Sportlövészet: Bajos Gitta szorgalma beérett, már gyűjti az érmeket

Nem létezik, hogy ne hozzon érmet az Európa-bajnokságról! – gondolta a szeptemberi bolognai sportlövő kontinensviadal előtt Kisvárdai István, a komáromi Finomító SLK szakosztályvezetője tanítványáról, Bajos Gittáról. Bizakodását a 17 éves versenyző kiváló edzéseredményeire alapozta, s mint kiderült nem alaptalanul. Gitta női 50 méter puska fekvő versenyszámban Európa-bajnoki bronzérmet szerzett. Néhány hónapja még egészen távolinak tűnt a dobogó, álljon az ifjúsági, junior vagy felnőtt nemzetközi versenyen. Aztán egy csapásra minden megváltozott. De kezdjük az elején!Nem létezik, hogy ne hozzon érmet az Európa-bajnokságról! – gondolta a szeptemberi bolognai sportlövő kontinensviadal előtt Kisvárdai István, a komáromi Finomító SLK szakosztályvezetője tanítványáról, Bajos Gittáról. Bizakodását a 17 éves versenyző kiváló edzéseredményeire alapozta, s mint kiderült nem alaptalanul. Gitta női 50 méter puska fekvő versenyszámban Európa-bajnoki bronzérmet szerzett. Néhány hónapja még egészen távolinak tűnt a dobogó, álljon az ifjúsági, junior vagy felnőtt nemzetközi versenyen. Aztán egy csapásra minden megváltozott. De kezdjük az elején!

Bajos Gitta megtanulta kezelni az izgulást  •  Fotó: Bodrogi Tamás

Hét évvel ezelőtt egy Gitta keresztnévre hallgató kislány a szülei társaságában megjelent a komáromi belváros múzeumának pincéjében. Ott volt a lőtér, amelyről osztálytársától, az azóta szintén sikeres sportlövő Horváth Leától hallott, aki már rendszeres résztvevője volt az edzéseknek. A lánynak egyből megtetszett a lövészet légköre, és az, hogy egyéni sportágról lévén szó, kizárólag saját magától függenek eredményei. Kisvárdai István korán meglátta új „igazolásában” a lehetőséget. Az edző szerint a kezdetekkor az előre mutató jelek közé tartozik, hogy a gyerek mennyire képes megjegyezni azt, amit először hall a tanítótól, és mennyire nyugodt természetű. Az sem jó, ha elalszik, és az sem, ha túl izgága – vallja. Gitta se ilyen, se olyan nem volt. Azaz, pont ideális versenyző típusnak mutatkozott. A munkát nyílt irányzékkal kezdték, az első sikerek pedig a diákolimpiához köthetők. Sokáig az elsők, ugyanis hiába az edzések edzések hátán, a nagyobb versenyeken nem akart kijönni a lépés. Egészen idén nyárig. Akkor aztán robbant a bomba. Vagy elsült a puska.

„Májusban a hannoveri junior nemzetközi versenyen egyéni csúcsot lőttem és döntőbe kerültem – meséli a sportlövőlány. – A dobogóra akkor még nem léphettem fel, de éreztem, hogy ott valami megváltozott. Pontosan nem tudom megmondani, hogy mi. Korábban elképesztően izgultam. Még most is, de már tudom kezelni. Azóta szárnyalok.”

Olyannyira, hogy a Suhlban július elején megrendezett juniorvilágkupa-versenyen csapatban két érem következett: 10 m légpuska számban Toma Dorinával és Lovász Dorinával ezüst, 50 m puska 3 testhelyzetben Toma Dorinával és Horváth Leával bronz. Aztán jött a plzeni Olimpiai Reménységek Versenye, ahol a magyar küldöttség kilenc érméből öt az ő nyakába került. 50 m fekvő és 10 m légpuska számban egyéni aranyat nyert, utóbbiban Toma Dorinával és Dénes Eszterrel együtt csapatban is győzött.

