Majdnem egy éve sejtette a teniszvilág, de a sokkoló bejelentés csak az idén augusztusban érkezett: Pete Sampras 32 esztendősen befejezi pályafutását.
Az amerikai klasszis a 2002-es US Openen ragadott ütőt utoljára, meg is nyerte a versenyt – a fináléban az örök rivális Andre Agassit legyőzve –, és már ekkor elgondolkodott azon: van-e értelme folytatni? Kedvenc versenyén, az általa hétszer (!) megnyert wimbledoni bajnokságon el akart még indulni, ennek megfelelően tervezte a felkészülését, ám áprilisban elérkezett a nap, amikor belátta, hogy többé nem megy. Éppen edzett, egyik labdát ütötte a másik után, majd hirtelen közölte edzőjével: "Feladom.”Megfutamodásról szó sincs, elvégte Pistol Pete 14 éves profi pályafutása során annyit tett le az asztalra, mint soha senki. 1990-ben az US Openen aratta az első Grand Slam-torna-győzelmét, ugyanott, ahol 2002 szeptemberében az utolsót. Közte további 12 GS-diadal. Összesen 14, amivel vélhetően mindörökké csúcstartó lesz. Akárcsak az év végi világelsőségek tekintetében, hiszen hat alkalommal zárta elsőként a ranglistát – kincstárából egyedül a Roland Garros trófeája hiányzik.Végezetül álljon itt Sampras "monológja”, amelyet az US Openen adott elő, hivatalos búcsúztatásakor: "Hogy én volnék a világ legjobbja? Erre nem lehet egyértelmű választ adni, majd az idő eldönti, azt viszont nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy olykor tényleg úgy éreztem, ennél tökéletesebben képtelenség teniszezni. Igen, mindig is szerettem volna Grand Slam-csúcstartó lenni, még ha az első, tizenhárom évvel ezelőtti US Open-győzelmemkor erre nem is mertem gondolni. Utána sok kudarc ért, mígnem kilencvenkettőben ugyanitt kikaptam a döntőben Edbergtől. Ez egy bizonyos lecke volt a számomra. Addig úgy voltam vele, oké, döntőbe jutni csodálatos érzés, mindegy, mi lesz a vége. Attól fogva viszont nem értem be ennyivel. Tizennégy majort (ő szigorúan így hívja a Grand Slameket – a szerk.) nyertem, hatszor zártam az élen az év végi világranglistát, úgyhogy teljesen megnyugodott a lelkem. Hogy úgy mondjam, az út végére értem.”