Beteljesült a paratriatlonos Lévay Petra álma: idén júliusban megszerezte a kvótát a tokiói játékokra. A sportoló gőzerővel készül a Japánban való megméretésre, a mindennapjainak azonban szintén fontos része a Végtaghiányos Gyermekekért Alapítvány irányítása, amelynek fiatalként ő is tagja volt.Beteljesült a paratriatlonos Lévay Petra álma: idén júliusban megszerezte a kvótát a tokiói játékokra. A sportoló gőzerővel készül a Japánban való megméretésre, a mindennapjainak azonban szintén fontos része a Végtaghiányos Gyermekekért Alapítvány irányítása, amelynek fiatalként ő is tagja volt.
„Kétéves koromban vittek el a szüleim az uszodába. Ennek egészségügyi okai voltak, hiszen mint minden végtaghiányos embernek, nekem is fokozottan figyelni kellett a gerincferdülés kialakulásának veszélyére – ennek megelőzésére és kezelésére is remek megoldást nyújt a sportolás. Ezután kerültem Málnai Istvánhoz, aki az alapítvány emblematikus arca volt. Rengeteg végtaghiányos embert tanított meg úszni, én is sokat köszönhetek neki. Végül a triatlonnál kötöttem ki; már a riói paralimpia is célkeresztben volt, amiről sajnos egy hajszálnyival lecsúsztam. Ellenben idén sikerült a kvótaszerzés, ez az álmom szerencsére beteljesült.”
Ahhoz nem fér kétség, hogy Lévay kívülről-belülről ismeri a szervezetet, amelynek elmondása szerint ő is rengeteget köszönhet. Az évek során a különböző szervezeti változásoknak köszönhetően új kihívással találta szembe magát a paralimpikon.
„Több mint 33 éves az alapítvány, amely esetében pár éve jött el az a pont, amikor új kuratóriumra volt szükség. A megtisztelő feladat, hogy átvegyük a szervezet vezetését, Csesznegi-Fényes Zsuzsannával és Hurtik Imrével együtt nekünk jutott. Ez a csapat időközben két fővel, Dr. Mező Róberttel és Mihályi Andrással bővült ki – magyarázza Lévay. – A célok az alapítvány kezdete óta változatlanok: testileg és lelkileg is segíteni szeretnénk a végtaghiányos fiatalokon, úszásoktatással, gyógytornával, különböző gyerek- és családi táborokkal. A sporttáborunk is nagy népszerűségnek örvend. Szülősegítő foglalkozásokat tartunk, és jogi tanácsadással is foglalkozunk, a szervezet legnagyobb ereje azonban mégiscsak a közösség, amiben sorstársak segítik egymást. Életkort tekintve a 18 év alatti fiatalokkal foglalkozunk elsősorban, viszont azután is odafigyelünk rájuk, hogy idősebbek lesznek. Mellettük foglalkozunk a családok többi tagjával is, hiszen ezt a kérdést komplexen kell kezelni.”
A támogatók fontos részei minden hasonló szervezetnek; nincs ez másképpen a Végtaghiányos Gyermekekért Alapítvány esetében sem.
„Mindenkinek hálásak vagyunk, akik segítik a működésünket; szerencsére számos szervezet és magánszemély van, akikkel jó kapcsolatot ápolunk. Nincs ez másképp a Magyar Paralimpiai Bizottsággal sem, ők is támogattak már minket korábban. Egyébként teljesen független szervezet vagyunk, a különböző pályázatok még, amik segítenek a programok szervezésében.”
Az alapítvány esetében a hangsúly egyértelműen a szabadidős sporton van, ám nem minden gyerek akar megállni a rekreációs mozgásnál – ezt a gondolkodást Lévay sikerei még tovább erősítik a fiatalok körében.
„A gyerekek saját döntése, hogy mennyire veszik komolyan a sportolást. Mi minden esetben támogatjuk őket. Elsősorban nem a versenyzésre ösztönzünk; a cél, hogy egészséges életet éljenek. Vannak azonban, akikre az én példám volt hatással: az egyik kislány triatlonozni kezdett, és szeretne kijutni a paralimpiára, míg mások az úszást vagy a focit veszik komolyabban. Mellettük állunk minden helyzetben, de a legfontosabb továbbra is az, hogy boldogok legyenek.”