A plzeni érmekkel  •  Forrás: hunshooting.hu

„Hihetetlenül szorgalmas – vélekedik Kisvárdai. – Mindig minden edzésen részt vett, többletmunkát is végzett. Ahhoz, hogy az eredmények is jöjjenek, el kell érni egy bizonyos kort. Ő 17 éves korára ért be. Meg kellett tanulnia leküzdeni a feszültséget és kizárni a körülményeket. Mindig azt mondom a versenyzőnek, ha saját magát sikerül legyőznie, akkor bárkit. Amikor hazajött Hannoverből, azt mondtam neki, pihenjen, de ő kérte, hogy hadd lőjön Plzenben is, mert neki a verseny a felüdülés. Ezen jót nevettünk akkor, de beleegyeztem. Neki lett igaza.”

Miután először nyert döntőt Gitta, újabb gát szakadt át karrierjében. A riói világkupán ismét remek formában lőtt, és ha nem az úgynevezett MQS-ért, hanem olimpiai kvótáért indul, akkor Kisvárdai István szerint már az is zsebben lehetne, hiszen tanítványa negyedik helyen jutott a légfegyveres döntőbe, és a többi versenyző eredményeivel összevetve a magyar lányét… Másképp alakult. Lesz még lehetősége Gittának a kvótaszerzésre. Erről mindjárt, de előbb a szeptemberi bolognai felnőtt Európa-bajnokságról és a női 50 méter puska fekvő versenyszámban megszerzett meglepetés bronzéremről. Vagy nem is annyira meglepetésről?

Kisvárdai István és Bajos Gitta a bolognai Eb-n  •  Forrás: hunshooting.hu

„Várható volt – mondja az edző. – Amint versenyeken is el tudta érni a jó eredményeket, szinte biztossá váltak az érmek. A szövetségtől is bizalmat kapott, és bebizonyította, hogy helye van a válogatottban. Ismertem az egész Eb-mezőnyt. Persze, a sportlövészetben sem lehet biztosra menni, de én számítottam a dobogóra.”

„Elég érdekes volt a felnőttek között lőni. Megtisztelve éreztem magam. A bronzérem pedig… hát az nagyon jólesett – emlékszik vissza Gitta, aki a múlt hétvégén már a Nemzeti Lőtér dr. Hammerl Lászlóról frissen elnevezett puskás csarnokában remekelt az ifjúsági és junior országos bajnokságon. A négy egyéni és két csapataranyat nyerő lány a 3X20-as versenyszámban 587 körrel zárt, ezzel megdöntötte Ablonczy Orsolya és Kutnyánszky Edina 27 éven át tartott ifjúsági országos csúcsát. Az újabb verseny pedig máris lőtávon belülre érkezett. Pénteken és szombaton az első ízben rendezendő budapesti ifjúsági 10 méteres vegyes csapat Európa-bajnokság következik. Gitta számára minden verseny egyenértékű, bár a jövőbeli viadalok közül azért kettő mégis kimagaslik. Edzője szerint, ha ezt a formát és edzésritmust tudja tartani, akkor a február végi lengyelországi légfegyveres Európa-bajnokságon a két kvóta közül lehet esélye az egyikre, de ugyancsak osztanak majd tokiói „belépőt” a sportlövőlány kedvenc lőterén, a plzeni kvótaszerző versenyen is.

„Vagy nagyon közel leszünk hozzá, vagy megszerezzük” – jelenti ki Kisvárdai, ám Gitta is bizakodó.

„Természetesen szeretnék kijutni az olimpiára, de ha ez nem jövőre sikerül, akkor sincs semmi baj. Még csak 17 éves vagyok, teljesen rendben van, ha később jön össze, de igen, most is lesz még lehetőségem, és ki tudja, mit hoz a jövő? Továbbra is bizakodó és kitartó maradok, mert szorgalom nélkül nem megy. Hogy hányszor fordult meg a sikertelen évek alatt a fejemben, hogy abbahagyom? Nagyon-nagyon sokszor. Aztán mindig jött egy húzóerő. Vagy a szüleim, vagy Pista bácsi, vagy az edzőtársaim vittek tovább. Mindig azt mondták, csak csináld, csináld, és hidd el, jó lesz.”

Jó lett.

További korosztályos híreinkSPORTLÖVÉSZETBENa sportági aloldalunkon.