Vívás: Rabb Krisztián a két arany után is visszafogottan értékel

Kocsmár-Tóth István - utanpotlassport.huRabb Krisztián kétszeres ifjúsági olimpiai bajnokként tért haza Buenos Airesből, ahol előbb lehengerlő magabiztossággal megnyerte a kardozók egyéni viadalát, majd az európai válogatottal a csapatversenyben is a dobogó legtetejére állhatott.Kocsmár-Tóth István - utanpotlassport.huRabb Krisztián kétszeres ifjúsági olimpiai bajnokként tért haza Buenos Airesből, ahol előbb lehengerlő magabiztossággal megnyerte a kardozók egyéni viadalát, majd az európai válogatottal a csapatversenyben is a dobogó legtetejére állhatott.

Rabb Krisztián a Buenos Aires-i dobogó tetején  •  Fotó: MOB

–A válogatott edzője, Ravasz Etele úgy fogalmazott, felnőtteket megszégyenítő profizmust mutattál a versenyen. Belülről hogy élted meg a történéseket?
–Igazán csak most kezdem felfogni, mekkora eredmény is volt. Persze tudtam ott is, hogy nagy dolgot vittem véghez, de azóta is folyton jönnek a gratulációk – személyesen, telefonon vagy a Facebookon. Ami magát a vívást illeti: a verseny elején azért éreztem, hogy izgulok, nem volt tökéletes a vívásom. A főtáblára változtatni kellett egy-két dolgon.

–Arra a főtáblára, ahol rögvest az egyéni kadétvilágbajnok, román Andrei Plastint kellett legyőznöd.
–Mondhatni szerencsétlen sorsolást kaptam, de így utólag mindegy. Sőt, kifejezetten jól alakult, hogy az egyik legerősebb ellenféllel találkoztam az elején. Az, hogy sikerült a korosztályos világbajnokot 15:8-ra legyőzni, egyszerre volt megnyugtató és adott akkora önbizalmat, ami utána az egész verseny alatt kitartott.

–Korábban említetted, hogy rengeteg videoelemzéssel készültél. Működtek a megfigyelések?
–Nagyon is. A román fiú ellen például pontosan ezért tudtam ilyen simán nyerni. Az egész asszó alatt csak arra koncentráltam, hogy betartsam azokat a taktikai, stratégiai elemeket, amelyeket a vívását figyelve kidolgoztunk. Szinte mindig ugyanazt csinálta, amit a korábbi versenyein.

–Azt mondod, a kadétvilágbajnok kiszámítható?
– Azt mondom, hogy jó volt az elemzésünk.

Rabb Kriszitán győzelmet ünnepel  •  Forrás: FIE

– No és a döntőben legyőzött dél-koreairól mit tudtál?
– Őszintén? Szinte semmit. Szezon közben a világkupákonaligszerepelt. Alapvetően az ázsiaiak ritkán jönnek azokra a versenyekre, ahol én megfordulok. Rengeteg jó vívó van Ázsiában. A koreaiakra és a kínaiakra is jellemző, hogy egyszer csak a semmiből jön egy új, nagyon erős versenyzőjük a korosztályos vébére. Ott szinte mindenkit megver, aztán, ahogy jött, többet nem is látjuk. Valószínű a hazai válogatókon képtelen újra nyerni a következő évre. Ez volt most is. Egy-két videót láttunk a dél-koreai fiúról, próbáltuk is elemezni, de azért nem volt annyi információnk, hogy csak erre lehessen támaszkodni. Kellemetlen ellenfél volt. Szünetig fej-fej mellett haladtunk, 8-7-re ő is vezetett. Utána viszont sikerült fordítani és a végén legyőzni.

– 14-10-is volt már neked, onnan zárkózott fel 14-13-ra Hyun Jun. Sokan Szilágyi Áronhoz hasonlítanak már most, nekem viszont inkább Imre Géza ugrott be a te döntőd idején, és a Rióban, szintén egy koreai ellen, 14-10-re elvesztett egykori párbajtőrfinálé.
– Az eszembe sem jutott, hogy kikaphatok. Igaz az sem, hogy milyen közel vagyok a győzelemhez. Ezt nehéz elmagyarázni, de az ember egy asszóban nem tud azzal foglalkozni, hogy mi lesz itt, ha beadja ezt vagy azt a találatot. Csak az köti le a figyelmed, hogy miként tudnád kicselezni az ellenfelet. Mit csinálj ahhoz, hogy a következő pontot te szerezd. Erről szólt a döntő is.

Az olimpiai finálé után az edző, Ravasz Etele nyakában  •  Fotó: MOB

– Nem hiszem el, hogy teljesen kizártad volna, hogy ez egy ifjúsági olimpiai döntő!
– Igyekeztem. Így utólag belegondolva, teljesen biztosan nem sikerült. Talán ezért is vált olyan nehézkessé az asszó vége. Ugyanakkor az önbizalmam a helyén volt. Tényleg nem féltem a vereségtől, sőt, biztos voltam benne, hogy be fogom tudni adni az utolsó tust is, csak türelmesnek kell lennem. Ezt tanácsolta a pást mellől Etele is.

–S akkor mostantól hivatalosan is te vagy az új Szilágyi Áron?
– Dehogy vagyok. Ez egy ifjúsági olimpia volt, ha nagyon belegondolunk, még nem értem el semmit. Ez csak egy biztató eredmény, egy részsiker. A neheze még csak most jön. Rengeteg munka áll még előttem, ha egyáltalán az olimpiára ki akarok jutni, nemhogy egyszer kétszeres olimpiai bajnokká válni. Megtisztelő, hogy sokan Áronhoz akarnak hasonlítani, de még nagyon korai.

– Milyen volt az argentin steak?
– Nagyon jó. Szerencsére. Bár az olimpiai faluban nem volt sem túl finom, sem túl változatos az étkezés, a városban nagyon jó éttermeket lehetett találni, nem is vészes áron. A győzelmet is kinn ünnepeltük egy vacsorával, ott volt steak a menü.

– Híresen sokat járt a magyar csapat szurkolni a többi versenytársnak. A lelátón melyik volt a legnagyobb élményed?
– Liza győzelme két nappal az enyém után.

–Ez nem ér! Ne vívót mondj!
– Akkor a szobatársam, a dzsúdós Vég Zsombor bronzmérkőzése. Rengeteget beszélgettünk kinn, korábbról is jól ismertük egymást, de Buenos Airesben igazi, jó barátok lettünk. Nagyon örültem, hogy neki is összejött az érem.

Rabb Krisztián a dobogó tetején  •  Forrás: FIE

– Jövő hétvégén Szocsiban junior-világkupa lesz, készülsz már?
– Kaptam pár nap pihenőt a hazatérés után. Argentínában kicsit megfáztam, kimentünk a strandkézilabda-válogatott mérkőzésére és ott nem volt túl meleg. Így jól jött, hogy kiheverhettem. Most viszont már teljesen jól vagyok, szerdán meg is volt az első edzés. Várom már a versenyt. Tudom, hogy most a középpontba kerültem, úgyhogy mindenki kettőzött erővel küzd majd ellenem. De emiatt nem érzek nagyobb nyomást magamon.

További korosztályos hírekVÍVÁSBANa sportági aloldalunkon.