A Vasas Kubala Akadémia csapatai eredményesen zárták a legutóbbi kiírásokat: négy különböző korosztállyal is odaértek a dobogóra az első osztályú pontvadászatokban, ami mindenképpen megsüvegelendő teljesítmény, főleg, hogy az Akadémia 2018-ban a megszűnés küszöbén állt, gárdái pedig a másodosztályban versenyeztek. A három éve történt tulajdonosváltás viszont egyértelműen jót tett a klubnak, Nagy Miklós akadémia igazgató vezetésével pedig már az első évben visszajutottak az élvonalba, így a 2019/2020-as évadtól kezdve korosztályaik újra a legmagasabb szinten bizonyíthatnak.Nagy Miklós akadémia igazgató vezetésével pedig már az első évben visszajutottak az élvonalba, így a 2019/2020-as évadtól kezdve korosztályaik újra a legmagasabb szinten bizonyíthatnak.
Mi több, bizonyítanak is, hiszen elég a nemrég befejeződött szezonra tekintenünk, hogy láthassuk, a Vasas utánpótláscsapatai remekül szerepeltek az első osztályú bajnokságokban. Az U19-esek harmadik helyen kerültek be a tavaszi A-csoportba, másnéven „rájátszásba”, ahol még egy helyet sikerült javítaniuk, ennek köszönhetően nyár elején az ezüstérmet akasztották a nyakukba. Hasonlóan sikerült a második féléves előrelépés az eggyel fiatalabb gárdának: az U17-esek ősszel a nyolcadik, tavasszal a harmadik pozíciótól mindössze egy ponttal lemaradva a negyediket kaparintották meg. Az U16 kiegyensúlyozott évadának köszönhetően bronzot szerzett, az U14 és az U15 szintén sikeresen helytállt a legjobbak között, míg az U12-esek és az U13-asok a területi bajnokságokban végeztek érmet érő helyen, előbbieknél ráadásul ez arany színben mutatkozott meg.
„Én egy hároméves periódust tudok vizsgálni, amióta az Akadémiát vezetem – kezdi az értékelést a Vasas Kubala Akadémia igazgatója, Nagy Miklós. – Minden esetben viszonyítani próbálok. Nem abban mérem a sikert, hogy az adott évben milyen eredményeket értek el a csapataink; szerintem, nem ez az értékmérő. Sok olyan tényező van, ami még befolyásolhatja az adott korosztály eredményességét, elég csak arra gondolni, mikor a legtehetségesebb játékosok egy korosztállyal feljebb szerepelnek, így nem a saját korosztályukat erősítik, ami az eredmény rovására mehet, de az egyén fejlődését szolgálja. Ami a lényeg, hogy a képzés minőségét véleményem szerint nem a pillanatnyi, tabellán betöltött pozíció határozza meg, hanem az, hogy hosszú távon milyen labdarúgók kerülnek ki a kezeink közül. Persze az eredmények, a sikerélmény utánpótlás szinten is fontos tényező, elsősorban maguknak a fiatal labdarúgóknak, hogy visszacsatolásként szolgáljon számukra, hogy a befektetett munka előbb-utóbb mindig megtérül. Akkor is büszkék lehetünk a srácokra, ha csak ilyen szempontból vizsgáljuk a teljesítményüket, hiszen az U19-esek – ahol a 2002-es és a 2003-mas korosztály keveredik – a szezon végéig versenyben voltak a bajnoki címért. Ők abból a szempontból is fontos korosztály, mert ők jelentik a felnőtt csapatunk közvetlen utánpótlását és jelenleg a felnőtt tartalékcsapat funkcióját is ők látják el. Ebben a gárdában is számos utánpótlás-válogatott labdarúgó szerepel, illetve többen is készültek a felnőttekkel az elmúlt év során.”
A sportvezető elismerően nyilatkozott a többi (U15, U16 és U17) akadémiai korosztályról is, illetve a fiatalabb csapataikat is dicsérte.
„A kisebbek is kitettek magukért, dobogós helyek és remek teljesítmények jellemezték az évüket. Az akadémiai kor előtt álló csapatainkra is nagyon büszke vagyok, véleményem szerint az U12-es és az U13-as együtteseink is az ország élvonalához tartoznak. Nem hagyhatom ki a legfiatalabbakat sem, akik szintén bizonyították tehetségüket a Bozsik-tornákon.”
