Volt egyszer egy Amerika

A maga nemében tényleg csoda, amit Szafin művel, és itt nem feltétlenül arra célzunk, hogy az eddigi hat mérkőzése közül hármat négy szettben döntött el, hármat meg ötben, hanem arra: hogyan. Ütőt például nem tört, sem Andy Roddick ellen, sem most, élete egyik, ha nem a legnagyobb mérkőzésén, de még csak nem is pörölt a bírókkal. Legfeljebb saját magával, azt is finoman, jóllehet egy ízben az egyik legdurvább orosz káromkodás szaladt ki a száján, utána meg köpött egy hegyeset felfelé – ennyi és nem több. Türelmes lett, lehiggadt (egyetlen kettős hibát sem ütött Agassi ellen!!!), és miután a küzdőszellemével általában nincs probléma, megállapíthatjuk: kezd beérni ez a csodálatos képességekkel megáldott orosz őstehetség.
Hogy ez mit jelent az ő esetében, láthattuk. A legkevésbé sem remegett meg a keze, amikor Agassi szettlabdához jutott ellene az első, majd a második játszmában, épp ellenkezőleg, gondolkodás nélkül bevállalt olyan ütéseket (elsősorban látványos fonákegyeneseket), amelyeket más nem biztos, hogy megkockáztatott volna, legalábbis kiélezett szituációban. Agassi talán.
Így gördült le az első két felvonás csaknem két óra alatt. Egymást követték a más ellen szinte biztos nyerőnek számító ütések, majd ugyanabból jött vissza még egy, még egy, aztán még egy, úgy, hogy a labda legfeljebb egy-két centiméterrel a háló fölött süvített oda-vissza – és amikor elérkezett a döntés pillanata, Szafin valahogy mindig a zseniális Andre fölé nőtt. Volt, hogy némi segédlettel, például az első rövidítésben egy "vastagon" out szerva után, amelyet ásznak ítéltek, de igazából nem ezen múlt.
Hanem Szafinon. Hogy kordában tartotta az érzelmeit, és még akkor is tudott újítani, amikor Agassi 0:2-ről egyenlített, a negyedik szettet 6:1-re behúzva. Túlélt két rázós adogatójátékot az ötödik elején, utána meg elnyerte Agassiét, onnan pedig már egyenesben volt. És itt vissza kell utalnunk arra, hogy a veterán amerikai – orosz vetélytársával ellentétben – végig ugyanazon a szinten, csodálatosan teniszezett, egyedül ennél a pontnál tévedt el egy picit. Sokba került.
Brian Vahaly, Todd Martin, James Blake és Andy Roddick után Szafin immár az ötödik (!) amerikait tüntette el a férfi egyes mezőnyéből, Martint, Roddickot és Agassit ráadásul öt játszmában, és éppen ezért – mármint a sok ötszettes miatt – számít már-már fölfoghatatlan teljesítménynek a hatalmas orosz harci tette. Játszott tűző napon, játszott este, iszonyú párában, és mégis: az idegei nem szakadnak, az izmai sem, a lába nem lassul, a keze nem remeg. Tenisznyelven szólva: nagyon egyben van. És mérget vehetünk arra, hogy maradt még ereje, nem is kevés.
Természetesen Agassi mellett sem mehetünk el szó nélkül, már csak azért sem, mert Szafin káprázatos sorozatainak vetett véget csütörtök este. Játszmát ezt megelőzően a tavalyi nyolcaddöntőben, a francia Nicolas Escudé ellen veszített az Australian Openen, akkor is csupán egyet, mérkőzést 1999 óta (!) nem bukott el, viszont három melbourne-i trófeát tett az 1995-ben első ízben elhódított – továbbá a 1992-es wimbledoni, az 1994-es és 1999-es Flushing Meadows-i és az 1999-es párizsi – mellé: 2000-ben és 2001-ben győzött, 2002-ben csuklósérülése miatt nem indult, majd tavaly visszajött nyerni. Egymás után huszonhat meccset zárt győztesen az ausztráliai Grand Slam-versenyen.
Saját bevallása szerint főként azért, mert a téli felkészülés során ő végzi a "legkegyetlenebb" edzéseket, irdatlan súlyokat megmozgatva, majd a hegyen föl-le szaladgálva, naponta többször is. Ehhez jön hozzá utánozhatatlan labdaérzéke, elszántsága, győzni akarása. Ez ideig ennyi bőven elegendő volt, mindenkin átvágtatott, aki az útjába került. Most viszont picit több kellett volna, meglehet, annyi, amennyit már ő sem bírna el, és ezen a ponton jogosan vetődik fel a kérdés: jövőre, 34 esztendősen vajon visszatér Melbourne-be?
Pedig mindenki visszavárja…

Ausztrál nemzetközi bajnokság, Australian Open, Melbourne (14 801 000 dollár, kemény pálya)

Férfi egyes
Elődöntő: Szafin (orosz)–Agassi (amerikai,
4. kiemelt) 7:6, 7:6, 5:7, 1:6, 6:3. A döntőben: Szafin–Ferrero (spanyol, 3.) vagy Federer (svájci, 2.)

Női egyes
Elődöntő: Henin-Hardenne (belga, 1.)–Zuluaga (kolumbiai, 32.) 6:2, 6:2; K. Clijsters (belga, 2.)–Schnyder (svájci, 22.) 6:2, 7:6. A döntőben: Henin-Hardenne–K. Clijsters

Férfi páros
Elődöntő: B. Bryan, M. Bryan (amerikai, 1.)– Björkman, Woodbridge (svéd, ausztrál, 3.) 6:1, 6:2; Llodra, Santoro (francia, 5.)–Etlis, Rodríguez (argentin, 9.) 6:2, 7:5. A döntőben: B. Bryan, M. Bryan–Llodra, Santoro

Vegyes páros
Negyeddöntő: Bovina, Zimonjics (orosz, szerb-montenegrói)–Raymond, Ullyett (amerikai, zimbabwei, 5.) 6:2, 6:4; Grande, Rodríguez (olasz, argentin)–Gyementyijeva, Szargszjan (orosz, örmény) mérkőzés nélkül. Az elődöntő párosítása: L. Huber, Erlich (dél-afrikai, izraeli)–Navratilova, Paes (amerikai, indiai, 4.); Grande, Rodríguez–Bovina, Zimonjics