Mestermunka: Orendi elmondja, mikor gratulál az utánpótlásedzőnek

utanpotlassport.hu utanpotlassport.huutanpotlassport.hu utanpotlassport.hu
Vágólapra másolva!
2018.08.10. 11:00
Címkék
Mestermunka című sorozatunkban hétről hétre olyan edzőket mutatunk be, akik a pályafutásuk során mindvégig példaértékű utánpótlás-nevelő munkát végeztek. Akikre a tanítványaik nemcsak jó szívvel gondolnak, hanem büszkék is rájuk; arra, hogy a kezük alatt fejlődhettek élsportolókká. E heti vendégünk Orendi Mihály, aki a nyolcvanas évektől edzőként, majd több területen sportvezetőként ért el nagy sikereket.

Gy. Szabó Csilla–utanpotlassport.huOrendi Mihály kezdetben atlétaedzőként volt eredményes, majd sportvezetőként ő koordinálta 1995-ben a Nyíregyházán megrendezett ifjúsági atlétikai Európa-bajnokságot, a hajdúsági megyeszékhelyen pedig a Debreceni Sportcentrum irányítójaként dolgozott másfél évtizeden át. A cívisvárosban nem kevesebb, mint 22 világverseny megszervezése fűződik a nevéhez, többségükben korosztályos, utánpótlás-viadalok. Jelenleg a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség igazgatója, a MOB alelnöke.Gy. Szabó Csilla–utanpotlassport.huOrendi Mihály kezdetben atlétaedzőként volt eredményes, majd sportvezetőként ő koordinálta 1995-ben a Nyíregyházán megrendezett ifjúsági atlétikai Európa-bajnokságot, a hajdúsági megyeszékhelyen pedig a Debreceni Sportcentrum irányítójaként dolgozott másfél évtizeden át. A cívisvárosban nem kevesebb, mint 22 világverseny megszervezése fűződik a nevéhez, többségükben korosztályos, utánpótlás-viadalok. Jelenleg a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség igazgatója, a MOB alelnöke.

Igazi sportbélipolihisztor, hiszen kosárlabdaedzőként kezdte a pályafutását, majd évtizedeken át az atlétikával forrt össze neve, debreceni évei alatt az úszás is a felügyelete alá tartozott manapság pedig a korcsolya-szövetségben tevékenykedik. Pedig valójában öttusázó, aki a Testnevelési Főiskolán is eredeti sportágában szerezte meg szakedzői diplomáját…

Négy és fél tusázó vagyok, mert a medencében mutatott teljesítményemmel semmiképpen sem dicsekedhetek – gyakorol kemény önkritikát Orendi Mihály, amikor sportpályafutásáról és edzői karrierje kezdetéről beszél. – Valójában háromtusázó voltam, és csak akkor váltam öttusázóvá, amikor Pestre kerültem. Később nagyon szerettem volna Nyíregyházán is meghonosítani a sportágat, de túlságosan drágának és bonyolultnak tűnt a megvalósítás, ezért a megyei sporthivatal elnöke inkább az atlétikára beszélt rá. Nagy szívfájdalmam, hogy azóta sincs a régióban öttusaélet, pedig Balczó András is ott nevelkedett és érettségizett. Ez a legösszetettebb, legbonyolultabb sportág. Ma már a Nyírségben is adottak a létesítmények, csak egy elhivatott ember kellene, aki a szívügyének tekintené. De az már nem én leszek.”

Orendi Mihály újabban a korcsolyaszövetségben igyekszik nyugodt hátteret teremteni a versenyzőknek, mások mellett az ország első téli olimpiai bajnokainak is
Orendi Mihály újabban a korcsolyaszövetségben igyekszik nyugodt hátteret teremteni a versenyzőknek, mások mellett az ország első téli olimpiai bajnokainak is

Orendi Mihály újabban a korcsolyaszövetségben igyekszik nyugodt hátteret teremteni a versenyzőknek, mások mellett az ország első téli olimpiai bajnokainak is

Pedig elhivatottságból mindig is jelesre vizsgázott a neves sportszakember, aki hiába töltötte be júliusban a 71. évét, még mindig zsúfolt napirend szerint intézi ügyeit, amelyek egyet jelentenek a magyar sport ügyeivel. Az öttusázás megyei meghonosításához azonban már nem érez magában elegendő erőt.

