Aranyérem a magyar fiataloknak

– Engedd meg, hogy gratuláljak a csapatnak ehhez a nagyszerű, lehengerlő sikerhez! Valóban ennyire könnyű volt, mint ahogy az eredmények mutatják?
– Nagyon köszönöm a gratulációt az egész csapat nevében is! Nem volt könynyű a torna, főként a románok elleni meccs, hiszen házigazdaként nagyon szerettek volna feljutni. Kiemelném, hogy nagyon összetartott a csapat és kitűnő volt a hangulat. Ennek köszönhettük a viszonylag sima meccseket.

– Külön gratulálok a teljesítményedhez, hiszen a kanadai táblázat első 10 helyéből hét magyar játékos szerepel, és közöttük te lettél a legjobb! Milyen előjelekkel vágtál neki a tornának, számítottál rá, hogy ennyire jól megy majd a játék?
– Különleges helyzetben voltam a torna előtt, hiszen külföldön játszó hokisként sokkal nagyobb volt az elvárás velem szemben, húzóembernek kellett lennem. Úgy érzem, ezt sikerült is megvalósítanom. Már a felkészülés végén is jól ment a csapatnak a játék, hiszen Lengyelországban is jó eredményt értünk el. Nyugodtan mondhatom, hogy az egész felkészülésünk remekül sikerült, ezért külön köszönettel tartozunk a Héraklész Csillagprogramjának, hiszen nagyban hozzájárultak a feltételek megteremtéséhez!

– Melyik volt a legjobb mérkőzésetek? Mikor ment leginkább a játék?
– Az Izland elleni meccs, hiszen az 1–1-es első harmad után, nagyon öszekaptuk magunkat és két 8–0-s harmadot produkáltunk. Akkor volt leginkább együtt a csapat, és minden összejött! Ha azonban a legfontosabb meccset nézem, akkor a románok elleni kívánkozik az élre.

– Nehéz volt rögtön a nyitó mecs-csen megütközni a román együttessel, amelyben jó néhány remek képességű csíki hokis is játszik?
– Nagyon furcsa volt az első körben „döntőt” meccselni, különösen a hatalmas nyomás miatt. Ugyanis mindenki feljutást várt tőlünk, még akkor is, ha a román csapat nagyon erősnek tűnt, s valóban, főként a csíki hokisok miatt. Szerencsére, mindenkinek helyén volt a szíve, és csapatként győztük le a házigazdákat.

– Hogyan alakul a sorsod Svédországban, megszoktad már a légiós életet?
– Egyre jobban sikerül beilleszkednem a csapatba. Talán nagyképűség nélkül mondhatom, hogy a juniorcsapatban már húzóembernek számítok, a gólok is jönnek, így egyre közelebb kerülök a felnőtt gárdához, és ezzel párhuzamosan egyre jobban sikerül elfogadtatnom magam! Ha visszautazok Svédországba, akkor jön csak a java, hiszen kezdődik a rájátszás!

– Hogyan készülsz arra, hogy a svédek ellen jégre lépj jövő márciusban a Papp László Sportarénában?
– Természetesen nagyon szeretnék játszani a sportág legjobbjai ellen, azt hiszem eddigi pályafutásom legemlékezetesebb pillanata lenne, de ebben a kérdésben sokkal illetékesebb a szövetségi kapitány Pat Cortina, ő dönt majd arról, hogy kik lesznek tagjai a felnőttkeretnek.