5 kérdés - 5 válasz: Szilvási Máté

– Mindössze hétéves voltál, amikor megismerkedtél a sportággal. Miért szavaztál a nanbudóra?
– Azóta nanbudózom, amióta a sportág megjelent Magyarországon. 1999-ig a karate sankukai nevű ágát űztem, akkor elmentem egy bemutatóra, és annyira megtetszett a nanbudo, hogy elkezdtem járni az edzésekre.

– Mi fogott meg ennyire ebben a küzdősportban?
– Leginkább az, hogy nem az erőszak, a támadás, hanem a védekezés a lényege, valamint az egész kultúrája.

– Legjobb eredményeidet hosszú percekig tudnád sorolni, kérlek, válaszd ki a számodra legkedvesebbet!
– Ha mindenképpen szelektálni kell, akkor a tavalyi év legjobb eredményét, a korosztályos Európa-bajnokságon formagyakorlatban elért második helyezésemet, valamint a 2004-es kontinensviadal ezüstérmét említem, az utóbbit csapatban nyertem.

– Fiatal korod ellenére elindultál a hét végi, kecskeméti világbajnokságon. Ez miként volt lehetséges?
– Elsősorban nem az életkor határozza meg a lehetőségeket ebben a sportágban, felső határ nincs is, bármeddig lehet nanbudózni, az idősebbeknek is szerveznek versenyeket. Az indulás gyakran – ahogyan ezúttal is – képzettséghez van kötve, a barna és fekete övesek, valamint a danfokozattal rendelkezők vehetnek részt a vébén, én egydanos vagyok.

– Hogy sikerült a verseny?
– Huszonkét induló volt az én kategóriámban, a Nanbu Taisóban. Sajnos, nem jutottam be a tízes döntőbe. Én voltam a világbajnokság legfiatalabb indulója. Két hét múlva Horvátországban részt veszek egy utánpótlás-viadalon, remélem, ott sikeresebb leszek.