Már önmagában az is megsüvegelendő tett egy utánpótláskorú sportolótól, hogy kvalifikálja magát az olimpiára. Tokióban azonban a magyar korosztályos kiválóságok közül többen is úgy gondolták, nem érik be csupán a részvétellel, és ha már ott vannak, maradandót alkotnak.
BRILIÁNS ALKALMAZKODÁS
Szerényen nyilatkozott, az elutazás előtt a döntőbe jutást tartotta legfőbb céljának a hazai férfi kajakszakág legnagyobb ígéreteinek egyikeként számon tartott Varga Ádám. Pedig az előzmények alapján lett volna oka bizakodni, hiszen a KSI 21 éves sportolója akkorra már az országos bajnokságon és a válogatóversenyen is legyőzte a királyszám, azaz K1 1000 méter aktuális világbajnokát, Kopasz Bálintot.
Az olimpia előtt az alkalmazkodást emelte ki, mint az egyik legfontosabb feladatot, és a kajak-kenu versenyek első döntős napja után ki is lehetett jelenteni, hogy az bizony nem sikerült rosszul. A korosztályos világversenyek után – 2016-ban és 2017-ben ifjúsági világbajnok, 2019-ben U23-as vb-ezüstérmes lett – ismét dobogóra állhatott, ezúttal már a versenyek versenyén, az olimpián.
Varga magabiztosan jutott tovább az előfutamból és a középdöntőből is, de a finálét nem kezdte túl erősen. A táv első negyedében kissé lemaradt a legjobbaktól, ám 500 méternél már a harmadik helyen lapátolt. Nem sokkal később pedig hatalmas hajrát nyitott, s noha az élen haladó Kopasz Bálint az ő számára is foghatatlan volt, az elfáradó portugál Fernando Pimentát, valamint a vele szinte végig együtt evező német Jacob Schopfot iszonyatos versenyben megelőzte.
Így Hesz Mihály 1968-as sikere után magyar aranyérmese lett a számnak Kopasz személyében. A második helyezett Varga pedig legalább olyan boldog volt a futam után, mint az újdonsült olimpiai bajnok.
A HAJRÁRA KIHEGYEZVE
Ha csak az olimpia végeredményét nézzük, akkor leszögezhetjük, hogy a világ legjobb nem svájci női hegyikerékpárosa Vas Kata Blanka. A 19 éves, egyébként három szakágban is kimagaslóan teljesítő kitűnőség az U23-as vb-ezüstérme birtokában sem tartozhatott a – mint az sokak számára most derült ki: igen látványos és izgalmas – verseny favoritjai közé, hiszen korábban alig mérette meg magát a mountain bike-os felnőttmezőnyben.
Ennek ellenére a rajt utáni elcsúszását követően hatalmas küzdeni tudásról tanúbizonyságot téve folyamatosan „vadászta le” az előtte haladókat, és végül a negyedik helyen tekert célba a dobogót elfoglaló, emelkedőkön nevelkedett svájci trió mögött. A kiskunlacházi lány sikere magyar szempontból a játékok egyik legnagyobb meglepetésének és bravúrjának tekinthető, teljesítménye kapcsán pedig egy egész ország ismerte meg a nevét, na meg a hegyi szakágat.
Persze, bringás berkeken belül már eddig is jól tudták, ki az a Vas Kata Blanka – a világ legjobb World Tour-csapataként számon tartott holland SD Worx nem véletlenül csapott le rá az idén.
JÓKOR JÖTT NAGY DOBÁS
A kötöttfogású birkózók 97 kilós súlycsoportjában a junior Európa-bajnok, kadét vb- és Eb-győztes Szőke Alex kiváló formát mutatva jutott el a bronzmérkőzésig: az első körben a cseh Artur Omarov legyőzésével kezdett, majd a negyeddöntőben a súlycsoport kétségkívül legjobbja, az orosz Musza Jevlojev jutott neki ellenfélül. Az ESMTK 21 éves fiatalja ezen a meccsen is helytállt, ám 6:2-re kikapott – a későbbiekben aranyérmes – orosz klasszistól. Jevlojev remeklése ugyanakkor további küzdelmeket tartogatott Alexnek a vigaszágon.
A második napon így jöhetett a grúz Giorgij Melia elleni párharc a bronzmérkőzés kiharcolásáért. A kemény ütközetben a magyar versenyző tíz másodperccel a vége előtt bemutatott szenzációs dobással fordított, és nyert 5:1-re. A dobogóért a lengyel Tadeusz Michalik várt rá. A bronzmeccs már nem sikerült, Szőke az első menetben technikai tussal alulmaradt, ezzel az elismerésre méltó ötödik helyen fejezte be az olimpiát.
CSALÁDI HAGYOMÁNYŐRZÉS
A tekvandósok versenyének 58 kilós kategóriájában remekelt a 18 éves Salim Omar. Az MTK Budapest felnőtt Európa-bajnoka – akinek az édesapja, Salim Gergely Tanzániában született, majd 1992-ben dán színekben lett olimpiai bajnok – az első fordulóban kikapott a második kiemelt, olasz Vito Dell’Aquilától, de legyőzője döntőbe jutott, így Omar a vigaszágon folytathatta. Ott magabiztosan, 43–22-re felülmúlta a thaiföldi Ramnarong Sawekwiharee-t, majd jöhetett a legnehezebb feladat, ugyanis a bronzmeccsen a világranglista-első, vb-címvédő, dél-koreai Dzsang Dzsun állt vele szemben.
Ahogyan az várható volt, érvényesült a papírforma, Salim 46–16-os vereséget szenvedett, ezzel az ötödik helyen fejezte be pályafutása első olimpiáját, egyben megismételve az eddigi legjobb magyar szereplést ebben a sportágban. Ezt megelőzően egyetlen magyar tekvondós indult ötkarikás játékokon, méghozzá Omar nagybátyja, Salim József, aki 2000-ben, Sydney-nem szintén az ötödik lett.
BEUGRÓBÓL FŐSZEREPLŐ
Még a 2019-es világbajnokságon, a dán Kim Rasmussen irányítása alatt mutatkozott be a felnőtt kézilabda-válogatottban a Debrecen 20 éves irányítója, Vámos Petra. A következő világversenyére több, mint másfél évet kellett várnia, ám előzetesen nem számolhatott azzal, hogy Tokióban főszerep jut neki, hiszen a nála sokkal rutinosabb Kovacsics Anikó és Szucsánszki Zita is vele azonos poszton szerepel.
Azonban az első, illetve a harmadik csoportmérkőzés után kidőlt mindkét rutinos karmester, így az addig többnyire epizódszerepekhez jutó, a franciák elleni nyitó mérkőzésen mégis hat gólt szerző Vámosra hárult a feladat, hogy vezényelje, szervezze az akkorra pokoli nehéz helyzetbe került válogatott támadásait.
Az életben maradásért előbb a spanyolokat, majd az eredmények számunkra kedvező alakulása nyomán a már biztosan csoportelső svédeket győzte le a fiatal irányítóra is támaszkodó válogatott. Aztán a norvégok elleni negyeddöntő négygólos vereséggel zárult, parázs csatát hozott; olyannyira, hogy az 50. percben még sejteni sem lehetett, melyik csapat lesz a győztes. Ilyesmire a skandinávok elleni mérkőzéseken régen volt példa.
Vámos pedig – bár természetesen ő sem játszott hibátlanul – 26 góllal a magyar csapat legeredményesebb játékosa lett Japánban. És kétségkívül az egyik olyan szereplő, akivel kapcsolatban biztosak lehetünk benne: ha együttesünk három év múlva is eljut az olimpiára, neki ott a helye a keretben.
VÉGIG VERSENYBEN
A magyar utánpótláskorú olimpikonok közül persze mindenki igyekezett kihozni magából a legtöbbet. A fiatalok táborából elsőként színre lépő, sportlövő Mészáros Eszter a légpuskások viadalán a 20., a sportpuskások összetett versenyében a 26. helyen zárt, míg a légpuskások először műsorra tűzött számában, vegyes párosban – Péni Istvánnal – a 7. helyen végzett. Ugyancsak az előkelő 7. hely jutott a küldöttség legifjabb tagjának, a 15 éves Veres Laurának, aki a 4x200-as gyorsváltóban úszott kiválóan, míg az öttusázó Gulyás Michelle számára a lovaglás után szállt el az éremesély: 12. lett.
A kenusok versenyében Adolf Balázs és Fejes Dániel kettőse 1000 méteren tizenegyedikként végzett, egyesben előbbi a 15. helyet érdemelte ki, utóbbi – kisebb betegséggel küzdve – nem jutott a középdöntőbe. Az egyéniben 200 m vegyesen érdekelt úszó, Kós Hubert 20. lett, és a 4x100-as vegyes váltóval sem került a döntő közelébe. A cselgáncsozó Özbas Szofi a második meccse után búcsúzott a 63 kilósok mezőnyében, míg a kardvívó Pusztai Liza a nyolcaddöntőben fejezte be a küzdelmeket. A női kardcsapat Pusztaival és Battai Sugárral a 8. helyen zárt, a 200 méterre nevezett kenus, Horányi Dóra pedig vállsérülése miatt nem tudta magát megmutatni a japán fővárosban.