Tekvondó: Salim pihen, aztán jöhetnek az új nagy feladatok

Salim Omar egyik, tán nem is annyira titkos éremesélyesünkként indult a tokiói nyári játékokon. A felettébb vérmes reményeket táplálók az aranyat sem tartották elérhetetlennek, az óvatosabbak már a kijutását is hatalmas sikernek könyvelték el az áprilisban nagykorúvá vált legénynek, aki jeles születésnapját két parádés diadallal tette külön is emlékezetessé: Szófiában – élete első felnőttversenyén - Európa-bajnok lett, majd nem sokkal később ugyanott olimpiai kvótát szerzett. A japán fővárosban pedig a világ tizenhat legkiválóbb 58 kilósának versengésében ötödik lett küzdelmi kategóriájában.

 •  Forrás: wtftaekwondo.hu

„Igaz, hogy az olimpiai ranglista első- és második helyezettjével is meg kellett mérkőznöm Tokióban, mégsem tulajdonítanék túl nagy jelentőséget a sorsolásnak, hiszen ezen a szinten már nincsenek könnyű ellenfelek – tért ki utóbb arra, hogy a másik ágon talán könnyebb dolga lett volna, s ha oda sorolják be, most lehet, hogy érmesként ünnepelhetnénk. - Az első körben – a későbbi olimpiai bajnok – olasz Vito Dell’Aquilával találkoztam. Emlékeztem rá az Európa-bajnokságról, tudtam, mire képes. Hiába igyekeztem mindent kizárni, végül nem úgy alakultak a dolgok, ahogy reméltem – idézte fel a 26-13-as vereséggel véget érő nyitótalálkozóját a Brüll Alfréd akadémistája klubja az MTK honlapján. „Visszaemlékezésében” elmondta, hogy a vigaszágon, ahol a vb-bronzérmes thaiföldi Ramnarong Szavekvihari várt rá, nagyon nehéz volt talpra állnia a vereség után.

„Egyáltalán nem volt könnyű mérkőzés, főleg mentálisan. Hiába nyertem, nem igazán tudtam örülni” – így Omar, aki 43-22-re legyőzte ázsiai ellenfelét, így a bronzért küzdhetett. Ellenfele az olimpiai világranglista első helyezettje, a világbajnok dél-koreai Dzsun Dzsang volt, akivel már nem boldogult, s végül az ötödik helyen zárt.

„Igyekszem picit kikapcsolódni, a családommal tölteni az időt, aztán folytatódnak edzések, és minden eddiginél keményebben fogok dolgozni az álmaimért – beszélt a folytatásról a 18 éves harcos. – Számos világ – és Európa-bajnokság vár még rám a következő években, de már most Párizs, a 2024-es olimpia lebeg a szemem előtt.”

Hogy milyen további plusszal szolgált neki a tokiói olimpia?

„Rengetegen támogattak, biztattak, bátorítottak - nyilatkozta Amerikába indulása előtt. - Köszönöm mindenkinek, aki követte a meccseimet, aki szurkolt, aki üzenetet küldött, ezek mind nagyon sokat jelentenek számomra.”

Ahogyan az ő olimpiai szereplése is sokat jelenthet a magyar tekvondó számára.

„Ez az ötödik hely mindenképpen nagy pozitívum, hiszen 21 éve, a tekvondó hivatalos ötkarikás bemutatkozása óta mostanáig nem volt magyar az olimpián, vagyis azóta, hogy Omar nagybátyja, Salim József szerepelt és lett szintén ötödik súlycsoportjában, Sydneyben - értékelt honlapunknak Patakfalvy Miklós, a hazai szövetség tiszteletbeli elnöke, akinek nem mellesleg elévülhetetlen érdemei vannak Salimék honosításában. - Szóval óriási fegyvertény ez, különösen, hogy egy 18 éves srác hozta ezt a sikert, élete harmadik felnőtt világversenyén. És remélem, lesz még további örömünk ebben a fiúban.”

Az olimpia jelentette rivaldafény, a tévé-közvetítések, s általában is a média kiemelt érdeklődése pedig kiváló terepet kínált arra, hogy Omar a tekvondót népszerűsítse Magyarországon is – vetettük fel.

„Reményeink szerint lesz ennek olyan hozadéka, hogy megnő az érdeklődés egyrészt a sportág, másrészt a tekvondósok között a versenyeken való aktívabb indulás iránt, s a versenysportot az edzőknél is jobban behozza a figyelem középpontjába, többen vállalkoznak és akarják csinálni, mint eddig” – mondta Patakfalvy Miklós.

További korosztályos hírekTEKVONDÓBANa sportági aloldalunkon.