"Petra egyik ejtésénél megreccsent a térdem, majd visszapattant. Be is kellett kötni a lábamat. Úgy érzem, nincs nagy baj, de most tényleg az a legfontosabb, hogy a nyolcaddöntőre regenerálódjak&"
Kapros Anikó (jobbra) az idei Australian Openen háromszor fogadhatta soros riválisa gratulációját, most viszont neki kellett kezet nyújtania Fabiola Zuluagának
Kapros Anikó (jobbra) az idei Australian Openen háromszor fogadhatta soros riválisa gratulációját, most viszont neki kellett kezet nyújtania Fabiola Zuluagának
Kapros Anikó nyilatkozta mindezeket a Mandula Petra elleni, egy perc híján háromórás mérkőzése után, és két nappal később bebizonyosodott, nem csupán teniszezőnek, jósnak sem utolsó. Ahogyan a meccs előtt, majd a meccs után is hangsúlyozta, tényleg a teljes felépülés, illetve a regeneráció lett volna az alapfeltétele annak, hogy sikerrel járjon a kolumbiai Fabiola Zuluagával szembeni nyolcaddöntőjében. Az egy pihenőnap nem volt elegendő az elmúlt napok megpróbáltatásainak (ne feledjük, a Mandula elleni maratonija előtt az első fordulóban a tizedik kiemelt Nagyezsda Petrovát, a másodikban az idén már WTA-elődöntőt is játszó Samantha Stosurt tüntette el a tábláról) kipihenéséhez. "Fizikálisan, erőben kicsit elfáradtam, azt hiszem, ez döntött – mesélte a nyolcaddöntőjét 6:4, 6:2-re elveszítő magyar hölgy. – Ahhoz, hogy a harminckettedik kiemeltet legyőzzem, száz százalékot kellett volna nyújtanom, sajnos a sérülésem és a fáradtság miatt nem tudtam a maximumot adni. A térdem még a Petra elleni meccsemen meghúzódott, és el is fáradtam egy kicsit mostanra. Talán ha az első szettet meg tudom nyerni, másként is alakulhatott volna. De az is igaz, hogy már az elején is csak a szívem vitt előre, a testem akkor is fáradt volt. Azt is el kell ismernem, Zuluaga nagyon jól játszott, és meg is lepett egy kicsit. Pörgetett ütésekre számítottam, ehhez képest laposan és keményen játszott. Ô jól teniszezett, én kevésbé. De meggyőződésem, ha százszázalékos napom van, meg tudom őt verni." Eleinte így sem volt ellene feltétlenül esélytelen, 4:4-ig együtt haladt a hozzá hasonlóan az élete első Grand Slam-torna-negyeddöntőjéről álmodozó Fabiola Zuluagával (mi több, Kolumbiának még sohasem volt a legjobb nyolc között teniszezője GS-tornán), sőt egyszer, 3:2-nél brékkel vezetett, ezt követően azonban valami megszakadt. Anikó szervája "elszállt" (4:4 után már egyszer sem tudta hozni az adogatását), a fogadásaiba több hiba is csúszott, az egyméteres távolságok pedig néha ötnek tűntek. Márpedig ezek a fáradtság legbiztosabb jelei… A 60-70 honfitársa által lelkesen támogatott Zuluaga pedig van olyan képzett, hogy kihasználja a lehetőséget. Az első szett legvégén elvette Kapros szerváját, és zsebében az első játszmával az önbizalma is megnőtt. A második szettben négy (!) bréket hajtott végre, így még az is belefért, hogy kétszer elbukja a saját adogatását. "Sajnos nem jöttek be az adogatásaim, és a fogadások sem mentek istenigazából. Ha úgy játszottam volna, mint Petra ellen, akkor továbbmentem volna. Zuluaga a hosszú labdamenetekre épített, ez tőlem sem volt idegen, csak az volt a baj, hogy nem tudtam befejezni a poénokat. Hiányzott az a kis pluszerő. Oda ütöttem a labdát, ahova akartam, csak nem akkora erővel, ahogyan szerettem volna, ezért a kolumbiai be tudta futni azokat. Ha meg tudtam volna vágni a labdákat, nem jönnek vissza" – vélte Kapros Anikó. Elkeseredésre azért nincs ok, a versenyt a világranglista 80. helyéről kezdő Anikó így is élete legjobb eredményét érte el Grand Slam-tornán (az eddigi csúcsot a Roland Garroson, illetve a Wimbledonban elért 3. forduló jelentette), ráadásul pokolian nehéz ágon jutott el idáig. "Nagyon boldog vagyok a melbourne-i szereplésem miatt, feldob, hogy meglett a kemény téli munka eredménye – mondta Kapros. – Kell is a pozitív energia a többi versenyre, mert éhes vagyok a sikerre, van önbizalmam, szeretnék továbbra is magas színvonalon játszani. Előbb azonban egy kis pihenő jön. Hétfőn irány a tengerpart, kedden pedig Magyarország. Szerdán érkezem haza, három-négy napot a szeretteimmel és a barátaimmal töltök, van mit bepótolnunk, hiszen nagyon régen láttuk egymást."