

– Gyakran hasonlítgatnak a bátyádhoz?
– Előfordul, de én nem kifejezetten támadó típusú játékos vagyok, a pálya jobb oldalán érzem otthon magam, azon belül szinte már valamennyi poszton megfordultam. Thomas még a Dunaferrben játszott, amikor engem kilencévesen édesanyánk kézen fogott, levitt a serdülőcsapatba, és azóta is a piros-fehéreknél szerepelek.
– Elégedett lennél a bátyádhoz hasonló pályafutással, vagy többre vágysz?
– Büszke vagyok Thomasra, azt gondolom, már sok mindent elért a futballban. Jó lenne hozzá hasonló karriert befutni, bár én hosszú távon szeretnék stabil válogatott labdarúgó lenni.
– Fizikálisan viszont még fejlődnöd kellene.
– Százhetvenkilenc centi vagyok, de sajnos csak hatvanhárom kiló. A napi edzéseken kívül gyakran lejárok a Duna-partra lépcsőzni, valamint otthon is szoktam erősíteni, a konditerem azonban nem az én világom.
– Igazi sportcsalád vagytok, így nem eshet nehezedre a pluszmunka.
– Anyukám kajakozott, édesapám kosárlabdázott, huszonkét éves nővérem, Mária kézilabdázott a Dunaferr ifjúsági együttesében, de már dzsúdózik. Az alapok megvannak, most már csak tőlem függ, meddig jutok a futballpályán.
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik







