Birkózás: Takács István sikerében döntő szerepet játszott a tudatosság

Kitettek magukért a junior kötöttfogásúak a tallinni világbajnokságon: a 82 kilogrammos Takács István aranyérmet szerzett, Vitek Dáriusz a királykategóriában, a 130 kilósok mezőnyében állt a dobogó harmadik fokára, míg kadét-világbajnokunk, Szőke Alex ezúttal eggyel nagyobb súlycsoportban lépett szőnyegre, a 97 kilogrammosok között lett ötödik. A csapat ezzel a negyvenhét országot számláló mezőny ötödik helyén zárt Észtországban.Takács István aranyérmet szerzett, Vitek Dáriusz a királykategóriában, a 130 kilósok mezőnyében állt a dobogó harmadik fokára, míg kadét-világbajnokunk, Szőke Alex ezúttal eggyel nagyobb súlycsoportban lépett szőnyegre, a 97 kilogrammosok között lett ötödik. A csapat ezzel a negyvenhét országot számláló mezőny ötödik helyén zárt Észtországban.

Takács István aranyöröme  •  Fotó: Martin Gábor

„Nem történt nagy meglepetés, hiszen a birkózó-nagyhatalmak uralták a versenyt. Örülünk, hogy ezúttal mi is a szűk elitben zártunk. Az előzetesen kitűzött cél két érem volt, ezt teljesítettük, ráadásul úgy, hogy lett egy aranyérmesünk. Persze, némi hiányérzetünk, −mint, ahogyan mindig− van. Úgy gondolom, hogy Lévai Tamásnak (77 kg) mindenképpen a dobogón lett volna a helye (ha nem a legtetején), és Szőke Alex is közel járt az érmszerzéshez” − értékelt a junior kötöttfogásúak vezetőedzője, Struhács György.

A magyarok a zárónapon örülhettek a leginkább, ugyanis Takács ekkor lett világbajnok – a júniusi, junior Európa-bajnoki aranyérme után. A cím értékét jól mutatja, hogy az elmúlt 18 évben – ezzel a sikerrel együtt – csupán háromszor volt példa arra, hogy a magyar birkózósport világbajnokot ünnepeljen a juniormezőnyben. István utólag elmondta, még magát is meglepte:

„Az első gondolatom a tény volt, hogy világbajnok lettem. Nem gondoltam, hogy ez megtörténhet, így még nagyobb volt az öröm. Tudtuk, hogy jó formában vagyok, ám a legmerészebb álmomban sem hittem volna el, hogy egyazon évben az Európa- és a világbajnoki dobogó legfelső fokára is felállhatok. Az első éjszaka nem nagyon tudtam aludni, de persze, azóta megemésztettem a dolgot.”

Takács a legelképesztőbb meccsét az elődöntőben birkózta: ellenfele, az iráni Hoszein Foruzade Godzsebeiglu öt ponttal vezetett, innen fordított a magyar, és nyert végül 16–5-re. Adöntőt leszámítva az összes meccsét technikai tussal nyerte, így méltán akaszthatták derekára a vb-címet jelképező övet. Struhács szerint nem volt meglepő, hogy ekkora fölénnyel ért fel a csúcsra:

„Az Európa-bajnoki fináléban fenomenálisan birkózott. Korábban is tudtuk, hogy képes a csodákra, ám ezt még soha nem láttuk ilyen magas szinten. Édesapjával felhívtuk a figyelmét rá, hogy képes kimagasló teljesítményekre. Mint ahogyan arra is, hogy jócskán tudása alatt versenyez, amikor nincs jó passzban (akár egy napon belül is hullámzó lehet a formája). Megtanulta, hogyan szedje össze magát fejben, azt hiszem, kiválóan sikerült.”

István apja, Takács Ferenc a juniorválogatott edzője. Egyetért kollégájával:

„Tallinnban versenyzőként lépett óriási szintet. Ez furán hangzik, de így van. Magától ment levezetni a meccsek után, figyelt az étkezésére, összpontosított, higgadtan gondolkozott, nem kalandozott el. Azt hiszem, soha nem láttam még ennyire motiváltnak. Boldog lennék, ha ugyanilyen elánnal dolgozna tovább, és hasonló szintre emelné magát felnőttkorban is. Abban a szerencsés helyzetben van, hogy még jövőre is junior, ám mindenképpen szeretnénk, ha a»nagyok« között is megmutatná magát néhány megméretésen.”

Újdonsült világbajnokunk azt mondta, egyelőre nem gondolt még a jövő évre. Szeretné, ha mindenekelőtt felfogná mit is vitt véghez az idén.

Egyéb korosztályos hírekBIRKÓZÁSBANa sportági aloldalunkon.