Röplabda: Fésüs Irén, a szókimondó maximalista

Gy. Szabó Csilla– utanpotlassport.huHa létezne a fenegyerek női párja, azt minden bizonnyal Fésüs Irénről mintáznák a hazai röplabdázók. De nemcsak azért, mert csapatai buzdítása közben gyakran került extázisba, hanem azért is, mert soha nem rejtette véka alá a véleményét. A párhuzam ellen vélhetően ő tiltakozna a legkevésbé, hiszen a röplabdázás szereteténél csak maximalizmusa és önkritikája nagyobb.Gy. Szabó Csilla– utanpotlassport.huHa létezne a fenegyerek női párja, azt minden bizonnyal Fésüs Irénről mintáznák a hazai röplabdázók. De nemcsak azért, mert csapatai buzdítása közben gyakran került extázisba, hanem azért is, mert soha nem rejtette véka alá a véleményét. A párhuzam ellen vélhetően ő tiltakozna a legkevésbé, hiszen a röplabdázás szereteténél csak maximalizmusa és önkritikája nagyobb.

„Sokat változtam, s ha újrakezdhetném a pályámat, mindenképpen szelídebb lennék” – mondja a szakember, aki nem titkolja, hogy a bírók továbbképzésén még a tananyagba is bekerült, a „Mit tegyünk, ha Fésüs Irén ül a kispadon?” címet viselő példázattal. – „Ma már tudom, nemcsak keménységgel lehet eredményt elérni, a szép szó gyakran hatásosabb. Megértettem, hogy nem várhatom el másoktól ugyanazt, amire én képes vagyok. Elsősorban a kollégáimmal igyekszem rendezni a kapcsolataimat, de a pálya szélén betöltött szerepemet is átértékeltem. Mostanában piros pontot szoktam kérni a bíróktól a jó magaviseletemért.”

A röplabdaedző Fésüs Irén szerint egyáltalán nem biztos, hogy a legjobb játékosokból lesz a legjobb csapat

Az egykori kiváló székesfehérvári játékos „fenegyerekségének” azonban semmi köze a fegyelmezetlenséghez. Sőt! Játékosaitól – ahogyan önmagától is – mindig a legtöbbet várta el, s akik nem tudták tartani vele a lépést, egyszerűen lemorzsolódtak. Jelmondatát Muhammad Alitól kölcsönözte: „Lehetetlen nem létezik!” S valóban. Fésüs Irén vezetésével több fehérvári csapat ért el olyan eredményt, amilyenre senki sem számított. Tíz évvel ezelőtt például tinikkel megtűzdelt együttessel jutott fel a felnőtt NB I-be, a későbbi válogatott Vacsi Evelin mindössze tizenkét esztendős volt, amikor centerposzton bevetette. De a többiek, Tálas Zsuzsanna, Antal Anett és a Kötél-nővérek sem voltak sokkal idősebbek...

„Kényszer szülte a helyzetet, több játékosunk eligazolt, így a fiatalokhoz kellett nyúlnom. Szerencsére maradt néhány tapasztalt röpis, akik a meccseken levették a lelki terhet a gyerekek válláról, és mind emberileg, mind szakmailag segítettek a beilleszkedésükben. Amikor ez a generáció kifutott, hálát adtam a sorsnak, hogy velük dolgozhattam. Aztán jött egy másik tehetséges gyerekcsoport, értük is hálás voltam, s ma már egy harmadikkal dolgozom. Most is, mint mindig, az első osztály a cél, s ha minden jól megy, a tizenéveseimmel talán az Extraligába is bejutunk. No persze csak akkor, ha bírom a tempót a fiatalokkal… – teszi hozzá Fésüs Irén azzal a jellegzetesen fiatalos mosolyával, amely cseppet sem fakult az évek múlásával.

S bár az edzőnő a sorsnak ad hálát a keze alá került tehetségekért, valójában jól megtervezett, módszeres munka áll a sikerei hátterében. Testnevelő tanárként soha nem bízta a véletlenre a kiválasztás kulcsfontosságú feladatát. Szerinte a magyar röplabdának is csak akkor lesz ismét jó utánpótlása, ha a szakedzők az általános iskola első osztályától kezdődően jelen lesznek az oktatási intézményekben. Ő maga egyetemi diplomája ellenére sem akart sohasem gimnáziumban tanítani, a röplabda szempontjából ugyanis ott már késő lenne toborozni. Eredményei őt igazolják, az idei országos minibajnokságot óriási meglepetésre megnyerte a Horváth Virággal közösen irányított U12-es fiúcsapattal, miközben az idei ifjúsági Európa-bajnokságon szerepelt leányválogatott kezdő hatosából négy játékos is az ő nevelése.

„Csak az elvégzett munkában hiszek, így amit nem tanítottam meg a gyerekeknek, azt nem is kérhetem számon tőlük” – vallja a röplabdások között 167 centiméteres magasságával az alacsonyak közé tartozó korábbi játékos, aki ebben az egyben csalt csak életében: egy centivel többnek mondta magát. – Edzőként mindig, mindenhol, mindenkit figyeltem. Férjemtől (ő Disztl Péter 37-szeres válogatott labdarúgó – A szerk.) elkértem a kapusgyakorlatait, és átalakítottam azokat. Amikor Mocsai Lajos a Vasas női kézilabdacsapatánál edzősködött, egy hétig jártam hozzájuk, és jegyzeteltem. Soha nem szégyelltem tanácsot kérni a képzettebb kollégáimtól. Ratimorszky Károlyt például máig felhívom, ha egy rávezető feladatsor nem jut eszembe.”

Fésüs Irén maga is elhivatott testnevelőjének Horváth Sándornak köszönheti, hogy röplabdázó lett. De azt sem tagadja, hogy számára a sport jelentette a felemelkedés, a kitörés útját. Úgy érzi, hatvanévesen végre minden téren révbe ért, s ezt elsősorban a röplabdának köszönheti. Amikor kamaszodó tanítványai szívügyeikkel keresik meg, a saját magán jól bevált receptet írja fel: a sportba fojtsák minden fájdalmukat, szomorúságukat, attól mindig pontosan azt fogják visszakapni, amit beletettek. A csalódás kizárt.

„Nyerni tudni kell, s ebben óriási az edző felelőssége. Egyáltalán nem biztos, hogy a legjobb játékosok összeválogatása hozza meg a kívánt eredményt. A legkiválóbb csapatot kell megtalálni, amelyet csak szakértelemmel, odafigyeléssel és sok-sok munkával lehet összegyúrni.”

Fésüs Irén tavaly nyáron a székesfehérvári MÁV Előre SC elnökével, Nagy Róberttel a helyi televízió stúdiójába kapott meghívást. Ott tudta meg, hogy az éppen akkoriban megalapított röplabda-akadémiát róla nevezik el. És életében először nem találta a szavakat...

Egyéb korosztályos hírekRÖPLABDÁBANa sportági aloldalunkon.