Azért volt itt riadalom, amikor Milák Kristóf bejelentette, hogy nem vállalja idén nyáron a világbajnoki szereplést, fáradt, nincs megfelelő motivációja, így nem ismétel Budapest után Fukuokában.

Abban a pillanatban sokan azon kezdtek el gondolkodni, melyik úszónk védheti meg a mundér becsületét, ki az, aki az évtizedes hagyományok folytatásához éremmel járul hozzá, és bizony az Egyesült Államokban készülő Kós Huberten kívül reálisan nem várhattuk, hogy valaki a legjobbak közé férkőzik.

És a versenyek első napjai nem is kecsegtettek sok jóval, még ha akadtak is egyéni csúcsok, vagy nem volt elég a jó helyezéshez, vagy az előfutamok során jött ki a lépés, aztán a döntőben már nem sikerült megismételni a remek úszást.

Aztán megérkezett Hubi, és már a száz háton elért hetedik helyével és országos rekordjával üzent: „Nyugi, itt vagyok, van remény!” És nem is kellett csalódnunk, mert Kós az általa csak „Bob Bowman-hatásnak” nevezett módszernek is köszönhetően 200 háton leiskolázta a mezőnyt. Ráadásul olyan számban, amelyről sosem gondolta, hogy úszni fogja világbajnokságon, de a tengerentúli edzésmódszerek, az őt körülvevő közeg és csapat kihozta belőle a maximumot, könnyedén lépett ki a komfortzónájából, és a legnagyobbak közé emelte – és hogy a terhet még pakoljuk rá tovább, első számú párizsi aranyvárományossá lépett elő.

Kós Hubert elsősége azt is jelentette, hogy a huszadik vizes világbajnokság sem múlhat egy úgy, hogy valamelyik úszónk ne szerezne érmet a medencében, külön öröm, hogy az az egy a legfényesebb, azaz arany.

Hogy a jövő mennyire fényes, arról érdemes lesz a szövetségi kapitány Sós Csaba nyilatkozatait figyelni, mert a kiváló szakember sohasem kertel, már vasárnap is kritizálta azokat, akik bár a lehető legjobb körülmények között készültek, az év legfontosabb versenyén elmaradtak a legjobbjuktól. Sós azonban tudja és ki is mondja, hogy ebben a csapatban több van, a magyar úszósportban megvannak azok a tehetségek, akik akár már jövőre, az olimpián nagyobb eséllyel ugranak a medencébe.

És ne felejtsük el, Milák Kristóf nem visszavonult, hanem pihenni, feltöltődni akar, és remélhetőleg sikerül annyira regenerálódnia fizikailag és mentálisan, hogy a párizsi felkészülést a lehető legnagyobb elánnal végzi majd.

És ha így lesz, a magyar medencés úszóknak bőven van arra esélyük, hogy egynél több aranyérmet szerezzenek a francia fővárosban.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!