Gy. Szabó Csilla–utanpotlassport.huOrendi Mihály kezdetben atlétaedzőként volt eredményes, majd sportvezetőként ő koordinálta 1995-ben a Nyíregyházán megrendezett ifjúsági atlétikai Európa-bajnokságot, a hajdúsági megyeszékhelyen pedig a Debreceni Sportcentrum irányítójaként dolgozott másfél évtizeden át. A cívisvárosban nem kevesebb, mint 22 világverseny megszervezése fűződik a nevéhez, többségükben korosztályos, utánpótlás-viadalok. Jelenleg a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség igazgatója, a MOB alelnöke.Gy. Szabó Csilla–utanpotlassport.huOrendi Mihály kezdetben atlétaedzőként volt eredményes, majd sportvezetőként ő koordinálta 1995-ben a Nyíregyházán megrendezett ifjúsági atlétikai Európa-bajnokságot, a hajdúsági megyeszékhelyen pedig a Debreceni Sportcentrum irányítójaként dolgozott másfél évtizeden át. A cívisvárosban nem kevesebb, mint 22 világverseny megszervezése fűződik a nevéhez, többségükben korosztályos, utánpótlás-viadalok. Jelenleg a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség igazgatója, a MOB alelnöke.
Igazi sportbélipolihisztor, hiszen kosárlabdaedzőként kezdte a pályafutását, majd évtizedeken át az atlétikával forrt össze neve, debreceni évei alatt az úszás is a felügyelete alá tartozott manapság pedig a korcsolya-szövetségben tevékenykedik. Pedig valójában öttusázó, aki a Testnevelési Főiskolán is eredeti sportágában szerezte meg szakedzői diplomáját…
„Négy és fél tusázó vagyok, mert a medencében mutatott teljesítményemmel semmiképpen sem dicsekedhetek – gyakorol kemény önkritikát Orendi Mihály, amikor sportpályafutásáról és edzői karrierje kezdetéről beszél. – Valójában háromtusázó voltam, és csak akkor váltam öttusázóvá, amikor Pestre kerültem. Később nagyon szerettem volna Nyíregyházán is meghonosítani a sportágat, de túlságosan drágának és bonyolultnak tűnt a megvalósítás, ezért a megyei sporthivatal elnöke inkább az atlétikára beszélt rá. Nagy szívfájdalmam, hogy azóta sincs a régióban öttusaélet, pedig Balczó András is ott nevelkedett és érettségizett. Ez a legösszetettebb, legbonyolultabb sportág. Ma már a Nyírségben is adottak a létesítmények, csak egy elhivatott ember kellene, aki a szívügyének tekintené. De az már nem én leszek.”
Pedig elhivatottságból mindig is jelesre vizsgázott a neves sportszakember, aki hiába töltötte be júliusban a 71. évét, még mindig zsúfolt napirend szerint intézi ügyeit, amelyek egyet jelentenek a magyar sport ügyeivel. Az öttusázás megyei meghonosításához azonban már nem érez magában elegendő erőt.
Nem így volt ez 1969-ben, amikor friss diplomás testnevelőként az újfehértói gimnáziumba került. Aktív sportéletet akart szervezni, s arra valamelyik csapatjátékot tartotta a legalkalmasabbnak. A döntést a 240 fős diákságra bízta. A harminc fiú a focira voksolt, a lányok azonban a kézilabdára és a kosárlabdára. Végül az utóbbi nyert, s mivel a 10x20 méteres tornaterem parkettáján a hétvégi falusi bulik okozta károk nyomán fel sem pattantak a labdák, az udvari salakos pályán kezdték meg az edzéseket. Hóban, sárban, esőben, napsütésben. Még a szabályokkal is alig voltak tisztában, amikor a 15-16 éves lányok csapata elindult a megyei ifjúsági bajnokságban. Az első meccsüket az akkor már tizenöt éve sorozatban bajnok nyíregyháziak ellen játszották, és 200–16 lett oda… A kudarc letaglózta a csapatot. A lelkes ifjú testnevelő azonban optimista maradt, s csak egyetlen dolgot kérdezett: lányok, akartok megyei bajnokok lenni? A játékosok azt hitték, a tanáruk megőrült, de meghallgatták a tervét, s különösen az tetszett nekik, hogy megígérte: kudarc esetén, ruhástól belefekszik a helyi – Gangesznek nevezett – folyóba. A teátrális jelenet azonban elmaradt. Másfél év múlva megyei bajnok lett a csapat. Ebből az együttesből került a BSE-hez Révészné Pocsai Erzsébet, a Vasas Izzóhoz pedig Szabó Margit.
„Sok esetben rossz úton járunk a csapatsportok utánpótlás-nevelésében, méghozzá egyetlen kulcselem, az egyéni képzés hiánya miatt – emeli ki a kosárlabdaedzőként szerzett legfontosabb tapasztalatát Orendi Mihály. – Sajnos nem egyéniségeket, hanem csapatembereket nevelnek az edzők, ami általában a túlzott eredménycentrikusságból fakad. A külföldi helyzetet nem ismerem, itthon azonban ezt látom a legnagyobb hiányosságnak.”
A Mátészalkán született szakember nevelőedzői filozófiája éppen ezért nem is a fiatalok által szerzett érmek színén, számán alapszik. Ezt a gondolatot 2005. december 31-én, a Debreceni Sportiskolának az általa irányított Debreceni Sportcentrumba olvasztásakor, a DSI munkatársai előtt fogalmazta meg, s vallja a mai napig:
„Egyetlen korosztályos bajnoki címhez sem fogok nektek gratulálni. A gyerekeknek és a szülőknek igen. Titeket akkor dicsérlek majd meg, amikor a tanítványaitok felnőttként is aranyérmet nyernek. Az utánpótlás-nevelés ugyanis soha nem lehet öncélú, a kiemelkedő eredményeket később, felnőttkorban kell felmutatni.”
Orendi olyannyira hű maradt ehhez a gondolathoz, hogy a közelmúltban rendezett Honvéd-kupa atlétikai versenyen 400 m gáton 49.58-as új egyéni csúcsot futó Koroknai Tibor és az 50.51-gyel célba érő testvére, Máté eredményét látva azonnal hívta a testvérek nevelőedzőjét, Giczei Csabát, hogy gratuláljon neki. Immár megteheti.
Hiába végzi mindennapi teendőit a Gyakorló Jégpálya első emeletén található irodájában, azért fél szemmel még mindig az atlétikára figyel. Ha kedvenc sportágat kellene választania, az kétség nélkül a sportok királynője lenne.
„A legsikeresebb rendezvény számomra a kilencvenötös ifjúsági Eb volt. Az volt az álmom, hogy az atlétika egyszer végre telt házat vonzzon a nyíregyházi stadionba. Ebben az évben vesztettem el szeretett édesanyámat, így az ő segítségét kértem, intézze már el odafent, hogy jó időnk legyen. Segített. Végig sütött a nap, és meglett a telt ház! A másik büszkeségem a Debreceni Sportcentrummal elnyert Az év sportiskolája cím, a harmadik pedig Risztov Éva olimpiai győzelme. Mindenki tudja, milyen viszontagságok után került hozzánk az úszónő, hogyan segítettünk neki talpra állni, s végül a csúcsra jutni. Az ő küzdelme és sikere minden fiatal sportoló számára példa lehet. Nekünk edzőknek pedig figyelmeztetés, hogy az eredmények emberi életeket takarnak. Ez utóbbiak pedig fontosabbak az aranyaknál!”
Egyéb korosztályos hírekKORCSOLYASPORTOKBANa sportági aloldalunkon.