Nem így volt ez 1969-ben, amikor friss diplomás testnevelőként az újfehértói gimnáziumba került. Aktív sportéletet akart szervezni, s arra valamelyik csapatjátékot tartotta a legalkalmasabbnak. A döntést a 240 fős diákságra bízta. A harminc fiú a focira voksolt, a lányok azonban a kézilabdára és a kosárlabdára. Végül az utóbbi nyert, s mivel a 10x20 méteres tornaterem parkettáján a hétvégi falusi bulik okozta károk nyomán fel sem pattantak a labdák, az udvari salakos pályán kezdték meg az edzéseket. Hóban, sárban, esőben, napsütésben. Még a szabályokkal is alig voltak tisztában, amikor a 15-16 éves lányok csapata elindult a megyei ifjúsági bajnokságban. Az első meccsüket az akkor már tizenöt éve sorozatban bajnok nyíregyháziak ellen játszották, és 200–16 lett oda… A kudarc letaglózta a csapatot. A lelkes ifjú testnevelő azonban optimista maradt, s csak egyetlen dolgot kérdezett: lányok, akartok megyei bajnokok lenni? A játékosok azt hitték, a tanáruk megőrült, de meghallgatták a tervét, s különösen az tetszett nekik, hogy megígérte: kudarc esetén, ruhástól belefekszik a helyi – Gangesznek nevezett – folyóba. A teátrális jelenet azonban elmaradt. Másfél év múlva megyei bajnok lett a csapat. Ebből az együttesből került a BSE-hez Révészné Pocsai Erzsébet, a Vasas Izzóhoz pedig Szabó Margit.

„Sok esetben rossz úton járunk a csapatsportok utánpótlás-nevelésében, méghozzá egyetlen kulcselem, az egyéni képzés hiánya miatt – emeli ki a kosárlabdaedzőként szerzett legfontosabb tapasztalatát Orendi Mihály. – Sajnos nem egyéniségeket, hanem csapatembereket nevelnek az edzők, ami általában a túlzott eredménycentrikusságból fakad. A külföldi helyzetet nem ismerem, itthon azonban ezt látom a legnagyobb hiányosságnak.”

A Mátészalkán született szakember nevelőedzői filozófiája éppen ezért nem is a fiatalok által szerzett érmek színén, számán alapszik. Ezt a gondolatot 2005. december 31-én, a Debreceni Sportiskolának az általa irányított Debreceni Sportcentrumba olvasztásakor, a DSI munkatársai előtt fogalmazta meg, s vallja a mai napig:

„Egyetlen korosztályos bajnoki címhez sem fogok nektek gratulálni. A gyerekeknek és a szülőknek igen. Titeket akkor dicsérlek majd meg, amikor a tanítványaitok felnőttként is aranyérmet nyernek. Az utánpótlás-nevelés ugyanis soha nem lehet öncélú, a kiemelkedő eredményeket később, felnőttkorban kell felmutatni.”

Orendi olyannyira hű maradt ehhez a gondolathoz, hogy a közelmúltban rendezett Honvéd-kupa atlétikai versenyen 400 m gáton 49.58-as új egyéni csúcsot futó Koroknai Tibor és az 50.51-gyel célba érő testvére, Máté eredményét látva azonnal hívta a testvérek nevelőedzőjét, Giczei Csabát, hogy gratuláljon neki. Immár megteheti.

Hiába végzi mindennapi teendőit a Gyakorló Jégpálya első emeletén található irodájában, azért fél szemmel még mindig az atlétikára figyel. Ha kedvenc sportágat kellene választania, az kétség nélkül a sportok királynője lenne.

„A legsikeresebb rendezvény számomra a kilencvenötös ifjúsági Eb volt. Az volt az álmom, hogy az atlétika egyszer végre telt házat vonzzon a nyíregyházi stadionba. Ebben az évben vesztettem el szeretett édesanyámat, így az ő segítségét kértem, intézze már el odafent, hogy jó időnk legyen. Segített. Végig sütött a nap, és meglett a telt ház! A másik büszkeségem a Debreceni Sportcentrummal elnyert Az év sportiskolája cím, a harmadik pedig Risztov Éva olimpiai győzelme. Mindenki tudja, milyen viszontagságok után került hozzánk az úszónő, hogyan segítettünk neki talpra állni, s végül a csúcsra jutni. Az ő küzdelme és sikere minden fiatal sportoló számára példa lehet. Nekünk edzőknek pedig figyelmeztetés, hogy az eredmények emberi életeket takarnak. Ez utóbbiak pedig fontosabbak az aranyaknál!”

Egyéb korosztályos hírekKORCSOLYASPORTOKBANa sportági aloldalunkon.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik