A hónap utánpótlásedzője: megvan a májusi díj három jelöltje

A hónap utánpótlásedzője díj odaítélésekor figyelembe veszik az adott időszak világversenyein, nemzetközi eseményein, legjelentősebb hazai viadalain, bajnokságain elért eredményeket, de a díjra történő jelölésnél ugyancsak döntő szempont volt a kiválasztott szakmai múltja, megfelelő edzői végzettsége, példaértékű nevelőmunkája. A díjazottakról a három alapító szervezet képviselőiből álló kuratórium hamarosan dönt; a győztes 200 ezer forintos pénzdíjazásban részesül.

A hónap utánpótlásedzője díj odaítélésekor figyelembe veszik az adott időszak világversenyein, nemzetközi eseményein, legjelentősebb hazai viadalain, bajnokságain elért eredményeket, de a díjra történő jelölésnél ugyancsak döntő szempont volt a kiválasztott szakmai múltja, megfelelő edzői végzettsége, példaértékű nevelőmunkája. A díjazottakról a három alapító szervezet képviselőiből álló kuratórium hamarosan dönt; a győztes 200 ezer forintos pénzdíjazásban részesül.

Íme, május hónap jelöltjei!

SIMICS JUDIT az FTC ifjúsági leány kézilabdacsapatának vezetőedzője. A korábbi 82-szeres válogatott, olimpiai ezüstérmes játékos már aktív pályafutása alatt, a kilencvenes évek közepén is dolgozott utánpótlásedzőként, akkor a derecskei korosztályos együttest irányította. A most 54 éves szakember 2001-ben történt visszavonulása után rövid ideig Csömörön foglalkozott ifjúsági, illetve serdülőkorú játékosokkal, majd egy időre kikerült a kézilabda világából, testnevelőként dolgozott, iskolásokat oktatott szivacskézilabdára. Akkor, 2013-ban találta meg az FTC ajánlata, amelytől saját bevallása szerint eleinte félt, hiszen korábban nem dolgozott ilyen magas szinten. Kilenc éves népligeti pályafutása alatt két arany- és két ezüstérmet nyert együtteseivel az ifjúsági bajnokságban, és olyan játékosok kerültek ki a keze alól, mint – a teljesség igénye nélkül – Háfra Noémi, Márton Gréta és Faluvégi Dorottya. Azt mondja, számára a legnagyobb büszkeség, hogy a többi ferencvárosi utánpótlásedzővel közösen számos olyan kézilabdázót nevelt, akivel később az NB I-ben, illetve a válogatottban is találkozhattunk.

Az már korábban eldőlt, hogy az FTC Simics Judit által irányított felnőtt NB I/B-ben szereplő ifjúsági leánycsapata a felsőházba került a „nagyok” között, s ott végül a hatodik helyet szerezte meg. A zöld-fehérek így a saját korosztályuk májusi, szigetszentmiklósi bajnoki négyes döntőjében koronázhatták meg a már egyébként is sikeres évadot. A százszázalékos alapszakasz után (26-ból 26 győzelem) címvédésükhöz a Final Fourban sem férhetett kétség: az elődöntőben a Szombathelyt verték 33–26-ra, a döntőben pedig a Debrecent múlták felül 28–24-re. Így a nyáron a zöld-fehérektől távozó (az FTC tájékoztatása szerint: a klubban koncepcióváltás kezdődött el, és az utánpótlásnak új impulzusokra van szüksége) Simics bajnoki címmel búcsúzhatott a népligeti akadémiától.

„Nekünk, utánpótlásedzőnknek élsportolókat, sportembereket és embereket egyaránt kell nevelnünk, és a gyerekek különleges bánásmódot igényelnek – mondja Simics Judit. – Mi vagyunk azok, akik irányt mutatunk nekik, hogy miként váljanak élsportolóvá, ez a szakasz az életükben az első lépcső az oda vezető úton. Úgy érzem, mindig tiszta lelkiismerettel küldhettem őket a pályára. Fontos, hogy pedagógusok is legyünk; nem szabad, hogy a fiatal játékos azért hajtsa végre a feladatokat, mert fél tőlem, sokkal jobb, ha maguk találják meg a gyakorlatokban a motivációt. Az utolsó ferencvárosi szezonom után annyit még mindenképpen szeretnék elmondani: sokan sokféleképpen ítélik meg a klubot, de azt a családias légkört, hangulatot, ami itt tapasztalható, csak akkor érzi át igazán az ember, amikor ennek a közösségnek a tagjává válik.”

Az FTC ifjúsági leányegyüttesének csapatkapitánya, Majoros Klaudia így látja edzőjét:

„A mostani volt a negyedik szezon, amelyben vele dolgoztam. Emlékszem, az első közös edzésünkön kicsit izgultam, mert tudtam, milyen kiváló játékos volt, de aztán kiderült, hogy mind a pályán, mind a pályán kívül nagy bizalommal fordulhattam hozzá. Szakmailag számomra a legfontosabb, hogy a védekezésben szinte mindent tőle tanultam, amit most tudok. Ezen kívül nagyra becsülöm az empátiáját, soha nem hallottam, hogy felemeli a hangját, a meccsek közben is ő volt a legnyugodtabb. Mindig pozitív a kisugárzása, ami önbizalmat ad. Nagyon fog hiányozni a klubból, és az biztos: mi, játékosok boldogan tekintünk majd vissza az együtt töltött időszakra.”szakember

TURSICSNÉ IVÁN KRISZTINA a Csata DSE kosárlabdaklub elnöke, a kadét- és a gyermek leánycsapat vezetőedzője. Játékos-pályafutását – viszonylag korán – befejezve 1989-ben kezdte el edzői tevékenységét a Tungsram SC utánpótláscsapataival. Majd testnevelőtanár lett, és egyedi kezdeményezésként angol-kosárlabda szakos osztályt hozott létre, amely kiemelkedő nevelési eredményeket produkált a környezet számára addig szokatlan, hagyományos iskolatípusban. Ezután 1995-ben – férjével, Tursics Sándorral közösen – megalapította a Csata DSE-t, és az egyesület azóta (öt éven át a Vasassal együttműködve), mondhatni, családi vállalkozásként működik. Ez idő alatt a klub több mint 40 korosztályos bajnok címet ünnepelhetett, és utánpótlás-válogatottak hosszú sorát adta a magyar kosárlabdasportnak. Jelenleg is a legeredményesebb hazai nevelőműhely a Csatáé. A 54 éves szakember klubjában most hozzávetőleg 150 gyerekkel foglalkozik. Több évtizedes edzői karrierje alatt számos olyan játékos megfordult a keze alatt, aki később a felnőttválogatottságig vitte (a teljesség igénye nélkül): Bujdosó Nóra, Horváth Bernadett, Lelik Réka, Semsei Barbara, Szlimák Hajnalka, Török Szilvia.

A Tursicsné Iván Krisztina általa vezetett U16-os leánycsapat megvédte korosztályos bajnoki címét, a májusi döntőben a házigazda NK Pécset 17 pontos hátrányból legyőzve. A nyolcas döntő All-Star csapatában a Csatából Toman Dóra és Vladár Róza is helyet kapott, míg a finálé MVP-jének Gábor Lilit választották. Emellett a kadétkorú játékosok a Csata junior- és felnőtt másodosztályú bajnoki aranyérméből is alaposan kivették a részüket.

„A legfontosabb, hogy a gyerekek szeressenek sportolni, figyeljenek egymásra. Ha pedig emellett nagy eredményeket is szeretnének elérni, azért rengeteget kell tenniük. Csak a kemény munkában hiszek!” – foglalja össze hitvallása lényegét a jelölt.

A kadétbajnoki címet szerző csapat vezéregyénisége, egyben a döntő MVP-je, Gábor Lili így nyilatkozik edzőjéről:

„Öt évvel ezelőtt jöttem a Csatába, mások mellett Kriszta invitálása miatt is. Majd nevelőedzőként ő kezdett el foglalkozni velem, és egyetlen esztendőt leszámítva folyamatosan nála fejlődhettem. Az első naptól nagyon szeretek vele dolgozni, mert bár szigorú velünk, mindig következetes és remekül tud motiválni minket. Soha nem szid le azért, ha hibázunk, viszont ha nem vállaljuk el a dobást, nem tesszük oda magunkat eléggé, rendre megkapjuk tőle a jogos kritikát. De nemcsak a kosárlabdapályán, hanem azon kívül is nevel minket. Alázatra és tiszteletre tanít, továbbá minden nap érezteti velünk, hogy fontos a számára, hogyan alakul a jövőnk. Miatta is vagyok nagyon büszke arra, hogy a Csata játékosa lehetek.”

