Kézi: a zentai születésű, U20-as válogatott Borzas Uros az NB I-ben

G. G. – utanpotlassport.hu„Édesapám kézilabdázott, anyu pedig kosárlabdázó volt, s ugyan talán egy-két hónapot vízilabdáztam, számomra teljesen egyértelmű volt, hogy az előbbit választottam” – idézi fel a kezdeteket mondta a zentai születésű Borzas Uros, aki a szüleihez hasonlóan kitűnő fizikai adottságokkal rendelkezik, 198 centiméter magas és 92 kiló.G. G. – utanpotlassport.hu„Édesapám kézilabdázott, anyu pedig kosárlabdázó volt, s ugyan talán egy-két hónapot vízilabdáztam, számomra teljesen egyértelmű volt, hogy az előbbit választottam” – idézi fel a kezdeteket mondta a zentai születésű Borzas Uros, aki a szüleihez hasonlóan kitűnő fizikai adottságokkal rendelkezik, 198 centiméter magas és 92 kiló.

Adán kézilabdázott, majd még gyerekként, mindössze tizenkét évesen került Magyarországra, és Veszprémhez közel, Alsóörsön kezdett játszani. Onnan került, több csapattársával együtt, a Nemzeti Kézilabda Akadémiára, ahol egészen a Veszprémbe szerződéséig szerepelt.

Ráadásul – a saját elmondása szerint – ott kapta a legfontosabb útravalót a pályafutására:
„Természetesen azt nem mondhatom, hogy mindent tudok a kézilabdáról, de Gyurka Jánossal rengeteget dolgoztam és sokat tanultam tőle, legfőképpen azt, hogy előbb emberek legyünk, és csak utána sportolók. Bevallom őszintén, valószínűleg nem tett nekem jót, hogy korán elkerültem otthonról, hiszen kicsit kezelhetetlen voltam, és előfordult, hogy visszaszóltam, nem úgy edzettem, ahogyan kellett volna, de pont egy ilyen alkalmat követő büntetés hozta meg a fordulópontot...”

Át kellett gondolnia mindent.

Csupa erő és dinamizmus

„Tél volt, és nem az akadémián, Balatonbogláron, hanem az egyik, viszonylag közeli faluban edzettünk, mindenkinek kötelező volt a bokavédő használata. Én pedig azt, nem is első alkalommal, nem vittem magammal. Amikor kiderült, büntetésképpen a szakadó hóban, futva kellett visszamennem érte az akadémiára, majd vissza az edzésre, ez nagyjából tizenöt kilométeres túra volt, mialatt volt időm gondolkozni, és akkor jöttem rá igazán, mit is akarok a kézilabdától...”

A játékos már az Imre Vilmos vezette korosztályos magyar válogatottban is bemutatkozott, sőt, 2016-ban Bulgáriában, a B csoportos ifjúsági Európa-bajnokságon aranyérmes gárda legjobbja volt és a torna All Star-csapatába is beválasztották.
„Óriási élmény volt. Nagyon jól éreztem magam a válogatottban, és különösképpen büszke voltam a győzelmünkre, mivel óriási nyomás volt a csapaton. Úgy éreztem, azon az Európa-bajnokságon mindenki száz százalékot kiadott magából” – mondta el így, és csak a rend kedvéért tesszük hozzá: tökéletes magyarsággal. Idén az A csoportos kontinensviadalon bizonyíthat. „Nyilvánvalóan mindenkinek az az álma, hogy éremmel jöjjünk haza, de az még nagyon messze van, lépésről lépésre kell haladnunk.”

Borzas Urosnak a válogatottszereplés mellett természetesen a veszprémi szerződés jelenteti eddigi pályafutása csúcspontját, ráadásul így a példaképével, Momir Iliccsel is együtt készülhet.

„Először – megmondom őszintén – nem tudtam, hova tegyem ezt a dolgot, hiszen nagy megtiszteltetés, hogy a juniorcsapat mellett heti több alkalommal a felnőttekkel is edzhetek. Ugyanakkor rengeteget tanulok ezektől a játékosoktól, s amikor tavaly az Orosháza ellen az NB I-ben is bemutatkozhattam, s a példaképemmel szemben ültem az öltözőben, arra a pillanatara mindig emlékezni fogok."

Egyéb korosztályos hírek KÉZILABDÁBAN a sportági aloldalunkon.