Sportlövészet: Kissné Oroszi Edit az edzői munka alapjairól

Arday Attila –utanpotlassport.huIsten nem teremt selejtet. Böjte Csaba gondolata jutott eszünkbe Kissné Oroszi Edit edzői hitvallásáról, aki szerint rossz tanítvány nincs, ha pedig valami nem megy, önmagában keresi a hibát.Arday Attila –utanpotlassport.huIsten nem teremt selejtet. Böjte Csaba gondolata jutott eszünkbe Kissné Oroszi Edit edzői hitvallásáról, aki szerint rossz tanítvány nincs, ha pedig valami nem megy, önmagában keresi a hibát.

„Amikor 1993-ban elkezdtem az Újpestben edzősködni, olyan szerencsém volt, hogy több területen is problémás gyerekkel is kellett foglalkoznom. Így belejöttem, a tanítványaimmal együtt tanultam a hivatást – mondja a Mexikói úti lőtéren. Nem egyszer találkozott olyan fiatalokkal, akik a családban kapott sebeket magukkal hordozták mindenhová. – Sokan nem kapják meg otthon azt a bánásmódot, amire szükségük lenne, de az ember megszereti őket, kötődni kezdenek ide, felnőtt korukban is visszajárnak. Edzőként, versenybíróként vagy az élet más területein megállják a helyüket.”

Nyilvánvaló, Oroszi Editet is milyen erős érzelmi szálak kötik a helyszínhez, ahová a Mexikói út felől elsőre bizonytalanul lép be mindenki: vár-e ott valami vagy valaki, a kerítésen belül, ahol úgy tetszik, semmi sincs. És vár: az ajtón túl, fél szinttel a föld alatt egy másik világ, kultúra kezdődik.

„A mai napig úgy működünk itt, hogy nemcsak a teljesítmény számít. Érezzék itt jól magukat a gyerekek, jöjjenek be akár a szabadidejükben egy órára, vagy tanítás után leckét írni, egymást segítve. Az egyik pedagógus szülőre is számíthatunk a leckéknél, klubéletet alakítottunk ki, amelynek része az idős edzők megbecsülése. A koruknak megfelelő feladatokat kapják, így ők is érzik, hogy szükség van rájuk” – folytatja az edzőnő.

Kissné Oroszi Edit: „Nem az eredmények hajszolása, hanem az értékes emberek nevelése a legfontosabb”  •  Fotó: Steirer Máté

Belefeledkezünk a beszélgetésbe, de egyszer csak, mint földre szállott angyal sétál arra Hammerl László, Tokió olimpiai bajnoka. Egész lénye egyetlen mosoly, és otthon van: a mexikói játékok óta jár ide, a Mexikói útra, ahol óriási tisztelet övezi. Hetvenhat évesen a tizenhat éves fiát, Somát Pilisszentkeresztről hozza edzésekre Oroszi Edithez, akiről korábban úgy nyilatkozott: „ragyogó edző, egyáltalán nem szólok bele az edzésekbe”.

Soma világbajnok édesanyja, Joó Éva génjeit is hordozza, született tehetség, de arra a szülők is rájöttek, nem egészséges, ha a sportban is ők foglalkoznak vele.

„Az édesanyja kezdte a felkészítését, de Sománál anya szeretett volna maradni, nem tudta igazán megszidni – mondja a tréner. – Ez nekem sem jött be annak idején, amikor a gyermekeim edzésekre jártak. A szülő az szülő, az ő vállán tudja néha kisírni magát edzés után a gyerek, van hová visszavonulnia. Én úgy vagyok szigorú, hogy nagyon óvatosan, hangos szó nélkül szidok le valakit, de a konfliktus után mindenképpen tudnia kell valahol levezetnie a gyerekeknek. Ebből is látszik, mennyire fontos a család, amelyben megerősítést is kap, hogyan viselkedjen. Ha pedig több helyről hallja ugyanazt, jobban magáévá teszi. Az egyik anyuka mondta nekem: tőled jobban elfogadja ugyanazt, amit otthon állandóan a fülébe rágunk”.

Oroszi Edit legismertebb tanítványa, Péni István az ifjúságiak között olimpiai bajnok, a felnőttek mezőnyében aranyat nyert május elején a Fort Benning-i világkupa versenyen, jelenleg két olimpiai számban vezeti a világranglistát. Három éve a tudta nélkül jelölte rangos díjra az edzőjét, megköszönve az odafigyelést a sportban és azon kívül. „Istók” családja pedig megtestesíti mindazt, amiről trénere beszél a klubélettel, a szülők bevonásával kapcsolatban, hiszen édesanyja vezeti a szakosztályt, édesapja társadalmi munkában, saját örömére tart edzéseket futócéllövőknek. Nem véletlen, hogy itt nem annyira pénz, inkább az akarat újította fel az elmúlt három évben a lőteret: a versenyzők maguk festették a falakat, a bútorok egy része szülők ajándéka.

Oroszi Edit a férjét is a sportlövészetnek és a régi szabályoknak köszönheti: az 1977-es junior Eb-n egy csapatban lettek ezüstérmesek, hiszen akkor még férfiak és nők együtt versenyeztek. A kilencvenes évek elején egy ideig a sportolás mellett edzősködött, majd egyre inkább beletanult a tanításba, amely a fegyver biztonságos kezelésénél kezdődik, a helyes testhelyzet és az egyéni stílus kialakításával folytatódik, végül a sportlövő már maga irányítja az alkatának megfelelő mozgássort.

„Szívesen átadom már a fiatalabbaknak a feladataimat, hogy ugyanazokat az értékeket tovább vigyék, amelyekben én hiszek – mondja. – Huszonöt éve itt kezdtem a munkát, itt is szeretném befejezni. Nem az eredmények hajszolása, hanem az értékes emberek nevelése a legfontosabb. Én magukat a sportolókat, a gyerekeket szeretem a legjobban az egészben.”

Egyéb korosztályos hírekSPORTLÖVÉSZETBENa sportági aloldalunkon.