Atlétika: a Németh fivérek apjuk nyomdokain haladnak

Vágólapra másolva!
2018.11.22. 08:39
Címkék
Mestermunka című sorozatunkban hétről hétre olyan edzőket mutatunk be, akik tréneri pályafutásuk során mindvégig példaértékű utánpótlás-nevelő munkát végeztek. Akikre tanítványaik nemcsak jó szívvel gondolnak, hanem büszkék is rájuk; arra, hogy a kezük alatt fejlődhettek élsportolókká. E heti vendégünk rendhagyó módon egy testvérpár, Németh László és Zsolt, a Szombathelyi Dobó SE vezetői és edzői. Ha egészen pontosak akarunk lenni, édesapjuk, a klubalapító Németh Pál személyét sem kerülhetjük meg, hiszen a két atléta fiú a „dobópápa” örökségét viszi tovább újabb és újabb tehetségek felnevelésével. A szombathelyi műhelyből indult a világ meghódítására az Európa-bajnok Gécsek Tibor, az olimpiai bajnok Pars Krisztián, a legfiatalabbak közül pedig a korosztályos világ- és Európa-bajnok, ifjúsági olimpiai ezüstérmes Halász Bence, valamint az ifi világbajnok, junior vb-második Gyurátz Réka lépett a nagy elődök nyomdokaiba.

Gy. Szabó Csilla – utanpotlassport.huRitkaságszámba megy az az elkötelezettség, amellyel Németh László és Zsolt édesapjuk munkáját folytatja Szombathelyen. Erre nem is találhatnánk szebb bizonyságot a londoni ötkarikás játékok kalapácsvetés döntőjénél. A 80.59 méteres dobásával olimpiai bajnoki címet nyerő Pars Krisztián az önfeledt ünneplés közben sem felejtette el egykori mesterét. Az öröm pillanataiban Németh Zsolttól az elmaradhatatlan magyar zászló mellett egy fotót is kapott: Németh Pálét, aki 3 évvel korábbi váratlan halála miatt nem tudta tanítványát a dobogó legfelső fokáig kísérni.Gy. Szabó Csilla – utanpotlassport.huRitkaságszámba megy az az elkötelezettség, amellyel Németh László és Zsolt édesapjuk munkáját folytatja Szombathelyen. Erre nem is találhatnánk szebb bizonyságot a londoni ötkarikás játékok kalapácsvetés döntőjénél. A 80.59 méteres dobásával olimpiai bajnoki címet nyerő Pars Krisztián az önfeledt ünneplés közben sem felejtette el egykori mesterét. Az öröm pillanataiban Németh Zsolttól az elmaradhatatlan magyar zászló mellett egy fotót is kapott: Németh Pálét, aki 3 évvel korábbi váratlan halála miatt nem tudta tanítványát a dobogó legfelső fokáig kísérni.

Németh Zsolt (balról) és bátyja Németh László hűségesen folytatja édesapja munkáját Fotó: Igaz Bálint
Németh Zsolt (balról) és bátyja Németh László hűségesen folytatja édesapja munkáját Fotó: Igaz Bálint

Németh Zsolt (balról) és bátyja, Németh László, hűségesen folytatja édesapja munkáját  •  Fotó: Igaz Bálint

„Számunkra természetes volt ez a gesztus, de persze készültünk rá. Már a tegui világbajnokságra is vittük magunkkal apám fotóját, ám a második helyezés miatt nem vettük elő. Negyvenéves edzői munkáját Krisztián koronázta meg Londonban. Az örömbe persze bánat is vegyült, amiért már csak lélekben lehetett velünk. Édesapám és bátyám végezték vele a munka dandárját, még akkor is, ha Londonban már hivatalosan én voltam az edzője” emlékszik vissza a megható pillanatokra Németh Zsolt, aki a testvérpár ismertebb arcaként vállalja a nagy nyilvánosság előtti szereplést, miközben Németh László a háttérmunkát érzi inkább sajátjának, és elsősorban az utánpótlás-neveléssel foglalkozik. Az ő fáradhatatlanságának köszönhető, hogy a Németh Pál Dobóakadémia ma is bővelkedik a tehetségekben.

Az idősebbik testvér, László, évente kétszer járja végig Szombathely valamennyi iskolájának valamennyi osztályát harmadiktól egészen nyolcadikig. Bár voltak korábban gyenge éveik, pillanatnyilag nincs okuk panaszra, hiszen 15-20 gyereket mindig sikerül az atlétikapályára csábítaniuk, és közülük hat-nyolc a versenyzéstől sem „riad vissza”.

