Vívás: ifjú klasszis kardozók kerestetnek

A mostani kadétcsapat nem reménytelen eset

A mostani kadétcsapat nem reménytelen eset

Arday Attila –utanpotlassport.huGerevich Aladárnak, minden idők egyik legnagyobb vívójának fia, Gerevich György minden idők egyik legnagyobb nevelőedzője lett. Tíz éve, 2008 augusztusában hunyt el, tanítványai közül addig Nemcsik Zsolt egyéni olimpiai ezüstérmet és két csapatvilágbajnoki címet nyert, míg Szilágyi Áron már középiskolásként kulcsembere lett a 2007-es vb-aranyérmes kardcsapatnak. Az akkori nagy tehetségek közül Szilágyi Áron tizennyolc, Iliász Nikolász tizenhat, Szatmári András tizenöt évesen veszítette el a szeretett mestert. Később más-más edzők keze alatt Szilágyiból és Szatmáriból kétszeres egyéni olimpiai bajnok, illetve egyéni világbajnok vált az elmúlt években. Az általuk – illetve Decsi Tamás és Gémesi Csanád által – fémjelzett kardcsapat az idei Eb-n és vb-n is a magyar küldöttség egyetlen érmét szerezte (arany, illetve bronz), és mivel még mindig csak 28, illetve 25 évesek, bőven van még jövőjük.

De ki léphet majd a nyomukba? Iliászt is beleértve korábban mindhárman junior-világbajnokként is letették a névjegyüket (akárcsak a most 35 éves Decsi Tamás és a 31 esztendős Gémesi Csanád), korosztályos versenyzőink viszont azóta a közelébe sem kerülnek ilyen sikernek. (Bár vívásban sem a korosztályos siker a legfontosabb, a különböző fegyvernemekben utánpótlás-világbajnokok tucatjai tűntek el Magyarországon is, nagyon kevesen vannak, akik komolyabb junioreredmény nélkül később meghatározó felnőttversenyzővé váltak volna).

Decsi András, Decsi Tamás bátyja 2015-ben Szilágyi Áron hívására költözött haza Magyarországra a Távol-Keletről (Hongkongban, Kínában és Szingapúrban dolgozott), Szilágyi vele védte meg olimpia bajnoki címét 2016-ban. Fél évvel később kinevezték a férfi kardcsapat vezetőedzőjének, így az idei érmeknek is tevékeny részese lett, miközben az elmúlt három évben megtapasztalhatta itthon, miért tűnhettek el a Szilágyi, Szatmári-féle talentumok.

„A jelenlegi férfi kardválogatott nagyon szép eredményeket ér el, és jó ennek a részese lenni, de igaz, hogy a négy alapember mögött hatalmas űr tátong – mondta. – Ötödikként még elvileg ide tartozik Iliász Nikolász, de egyrészt a többi felnőttversenyző között sem látunk olyat, aki rövid időn belül meghatározó alakjává válhatna a szakágnak, másrészt a junioroknál egy kevésbé sikeres időszakot élünk, szemben korábbi dominanciánkkal. Időről időre van ilyen jelenség a különböző fegyvernemeknél, ami vagy azért fordulhat elő, mert nem tűnik fel olyan szintű vívó, mint elődei, vagy azért, mert nem kapja meg a megfelelő menedzselést. A 2020-as tokiói olimpia utáni időszak nagyon nagy váltást jelent majd, hasonló problémával kellett és kell megküzdenie férfi párbajtőrözőinknek is, egy-egy klasszis kiválása nehéz helyzetet teremt."

Decsi András szerint eljönnek majd azok az évek, amikor újra kibontakozik egy erős kardválogatott, mégha olyan nagy egyéniségek most nem is látszanak. Minden erővel azon kell dolgozni, hogy a sikerességben ne legyenek kimaradó évek, egyrészt elvégezzék a fiatalok azt az edzésmunkát, amire ehhez szükségük van, másrészt kapják meg ehhez a menedzselést. A kadétkardcsapatunk – Kaiser Balázs, Baaken Mátyás, Rabb Krisztián, Urbán Tamás – kétszer egymás után megnyerte az Eb-t, ők most érnek majd be a juniorkorba.

„Ha elkötelezettek maradnak a sportág iránt, lehet belőlük valaki – folytatta a vezetőedző. – Én próbálom minél korábban bevonni a fiatalokat a közös felkészülésbe, a felnőtt Eb előtt éppen ezért velünk készültek a németországi edzőtáborban. Amikor átvettem a férfi kardválogatottat, egyértelmű célként tűztem ki a fiatalabbak bekapcsolódását a keret munkájába. Egyrészt így a világ legjobbjai közé tartozó versenyzőkkel vívhatnak, másrészt közelről látják, ahogy készülnek, ami motivációt jelent. Nagyfokú érdeklődést mégsem tapasztaltam a fiataloktól, többek között az iskolai tanulmányaikra hivatkoztak. Szerintem is fontos az iskola, de megoldottam annak idején én is ezt a problémát és Szilágyi Áron is, aki 2007-ben, tizenhét évesen felnőtt-világbajnok csapat tagja lett. Mindig van rá mód, hogy a tanulás mellett sportoljon valaki, de kötelezni senkit sem lehet rá. Én a lehetőséget adom, aki pedig él vele, gyorsabban fog fejlődni.”

Amikor a szakemberrel arról beszéltünk, korábbi állomáshelyein milyen mentalitással találkozott, elmondott egy esetet:

„Szingapúrban egy lánnyal tizenkét éves korában kezdtem el foglalkozni, tizenhat évesen kadét-világbajnoki címet nyert, ami nonszensznek tűnt abban az országban. Ott a tanulás a legfontosabb, és ő jó tanuló is volt, viszont komoly családi támogatást kapott a víváshoz, édesanyja mindenhová elutazott vele. Mivel ez egy európai gyökerű sportág, megfogadták a tanácsomat, hogy minél több időt töltsenek Európában. Rákényszeríteni senkire nem lehet ezt a hozzáállást. Mindegy, ki milyen részén született a világnak, a cél a lényeg, amit magában kitűz, persze szükség van a szülői, edzői iránymutatásra.”

További korosztályos hírekVÍVÁSBANa sportági aloldalunkon.