Roger Federer a helyére került: az Australian Open döntőjébe. No meg a férfitenisz trónjára, az 1973-as pontszámítási rendszer bevezetése óta huszonharmadikként, de első svájciként. Hogy momentán melyik a fontosabb a számára, nem tudja eldönteni, úgyhogy a "vitát" leegyszerűsítendő minden bizonnyal egyenlőségjelet tesz a kettő közé.
Juan Carlos Ferrero (képünkön) nem tudta tartani a lépést Roger Federerrel, és végül három sima szettben szenvedett vereséget
Juan Carlos Ferrero (képünkön) nem tudta tartani a lépést Roger Federerrel, és végül három sima szettben szenvedett vereséget
Világelsőség? Egyértelműen őt illeti meg, nem Juan Carlos Ferrerót vagy Andy Roddickot, náluk ugyanis lényegesen jobb, sokoldalúbb teniszező, és különben is, néhány ponton múlt csupán, hogy már a 2003-as esztendő végén trónra lépjen. Ami késik, nem múlik, és ez Federer esetében is tökéletesen igaz, az pedig külön pikantériája az egész történetnek, hogy voltaképpen erőlködés nélkül, fél gőzzel vette át az első helyet a negyeddöntőben búcsúzó – a világranglistán mellesleg a harmadik helyre visszacsúszó – Roddicktól. Ötszettes mérkőzést ez ideig nem játszott Melbourne-ben, négyjátszmásból is csupán kettőt, Lleyton Hewitt, majd David Nalbandian ellen, de igazából egyik esetben sem lehetett megkérdőjelezni a továbbjutását. Ment az magától, könnyedén. Ezek után következett az elődöntő, Ferrero ellen. Lássuk be, itt végképp nem kellett megfeszülnie, jóllehet az elején rendesen ráijesztett a spanyol, az első gémben ugyanis 30:0-je volt Federer adogatásánál, utána meg 40:0-je. Hanem ekkor Federer elénk tárta, miről ismerszik meg a nagy bajnok: mindkét adogatójátékát hipp-hopp a maga javára fordította, másodjára úgy, hogy összesen négy bréklabdát hárított. Viszont ennél is szembetűnőbb, amit a nyitó játszma tizedik játékában művelt. Addig köze sem volt Ferrero adogatásaihoz, ehhez képest 5:4-nél semmire (!) nyerte el a spanyol szerváját – és itt tulajdonképpen el is döntötte az elődöntő sorsát. Fölénye egyre jobban kidomborodott, Ferrero napok óta fájó lába ráadásul szép lassan felmondta a szolgálatot, bár megkockáztathatjuk: teljesen mindegy, milyen állapotban lett volna. Merthogy Federer annyit adott ki magából, amennyire a kényelmes győzelemhez szüksége volt, és ha ebbe jobban belegondolunk, azt is el tudjuk képzelni, mire lesz képes, ha a vasárnapi döntőben Marat Szafin esetleg teljes erőbedobásra készteti. Ha mondjuk nem ő mozgat, hanem őt mozgatják. Abban az esetben ugyanis még látványosabb a játéka, amelyet egyébként "százféle" módon tud variálni.
Navratilova az 59. GS-bajnoki címére hajt
Miközben egyesben hamarosan mindkét bajnoki cím sorsa eldôl (ma hajnali fél négykor kezdôdött a nôi döntô, holnap az urak játsszák az utolsó meccset), érdemes kitekinteni, mi történik a többi műfajban, vegyes párosban például újra döntôt játszhat, egyszersmind címet védhet a Martina Navratilova, Leander Paes kettôs. A páros indiai férfi tagja tavaly még abban sem lehetett biztos, hogy egyáltalán ütôt ragadhat a kezébe (az orvosok azt hitték, agytumora van, de mint kiderült, „csak” valami vírusos fertôzés támadta meg az agyát), ehhez képest villámgyorsan visszatért a pályára, és parádés teljesítményt nyújtva segítette a fináléba a veterán párost. Navratilova pedig maga a csoda: 47 esztendôsen is az utolsó pillanatig küzd a vonalak között (eddig csak egy játszmát buktak Paesszel), igaz, van miért megfeszülnie, mert ha így folytatja, megdöntheti a legendás Margaret Smith Court utolérhetetlennek hitt Grand Slam-csúcsát. Court összesen 62 GS-bajnoki címet hódított el egyesben, nôi, illetve vegyes párosban, Navratilovának ez lehet az 59.! Nôi párosban már bajnokot avattak: a tavaly döntôt játszó, az elôdöntôben éppenséggel az Emmanuelle Gagliardi, Mandula Petra duót legyôzô Virginia Ruano-Pascual, Paola Suárez spanyol, argentin pár diadalmaskodott, elhódítva ötödik Grand Slam-trófeáját. Suárezék pazar sorozatot építenek, egymás után ugyanis nyolcadszor játszhattak Grand Slam-döntôt – rajtuk csak a Martina Navratilova, Pam Shriver kettôs tett túl, amely az 1983-as wimbledoni bajnokság és az 1985-ös Australian Open között egyvégtében 11 fináléban szerepelt. (1987-tôl rendezik januárban az Australian Opent, korábban ez volt az év utolsó Grand Slam-tornája.)
No, éppen ezért jár neki a világelsőség. Szó se róla, eddig is csodálatosan ütött, ennek értéke azonban nem mutatkozott meg eredményekben – egészen a tavalyi wimbledoni bajnokságig. Azóta nem kérdés, ki a legjobb, pláne azután, amit az idény végi világbajnokságon, a Mesterek Kupáján adott elő, és persze amit most, Melbourne-ben. Annak pedig tiszta szívből örülhetünk, hogy a java még csak ezután következik… És Ferrero? Előtte is kalapot emelhetünk, hiszen néhány éve ki gondolta volna, hogy számára a salakon túl is van élet. Pedig van. Mást ne mondjunk, Wimbledon kivételével az összes Grand Slam-tornán játszott már elődöntőt, az US Openen éppenséggel finálét is, igaz, azt elbukta. Egyébként bukott már döntőt a Roland Garroson és a Mesterek Kupáján is, valami tehát azt súgja, nem kifejezetten nyerő típus. Salakon ő a világ legjobbja, ez teljesen nyilvánvaló, a gyors pályákon is kiváló, de amint ott összekerül egy "ütős" ellenféllel, általában ő marad alul, ő az, aki elpuskázza a lehetőségeket, és nem a vetélytársa. Federer ellen négy bréklabdája volt egy gémen belül, egyet sem tudott értékesíteni, a folytatásban pedig már nem is jutott bréklabdához, a svájci zseni viszont az első szettben kihasználta az egyetlen lehetőségét. A másodikban meg mind a kettőt. Hát ezért (is) hívják a világelsőt Roger Federernek, és nem Juan Carlos Ferrerónak.
A Pálya széléről
AGASSI VISSZATÉR! Miután a Marat Szafintól elszenvedett vereségét követően Andre Agassi "gyanúsan" köszönt el a közönségtől, alighanem sokaknak megfordult a fejében: most láttuk őt utoljára Melbourne-ben. Mint utóbb kiderült, erről – legalábbis jelen állás szerint – szó sincs. "Egyáltalán nem jelzésértékű volt, ahogyan elbúcsúztam, mindössze arról van szó, hogy imádom ezt a helyet és persze a közönséget. Egy év nagy idő, de most úgy érzem, jövőre visszajövök, és harcba szállok az ötödikért" – nyilatkozta a négyszeres bajnok Agassi, aki 26, veretlenül megvívott melbourne-i csata után volt kénytelen kapitulálni. RÍOST MEGMŰTÖTTÉK. Hátműtéten esett át Marcelo Ríos, a chileiek egykori világelsője. A rendkívül sérülékeny, 28 esztendős dél-amerikai játékos várhatóan egy hónapon belül elkezdheti az edzéseket.
Ausztrál nemzetközi bajnokság, Australian Open, Melbourne (14 801 000 dollár, kemény pálya) Férfi egyes Elődöntő: Federer (svájci, 2. kiemelt)–Ferrero (spanyol, 3.) 6:4, 6:1, 6:4. A döntőben: Szafin (orosz)–Federer Női páros Döntő: Ruano-Pascual, Suárez (spanyol, argentin, 1.)–Kuznyecova, Lihovceva (orosz, 4.) 6:4, 6:3 Vegyes páros Elődöntő: Navratilova, Paes (amerikai, indiai, 4.)–L. Huber, Erlich (dél-afrikai, izraeli) 6:4, 6:4; Bovina, Zimonjics (orosz, szerb-montenegrói)–Grande, Rodríguez (olasz, argentin) 6:3, 7:6. A döntőben: Navratilova, Paes–Bovina, Zimonjics