„A létszám és a szakmai szempontok tekintetében egyránt sikerült előbbre lépnünk, ám a gyermekek fizikai alkalmassága sokkal rosszabb, mint volt tíz évvel ezelőtt, a húsz évvel korábbi állapotokról már nem is beszélve” – vélekedik Németh László, akinek hozzáértő szemei előtt szinte valamennyi szombathelyi fiatal átfutott már egyszer. – „Az életmódváltozás vonta maga után azt a helyzetet, hogy a hozzánk érkező iskolások a legfontosabb alapképességgel sem rendelkeznek. Járni, futni, ugrani, hajítani kell megtanítanunk őket, néha még azt sem tudják, melyik a jobb vagy a bal kezük. De hogy is tudnák? Ma már nem kell átugraniuk a patakot, nem másznak fára, nem hógolyóznak. Hó is alig van. De ennél is nagyobb probléma, hogy igen gyenge a törzsizomzatuk. A kalapácsvetés esetében féloldalas mozgást kell tanítani, így különösen nagy hangsúlyt kell fektetnünk e hiányosság kiküszöbölésére. Több energiát és időt igényel a képzésük, de megoldjuk.”

A szombathelyi dobók között természetes az optimizmus, amire pillanatnyilag minden okuk meg is van. Halász Bence, Gyurátz Réka, Rába Dániel, Doma Benedek, Katavics Balázs, Viszkeleti Villő és Vencel, Varga Donát. Csak néhány fiatal azok közül, akikre érdemes lesz a jövőben odafigyelni, hiszen utánpótlásszinten már bizonyították kiemelkedő képességeiket. A Németh testvérek azonban nem csupán a kiválasztásban és a tehetségek felfedezésében hisznek. Sőt, elsősorban nem abban.

„Az eredmény a befektetett munka mennyiségétől és a tudományosan megalapozott, sportszakmai rendszer alkalmazásától függ. Utóbbit édesapánktól vettük át, és nap mint nap korszerűsítjük, fejlesztjük az egyébként már jól bevált oktatási metodikát. Ami pedig az edzésmennyiséget illeti, abban mindig is maximalisták voltunk” – határozza meg a dobóiskolában folyó munka két alapelvét a mesteredzői címmel is büszkélkedő Németh Zsolt, majd fiatalkorát felidézve vezet be minket a szombathelyi kulisszák mögé. – „Gyakorlatilag Gécsek Tiboron nőttem fel, hozzá hasonló profi szemléletű sportolóval azóta sem találkoztam. Az edzések során ritka pillanat, amikor olyan intenzitást ér el az ember, hogy szinte önkívületi állapotba esik. Az ő edzőpartnereként ez gyakran megtörtént. Egy szombat délelőtt apám távollétében gyakoroltunk néhányan. A megszokott feszített ritmusban nyomtuk le a súlyzós edzést, majd fáradtan leültünk az öltözőben. Ekkor szólalt meg Tibor: vajon meg tudnánk-e még egyszer mindezt csinálni? Meg tudtuk. Felesleges tehát a titkot keresni, a nagy eredmények a végeláthatatlan edzésekből születnek.”

A tehetség sem elhanyagolható kérdés, ezt Pars Krisztián esete példázza a legjobban. Gécsek Tiborral lakott egy utcában Szentgotthárdon, és az Európa-bajnok küldte a fiatal fiút Németh Pálhoz. László kezdőcsoportjában vett először kalapácsota kezébe, és amikor a második edzés után helyből negyven métert dobott, a szakember azonnal apjához futott, mert ilyet még ő sem látott. A folytatást már mindannyian jól ismerjük.

„Az edzésterv gyakorlatilag a keret, amit mi adunk, ám a festményt már a versenyző festi meg saját elképzelései, saját egyénisége szerint” – vonja le a tanulságot Németh Zsolt és Németh László, a legnagyobb egyetértésben, ezzel is utalva édesapjuk legkedvesebb hobbijára, a festészetre. Asztalos nagypapájuk íratta be kiskorában a későbbi „dobópápát” egy festőművész szakkörébe, a tájképek és csendéletek pedig haláláig elkísérték a következetességéről és munkabírásáról híres szakembert. Fiai szerint a zöld volt a kedvenc színe, annak kismillió árnyalatát tudta megfesteni.

Meglehet, még kevés szabadidejében is az atlétikapályák füve járt az eszében…

Továbbikorosztályos hírekATLÉTIKÁBANa sportági aloldalunkon.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik