Úszás: miért pihen, miért nem csak fordul a falhoz érve a magyar?

Alighanem sokakkal előfordul, hogy a különböző úszóeseményeken szurkol a világ élvonalába tartozó, általában érmekért csatázó magyar versenyzőknek, és bosszankodik a rossz rajt, aztán pedig a gyengén sikerült fordulók miatt. Ez persze nem az összes versenyzőre igaz, de nagy általánosságban jellemző.

Általános a gyenge forduló a magyar úszó esetében; de mi ennek az oka?  •  Fotó: Clive Rose

Legutóbb a kérdést nem más, mint a szövetség elnöke, az olimpiai bajnok Wladár Sándor vetette fel honlapunknak adott évértékelő interjújában. Akkor úgy fogalmazott: mindenképpen változtatni kell az eddigi felfogáson, mert azt látja, hogy már fiatal korban pihenésre használják a fordulókat a versenyzők.

Ezek után a felnőtt úszóválogatott szövetségi kapitányához, dr. Sós Csabához fordultunk, aki szintén nem vitatja, akadnak hiányosságok ezen a területen.

„Összetett kérdés. Egyáltalán nem arról van szó, hogy a magyar edzői gárda egyébként a világ élvonalába tartozik, de a fordulóknál egyszer csak hülyék leszünk. Még a mi generációnk, Széchy Tamás vezetésével kétszer annyit úszott, mint az egész világ, és ilyen terhelés alatt, értelemszerű, hogy az ember a fordulót használja pihenésre.”

Sós azzal folytatta, hogy nemcsak a nagy tempókhoz, hanem a fordulókhoz is kell tehetség. Hozzátéve, hogy a legjobbjainkat – Hosszú Katinkát és Milák Kristófot – nem is nagyon fordulják le.

„Annak idején bejött a víz alatti delfinezés, amely talán a legnehezebb technikai elem a sportágunkban. Mert amellett, hogy a víz alatt gyorsabban lehet haladni, és az sem mindegy, milyen sebességgel jövök fel onnan. Ez pedig versenyedzettség függő, abból pedig nálunk kevés van. Nem fogjuk tudni utánozni az amerikai egyetemi bajnokságot, amelyben a világelit nyolcvan százaléka szerepel és élet-halál harc megy már a B döntőért is. Ők a mieinkkel ellentétben rá vannak kényszerítve a jó fordulóra.”

Dr. Sós Csaba szerint is van teendő a fordulók terén  •  Fotó: Derencsényi István MÚSZ

Az úszóként Európa-bajnoki bronzérmes szakvezető szerint tehát nem arról van szó, hogy nem látják, mi a gond és nem ismerik a helyes technikát. A magyar edzőkben egyszerűen nem fejlődött ki az erre való törekvés, hiszen ha valakinek volt kiemelkedő úszója, az fölényesen nyert mindent. Éppen ezért több verseny kell majd, és főleg olyan verseny, amelyen a legjobbak is szoros csatákat vívnak. Ilyen a világkupa-sorozat is, amelynek pozitív hatásait egyébként látja a magyar élmezőnyön.

Wladár felvetette, akár külföldi szakember bevonása is előfordulhat a szakmai munkába. S a felvetést Sós sem utasítja el:
„Olyan szakember, akik elsősorban sprinterekkel foglalkozik, annak lehet értelme. Nagyobb rutinja van a kérdésben, adott esetben gyorsabban meg tudja mondani, melyik versenyző mire lehet alkalmas. Igen, elképzelhető, hogy ebben a fázisban rövid időre tanácsokkal lásson el bennünket, de tartósan azért nem szorulunk rá.”

További korosztályos hírekÚSZÁSBANa sportági aloldalunkon.