyire jó erőben – és formában – van, azt jól mutatja az idei statisztikája;
elvitathatatlan érdemeket szerezve a győzelemben.
„A változtatásnak köszönhetően a pályán is egyre jobban éreztem magamat, javult a teljesítményem. Az előző és a jelenlegi évadban fogalmazódott meg bennem az, hogy akár komolyabb célokat is megfogalmazhatok; korábban kizárólag az volt a lényeg, hogy jól érezzem magamat a játék közben a csapattársaimmal, ami lényegében mostanra sem változott, de már az eredményre és a statisztikára is gondolok a meccsek közben.
emiatt nem is a dabasi a legkedvesebb meccsem, hanem a tavaly őszi, jóval szorosabban alakuló Szeged elleni összecsapás, amin bár kevesebbszer találtam be, azok a gólok végül pontokat jelentettek nekünk. Egészen kiskorunk óta együtt játszunk a csapattársaimmal a Honvédban, megtiszteltetésnek érzem, hogy itt lehetek, szinte családdá alakultunk az évek alatt. Olyan barátságok szövődtek itt, amik szerintem – remélem – soha nem szakadnak meg.”
A fiatal az elmondása szerint külföldön is el tudja képzelni magát a jövőben.
„Az még elválik, hogy az egyetemi tanulmányaim hogyan alakulnak, de nagy terveim vannak a kézilabdázással; szeretnék úgy játszani, olyan sikereket elérni, amire büszke lehetek, illetve mások is büszkék lehetnek rám!”
(Kiemelt képünkön: Kardos Márton Forrás: BHSE)
