A svájci egy évvel ezelőtt Rafael Nadal ellen bukta el a melbourne-i finálét, és ez szokatlan módon megviselte: elsírta magát a találkozó után. A döntő vesztese ezúttal sem tudott uralkodni érzésein és csalódottságán, de most Murrayn volt a sor, aki rögtön párhuzamot vont a tavalyi és az idei események között.
„Úgy tudok sírni, mint Roger, de ennél nagyobb szégyen, hogy nem tudok úgy játszani, mint ő" – mondta önkritikusan a brit kiválóság, aki nagy reményekkel és kiváló formát mutatva jutott el a döntőig, ott azonban a vártnál könnyedebben adta meg magát.
„Szeretnék gratulálni Rogernek a győzelemhez! Hihetetlenül játszik, és hihetetlenek azok az eredmények is, amiket elér. Évről-évre képes ezen a magas szinten teljesíteni, ami külön is elismerést érdemel. Ezen a mérkőzésen sokkal jobb volt nálam."
„Remélem, hogy egyszer még vissza tudok térni ide úgy, hogy győzök is. Az utolsó héten már érezhetően nagy szurkolói támogatást kaptam otthonról, sajnálom, hogy a tornagyőzelemmel nem tudtam meghálálni a bizalmukat. Nem érzem most magam valami jól... Úgy gondolom, a mérkőzés végében több lehetőség volt számomra, ez magyarázatot ad a nagyfokú csalódottságomra. Alkalmam volt, hogy ismét nyílttá tegyem a meccset, de nem tudtam élni vele."
Nem tudni, sírásilag hogy is néz ki ma a teniszvilág férfielitje, az viszont biztos: Murray nincs egyedül azzal a véleményével, hogy tenisztudása elmarad Federerétől. Elég hosszú lenne a sor, ha mindenki beállna, aki úgy érzi: nem képes felvenni a svájcival a versenyt. Federer ezen a döntőn sem bízott semmit a véletlenre.
„Andy, élvezd ki, mert hihetetlen versenyen vagy túl! Túl jó játékos vagy ahhoz, hogy ne nyerj Grand Slamet, emiatt nem kell aggódnod" – próbált meg egyszerre vigasztalni és önbizalmat önteni a győztes Federer a vesztes Murraybe. A brit 2008-ban, az US Openen játszhatott először GS-döntőt, pechjére akkor is a svájciba botlott, aki akkor is három játszmában (6:2, 7:5, 6:2) bizonyult jobbnak nála.
Federer párhuzamot vont Murray és egy korábbi klasszis, a horvát Goran Ivanisevic között, aki szintén meghatározó alakja volt a tenisznek a maga idejében, immár idestova egy évtizede, GS-tornát mégis csupán egyet, 2001-ben Wimbledonban nyert. Pedig 1989-ben már ott volt a négy között az Australian Openen, de a nagy sikerre sokat kellett várnia.
„Az, hogy nyertem, megint a felhők fölé röpített engem boldogságomban. Örülök, hogy a legjobb formámban teniszeztem, és annak is örülök, hogy ezt meg tudtam osztani a melbourne-i teniszrajongókkal."
Federer a szokott udvarias, sportszerű és rá jellemző szerény nyilatkozatát hozta ezúttal is, ami újdonság volt, hogy megemlítette: ez az első GS-sikere apaként, amelyre szemmel láthatóan roppant büszke volt.
A svájci állócsillag nemcsak a mai, hanem minden bizonnyal a teniszvilág mindenkori egén is odafönn ragyog: Federer 22. GS-döntőjét játszotta, az elmúlt 19-ből csupán egyszer hiányzott, a 2008-as Australian Open elődöntőjében a későbbi győztes szerb Novak Djokovics nyert ellene.
FÉRFI EGYES, DÖNTŐ | |
Federer (svájci, 1.)–Murray (brit, 5.) | 6:3, 6:4, 7:6 (13–11) |