Woodbridge az új rekorder

Bár megkockáztatható, nem marad ez mindig így…
Panaszkodnia mindenesetre nem kell, sőt talán el is felejtette már a gyalázatos houstoni szereplést (még az elődöntő sem jött össze), hiszen szombaton új nemzeti csúcsot állított fel a Davis-kupában azáltal, hogy 29. alkalommal lépett pályára, és mivel győzelemmel ünnepelte a történelmi előadást, a 28. DK-diadal kapujába terelte az ausztrál válogatottat. A melbourne-i finálé páros mérkőzésén Wayne Arthurs oldalán ugyanis röpke másfél óra alatt könnyedén megverte az Alex Corretja, Feliciano López kettőst, 2–1-re alakítva ezzel a párharc állását. (A befejező egyes mérkőzéseket magyar idő szerint ma hajnalban játszották.)
"Volt már néhány fontos meccsem, amelyen tényleg jól teniszeztem, gondolok itt elsősorban a wimbledoni döntőimre, most mégis azt mondom: ez volt az az öszszecsapás, amikor az első perctől kezdve az utolsóig világklasszis teljesítményt nyújtottam. Igen, ez a legszebb” – nyilatkozta a szombati sikert követően a párosban egyébként nyolcszoros wimbledoni bajnok Woodbridge.
Maga a kapitány, John Fitzgerald is ült és nézett, mit művelnek Woodbridge-ék a gyepen, majd miután végképp megnyugodhatott, természetesen értékelte a látottakat. Tömören, lényegretörően: "Művésznek tartom Toddot, a párostenisz maestrójának.”
A legyőzött kettősben szereplő rutinos Corretja azt tette hozzá, hogy "Woodbridge-ék úgy játszottak, mintha más bolygóról érkeztek volna”, a statisztikusok meg azt: a Davis-kupa több mint százéves történetében csupán kétszer (1977, Ausztrália; 2002, Oroszország) fordult elő, hogy az a válogatott nyerte meg a finálét, amelyik elveszítette a páros találkozót.

Davis-kupa, Világcsoport, döntő, Melbourne (fű)
Ausztrália–Spanyolország 2–1
Péntek: Hewitt–Ferrero 1–0; Philippoussis–Moyá 1–1.
Szombat: Arthurs, Woodbridge–Corretja, F. López 6:3, 6:1, 6:3.
Vasárnap: Philippoussis–Ferrero; Hewitt–Moyá