Szávay gyengének érezte magát, betegen játszott Cibulkovával

– Nagyon izgult?
– Inkább fáradt, gyenge voltam. Két nappal ezelőtt öt szettet játszottam, és ezt még nem sikerült kipihennem. Ráadásul az egy héttel ezelőtti betegségem is visszatért, szombat este már hőemelkedésem volt, de lehet, hogy lázas is voltam. Ilyen körülmények között nem tudtam úgy teniszezni, ahogyan szerettem volna.

– Semmi izgalom nem volt önben?
– De, természetesen azért ideges voltam, elvégre a negyeddöntőbe jutásért teniszeztem egy Grand Slam-tornán.

– Úgy tűnt, a második szett hajrájára mégis magára talált valahogyan.
– Valójában az történt, hogy a végén már csak arra figyeltem, hogy valahogyan átüssem a labdát, és arra vártam, hogy inkább Cibulková rontson. Az elején ugyanis rengeteget hibáztam, de kénytelen voltam megpróbálni hamar nyerőket ütni, mert a hosszú labdameneteket nem bírtam volna erővel – nem volt más esélyem.

– Mentálisan is sokat kivett önből az elmúlt egy hét menetelése?
– Igen, azt hiszem, fejben is elfáradtam. Most szükségem lesz pár nap pihenésre, testileg és szellemileg egyaránt – kell a kikapcsolódás. Utána pedig megkezdem a felkészülést Wimbledonra – bízom benne, hogy ott is jól megy majd a játék.

– Ez a vereség el tudja rontani ezt az egy hetet?
– El, sajnos kicsit keserű szájízzel távozom Párizsból. De azzal elégedett lehetek, hogy azok után, hogy betegen jöttem ide, és a torna előtt naponta csak egyet tudtam edzeni, bejutottam a legjobb tizenhat közé. Csak az szomorít el, hogy még messzebb is eljuthattam volna, ha nincs a betegség – de mit tegyek, ilyen igazságtalan az élet.