Jégkorong: válogatott lett a legendás Szélig Viktor fia, Marcell is

Az elmúlt héten az U18-as jégkorong-válogatottba is bekerült a MAC ígéretes, 17 éves hátvédje, Szélig Marcell. A név nem véletlenül cseng ismerősen: a büszke édesapa ugyanis a korábbi kiváló bekk, Szélig Viktor, aki meghatározó szereplője volt a magyar jégkorongsport mindmáig legemlékezetesebb sikerének, a 2008-as szapporói csodának, vagyis a válogatott első A csoportba jutásának.Szélig Marcell. A név nem véletlenül cseng ismerősen: a büszke édesapa ugyanis a korábbi kiváló bekk, Szélig Viktor, aki meghatározó szereplője volt a magyar jégkorongsport mindmáig legemlékezetesebb sikerének, a 2008-as szapporói csodának, vagyis a válogatott első A csoportba jutásának.

Szélig Viktor fehérvári, Marcell pedig MAC-os színekben, de így is egy irányba húznak

S bár a címeres együttes csapatkapitánya már visszavonult, a család a mai napig a hokinak él, már csak azért is, mert Marcellnek is nagy tervei vannak.

„Lényegében az öltözőben nevelkedett, a mérkőzések után mindig szívesen látott vendégek voltak ott a gyerekek – emlékezik a kezdetekre a papa. – Nagyon kicsi korától kezdve szívta magába azt a miliőt, amit a jégkorong teremt, nem csoda, hogy beleszeretett. Így amikor a sportágat kellett választani, kicsit sem terelgettem, de nem volt kérdés, hogy ő is hokis lesz.”

Marcellnek volt szerencséje látni édesapját még aktív korában, a francia Briancon játékosaként. Ki tudja, talán azért lett belőle is hátvéd.

„A dunaújvárosi korszakra még nem igazán emlékszem, de a franciaországi időszakra már elég jól – meséli Marcell. – Igazi agresszív hátvéd volt, sokat ütközött, igaz, kicsit sok kiállítást is szedett össze. Én maga a játék miatt szerettem a sportágba, és ez azóta is tart.”

Az édesapa, amikor csak teheti, szurkol a fia meccsein, de hangsúlyozottan csak szurkol. Minden mást rábíz az edzőkre, a fiára és a csapatra.

„Többször is különleges helyzet állt elő, hiszen az edzői gyakran a korábbi csapattársaim voltak, akikben természetesen maximálisan megbíztam. Próbálok mindig kívülálló maradni, és objektíven szemlélni az eseményeket. Az a feladatom, hogy biztassam, és ha úgy alakul, esetleg lelket öntsek bele, vagy példákat mondjak a saját pályafutásomból.”

Marcell is szeret inkább az edzőire támaszkodni, hiszen elsősorban az ő feladatuk, hogy terelgessék a pályáján. De azért természetesen édesapja tanácsaira is kíváncsi, igyekszik táplálkozni az ő tapasztalataiból is.

Egy különleges körülményről még nem beszéltünk. A MAC-os hátvéd édesapja ugyanis general manager pozícióban dolgozik a legnagyobb hazai rivális, a Fehérvár AV19 klubvezetésében, ami egyfajta családi rivalizálást is okozhatna.

„Szoktam is kapni ezért időnként az öltözőben – teszi hozzá a fiatalabbik Szélig. – De én azt gondolom, hogy ez csupán a két legerősebb hazai klub közötti versengés, semmi több. Nem különösebben zavar, a Fehérvár EBEL-csapatának például tiszta szívből szoktam szurkolni.”

Szélig Marcell már a korosztályos válogatottban is megfordult

A 44 éves sportvezető a különleges klubválasztás okairól azt mondja: a vele együtt Franciaországból hazaköltözött fiának – a tanulási szempontokat is figyelembe véve– Budapesten kerestek, így adta magát a MAC. Ő pedig éppen a Volánban kapott munkát.

„Okoz ez azért pikáns szituációkat, székesfehérvári kollégáim mindig kérdezik, hogy akkor most kinek is szurkolok. Erre a válaszom egyszerű: a fiamnak. Ezek a rangadók egyébként szerintem a kívülállók számára is élvezetes összecsapások, én pedig nem tudok rosszul járni: ha a Fehérvár nyer, az a klubnak jó, ha a MAC győz, akkor nagy eséllyel Marcell örül.”

De miként látja az objektíven szemlélő édesapa a fia játékát, illetve a jövőjét?

„Erről már sokat beszélgettem vele. A mai jégkorongban a védőnek is alapkövetelmény a jó korcsolyázás, az megvan. Viszont lehetne egy kicsit robbanékonyabb, agresszívabb, de ha még nő és erősödik, azzal sem lesz gond. A legfontosabb, hogy keményen dolgozik, él-hal a jégkorongért, jó alany a munkához. Ezért ha így folytatja, elérheti a kitűzött céljait.”

Marcell szavaiból is hallatszik, érződik az elhivatottság, a jó példa pedig előtte áll.

„Mindenem a jégkorong, a pályán nőttem fel, és ott is szeretném folytatni az életemet. A MAC-ban szerintem nagyon jó helyen vagyok, és szerencsére rengeteget tudok fejlődni. A legnagyobb célom, hogy profijátékos váljon belőlem.”

További korosztályos hírekJÉGKORONGBANa sportági aloldalunkon.