Beírta magát a hazai kézilabdázás nagykönyvébe a Sótonyi László vezette junior férfiválogatott, amely néhány héttel ezelőtt a német-görög közös rendezésű világbajnokságon az eddigi legjobb magyar eredményt beállítva második lett – erre legutóbb az első kiírás alkalmával, 1977-ben volt példa. A fiatalokat egyedül a házigazdák tudták megállítani, a remek teljesítménynek hála pedig a szakember a Magyar Edzők Társasága, az Utanpotlassport.hu szerkesztősége és a Porsche Hungaria által létrehozott A hónap utánpótlásedzője díj júniusi győztese lett.Sótonyi László vezette junior férfiválogatott, amely néhány héttel ezelőtt a német-görög közös rendezésű világbajnokságon az eddigi legjobb magyar eredményt beállítva második lett – erre legutóbb az első kiírás alkalmával, 1977-ben volt példa. A fiatalokat egyedül a házigazdák tudták megállítani, a remek teljesítménynek hála pedig a szakember a Magyar Edzők Társasága, az Utanpotlassport.hu szerkesztősége és a Porsche Hungaria által létrehozott A hónap utánpótlásedzője díj júniusi győztese lett.
A junior férfiválogatott mellett az NB I-ben szereplő, javarészt utánpótláskorú játékosokkal felálló – velük az előző idényben a nyolcadik helyen végző – HSA NEKA-t irányító tréner a díjátadó után nyilatkozott az Utánpótlássportnak.
„Amikor megtudtam, hogy én nyertem, meglepődtem, de természetesen óriási örömmel és büszkeséggel tölt el; nagyon hálás vagyok, köszönettel tartozom a kollégáimnak is, akikkel együtt dolgozom, és persze a játékosaimnak is.
– mondja nevetve a szakember. – Bízom benne, hogy ez további lökést ad a csapattagoknak, a stábnak és nekem is; örülök, hogy sikerült kicsit a reflektorfényt a fiúkra, egyúttal a kézilabdára irányítani. Az utánpótlásban dolgozó szakemberek mindig kettős célkitűzéssel dolgoznak: egyrészt rövidtávú fejlesztés zajlik, készülünk a meccsekre, próbáljuk felvenni a győztes mentalitást. Hosszabb távon viszont úgy fejlesztünk, hogy a játékosaink közül minél többen eljussanak a válogatott szintig, külföldi szerződésig, élvonalbeli tagságig.”
A nevelőedzőknek, korosztályos trénereknek azonban nem csak a pályán van dolguk a játékosaikkal.
„Szoktam mondani, néha úgy érzem, olyan mintha tizennyolc fiam lenne egyszerre. Fontos a sportban a keretrendszer, tisztelniük kell egymást és másokat, jó hangulatnak kell uralkodnia, emellett viszont magas szintű munkára is szükség van. Bármilyen problémával megkereshetnek az edzésidőn kívül is, segíteni kell nekik; ez egyébként szerintem nem csak az utánpótlásra igaz, minden korosztályban akkor lehet a leghatékonyabban dolgozni, ha a környezetükben minden rendben van.”
(Kiemelt képünkön: Sótonyi László Fotó: Mura László)
