Könyvújdonság: Bácsi Péter a bátyjával vívta az első csatákat

A korábban másutt nem olvasható, a mai ifjú sportolók, szüleik és edzőik számára is megannyi tanulságos történettel szolgáló kötet szereplői közül ezúttal Bácsi Péter, Csernoviczki Éva és Tálas Zsuzsanna sztorijából közlünk részleteket.Bácsi Péter, Csernoviczki Éva és Tálas Zsuzsanna sztorijából közlünk részleteket.

A Ballai Attila, Bruckner Gábor, Gy. Szabó Csilla és Török László által jegyzett kötetről bővebb információk és megrendelés ITT.

A kis Peti kilencévesen – fáradtan, de győztesen

BÁCSI PÉTER
birkózó

A kétszeres világ- és kétszeres Európa-bajnok versenyző már odahaza megismerkedett a sportág „alapjaival”.

„A tesómmal folyamatosan nyúztuk egymást, és mivel ő három évvel idősebb nálam, ezekből a meccsekből általában én jöttem ki rosszabbul. Három év nagy előny, vagyis nekem nagy hátrány volt, de néha annyira begurultam, hogy a bátyámnak is kicsordultak a könnyei. Természetesen nem a fair play szabályai szerint játszottunk, például, ha már nagyon nehezen viseltem a helyzetet, hozzávágtam valamit. A testvérem aztán egyszer elment egy nyári birkózó-edzőtáborba, amikor ilyesmit először hirdettek meg, és én is vele mentem. Attól kezdve egy darabig együtt jártunk, ő később abbahagyta, én pedig maradtam.”

Az első dzsudogiban: Évi (hátul) 1993 karácsonyán az unokatestvérével

CSERNOVICZKI ÉVA
cselgáncsozó

Az Európa-bajnok, olimpiai és vb-bronzérmes dzsúdós arról is beszél a könyvben, hogy mennyit köszönhet a sportnak.

„Egyesek biztosan csodálkoztak, hogy lány vagyok, pici vagyok, miért jó nekem, hogy földre visznek, nagyot esek, még a hajamat is meghúzzák, de a fájdalmat mérkőzés közben az adrenalin miatt észre sem veszi az ember. Nekem minden téren nagyon jót tett a dzsúdó. Alapvetően visszahúzódó lélek voltam, a mindenáron való győzni akarás csak a szőnyegen jött ki belőlem. A sportolástól sokkal magabiztosabb lettem. A miénk azért is nagyon érdekes sportág, mert egyrészt borzasztóan erősnek kell lenni fizikálisan, hogy végig bírd a küzdelmet, de a lágyságot, a technikát én többre tartom a keménységnél. Nagyon szeretek gyakorolni különféle szituációkat, nagy mozgásintelligencia kell ahhoz, hogy az ember ezeket a helyzeteket megértse, és képes legyen a technikákat helyesen kivitelezni. Szerintem ebben vagyok más, mint az átlag. Nem mondanám, hogy én voltam a legügyesebb, de nagyon tudok figyelni, összpontosítani, gyorsan tanulok, és sokáig emlékszem arra, amit megtanultam. Nálam ez az alap. Ha valaki valamiben nagyon jó, akkor nem irigykedni kezdek rá – soha nem voltam irigy senkire –, hanem igyekszem felkészülni belőle, ellene.”

Zsuzsi tizenkét évesen a fehérvári csapat legfiatalabbjaként és legkisebbjeként

TÁLAS ZSUZSANNA
röplabdázó

A sportág hazai kiemelkedő klasszisának edzéseit jó ideig az édesanyja, Fésüs Irén irányította, mígnem…

„Pályafutásom, sőt az egész életem alaposan megváltozott azzal, hogy már nem anya volt az edzőm, az irányadóm. Budapestre költöztem, Evelinnel egy kollégiumi szobában laktunk. Jó buli volt, élveztük. A szokásos szorgalommal jártam minden délután edzésre, ha pedig az órarendem lehetővé tette, a reggeli gyakorláson is ott voltam. Szóval, ment minden a maga útján, legfeljebb az volt szokatlan, hogy a csapatban nem én kaptam mindenért az első ledorongolást, mint korábban. Eleinte egy kicsit szabadabbnak éreztem magamat, aztán eluralkodott rajtam némi bizonytalanságérzet. Anya ugyanis jobban ismert, mint én saját magamat, tudta, mire vagyok képes, és teljesen megbízott bennem. Az akkori edzőm viszont megközelítőleg sem volt ennyire képben velem kapcsolatban, nem is hitt bennem, és idővel már én sem benne. Ez pedig nyomot hagyott a kapcsolatunkban, annak ellenére, hogy az első évben megnyertük a bajnokságot.”