„Köszönhetően” annak, hogy a legidősebb korosztályuk tartalékcsapatként is funkcionál, a fiatalok előtt rövidebb út nyílik meg az első csapat irányába. Az ideális fejlődéshez azonban elengedhetetlen, hogy legyen a klubnak felnőtt „B” csapata, amelyben az ifjú labdarúgók is könnyebben szokhatják a „fenti légkört”.
„Az előző szezonban ez nem volt olyan látványos, mivel az NB II-es csapatunk feljutásra esélyesként hétről-hétre elképesztő nyomás alatt játszott, így nehéz volt a fiatalok szerepeltetése, mégis több olyan fiatal labdarúgó beépült a keretbe, akik a következő szezonban már jelentősebb szerephez juthatnak. Az U19-es utánpótlásfutball és a felnőtt labdarúgás közötti átmenet rendkívül lényeges és nehéz feladat a játékosok számára, ezt érdemes NB III-as tartalékcsapattal megoldani, aminek viszont feltétele az első osztályú tagság. Amíg ez nem áll rendelkezésre, addig is igyekszünk biztosítani versenylehetőséget az utánpótláskorúaknak, a mai felnőtt edzésen például kilenc olyan játékos is részt vett, akik legutóbb még az U19-ben szerepeltek, és megvan az esélyük arra, hogy beverekedjék magukat a keretbe. A klub filozófiája is egyértelműen ez: ha oda kerülünk majd, az NB I-ben is csak magyar játékosokkal képzeljük el a szereplést, lehetőleg minél több fiatallal.”
Az akadémiák esetében azonban a játékosok fejlesztése mellett a körülmények folyamatos javítása is lényeges, hiszen a profi stábból és környezetből rengeteget tudnak profitálni a labdarúgók. Ilyen téren sem tétlenkednek a Vasasnál, több, utánpótlást érintő változás is várható a közeljövőben.
„Az akadémiai program részeként elsősorban a sporttudományi területen zajlanak nagyon komoly fejlesztések, ez egyébként mind a tíz hazai, kiemelt akadémia tekintetében igaz; egységes programról van szó. Komoly eszközparkhoz jutunk ennek köszönhetően, amit nyáron fogunk teljes körűen beüzemelni, a felkészülést pedig már mindenki ebben a környezetben kezdi majd meg. Sokkal átfogóbban tudjuk majd monitorozni az utánpótláskorú sportolók teljesítményét, ami nekünk és nekik is óriási segítség lesz a fejlődést tekintve. Bár ezek a mérések minden kiemelt akadémiánál ugyanúgy fognak zajlani, az identitásunkat meg tudjuk őrizni, akár játékfelépítésről, akár filozófiáról beszélünk– magyarázza Nagy Miklós. – Ezen kívül komoly infrastrukturális fejlesztéseknek nézünk elébe, mivel az akadémia viszonylag kevés pályával rendelkezik, amin mindenképp szeretnénk változtatni. Kész terveink vannak, amiket az engedélyezéseket követően hamarosan megvalósítunk.”
De milyen célokat lehet megfogalmazni egy akadémia tekintetében, ha az eredményességet többféleképpen definiálják?
„Ez mindig nagyon komplex kérdés, hiszen ahogy említettem, az értékmérők nem csak a tényleges végeredmények, helyezések; az utánpótlás esetében ettől jóval összetettebb a válasz. Ez egy hosszútávú projekt, évek múltán derül ki, hány játékost készítettünk fel a felnőtt futballra. Annak nagyon örülök, hogy ha az elmúlt három évet nézzük, látható a fejlődés. A 2018-as évben az élvonalbeli csapatok és közöttünk szó szerint és átvitt értelemben is osztálykülönbség volt, innen sikerült eljutni odáig, hogy ma már a legjobbak közé sorolhatjuk magunkat országos szinten, emellett az akkori helyzethez képest megsokszorozódott a válogatott játékosaink száma is. Büszke vagyok, hogy a Vasas Kubala identitás az összes csapatunknál fellelhető, felfogásban és játékstílusban is – ezt a jövőben is szeretnénk megőrizni. Úgy gondolom, az eddigi munkánk ebben az évadban teljesedett ki, bízom benne, hogy a fejlődés folytatódni fog.”
További korosztályos hírekLABDARÚGÁSBANa sportági aloldalunkon.