HORVÁTH JÁNOS a KSI vízilabda-szakosztályának vezetőedzője, szakmai vezetője. A KSI-ben, az Egerben, majd az OSC-ben vízilabdázott, ez utóbbi egyesületben kezdte edzői pályafutását is. Először az ifjúsági csapat irányítását vette át, majd az ob I/B-en szereplő felnőttgárdával feljutott az első osztályba, s ott rövidesen kupabronzéremhez segítette a klubot. A KSI-be a 2002/2003-as évadban, Szívós István felkérésére tért vissza. Ettől kezdve szinte csak korosztályos játékosokkal foglalkozott és foglalkozik a mai napig, hiszen a kiváló utánpótlás-nevelő műhely felnőttcsapatának zömét is tinédzserek alkotják. Az elmúlt húsz évben számos kitűnő pólós játszott a kezei alatt tizenévesként. A 2021-es tokiói olimpián bronzérmes válogatottból Angyal Dániel, Jansik Szilárd, Mezei Tamás és Vámos Márton is az ő tanítványa volt. Mellettük a teljesség igénye nélkül említhetjük meg Kovács Gergő, Kovács Péter, Kardos Gergely, Tóth Márton vagy Németh Toni nevét Horváth János neveltjeként. Az 51 éves szakember jelenleg az Universiade-válogatott szövetségi kapitánya is, de a szakvezetői posztot korábban sikeresen töltötte be az ifjúsági, valamint a junior nemzeti csapatnál is. Hogy a hazai bajnoki címek mellett az elmúlt húsz évben hány KSI-s szerzett valamilyen színű érmet korosztályos világeseményen, azt nehéz lenne összeszámolni – erre Horváth János sem vállalkozott.

A szinte kizárólag utánpótláskorú játékosokból álló KSI férfi vízilabdacsapata veretlenül, 26 győzelemmel végzett az ob I/B-s bajnokság tabellájának élén, ezzel egyetlen másodosztályban töltött év után visszajutott a fiatalok számára a leghatékonyabb fejlődést kínáló közegbe, a világ legerősebb bajnokságának elkönyvelt magyar élvonalba. A KSI dominanciáját olyan kiemelkedő mutatók jelzik, mint a 441 lőtt gól és az ehhez kapcsolódó +249-es gólkülönbség. Gyakorlatilag ugyanez a csapat maradt veretlen az ifjúsági bajnokság mérkőzéseinek rendes játékidejét tekintve is. A sportiskolások a májusi nyolcas döntő aranymeccsét a minitornát rendező BVSC-Zuglóval vívták, és a fiúk mentális erejéről tesz tanúbizonyságot, hogy az első negyedben összeszedett 6–1-es hátrányból felállva, végül 14–13-mal győzelemmel nyertek bajnoki címet.

„A vízilabdázás csak állapot, amely nem tart életünk végéig – kezdi Horváth János. – Ezért is tartom az eredményeknél is fontosabbnak, hogy olyan emberi értékeket adjunk a gyerekeknek, amelyek elkísérik és segítik őket az életük során, és amelyeket talán ők is továbbadnak egyszer. Jó embereket szeretnék nevelni. Ha szóba is került régebben, hogy esetleg másik csapathoz, felnőttekhez menjek dolgozni, Szívós Pista bácsi megrázott, és azt mondta, hogy itt vagyok igazán jó. Mindig meg tudott győzni, és magam is azt érzem, hogy az utánpótlás-nevelés az én küldetésem.”

Szalai Péter Miklós, a KSI 18 éves játékosa, az ob I/B legutóbbi évadának gólkirálya:

„Jani bácsival nemcsak azért élmény együtt dolgozni, mert szakmailag rendkívül felkészült, hanem azért is, mert partnerként kezeli a játékosait. Mindig kikéri a véleményünket, legyen szó taktikáról, kétkapuzásról, edzőtáborról vagy bármilyen, a csapat szempontjából fontos dologról. Emellett minden téren segítőkész. Ugyanúgy számíthatunk rá az uszodában, mint akkor, amikor a magánéletünkben bizonytalanodunk el.”