Csillagpor 09.04.

"Mivel biztos voltam abban, hogy már nem fogunk játszani, csak a stadion körül lófráltam, nézelődtem, ilyesmi. Aztán hirtelen odajött hozzám egy ember, és tágra nyílt szemekkel újságolta: elállt az eső, mindjárt föltörlik a pályát, és mehetünk teniszezni. Azt hittem, csak ugrat…” – elevenítette fel a nyolcaddöntője előtti pillanatokat Andy Roddick.
"A harmadik szettben elkényelmesedtem, Malisse meg éppen ekkor pörgött fel, minden labdára odaért, így jó szoros lett a vége” – magyarázta Roddick, miért "csak” 7:6-ra tudta megnyerni a harmadik játszmát.
"Ilyet még nem láttam embertől… Úgy szervált, mintha egy másik bolygóról érkezett volna, éppen ezért nem hibáztatom magam. Kettőnk közül Andy érdemelte ki a továbbjutást” – búcsúzott sportszerűen Xavier Malisse.
"Én már bejutottam a nyolc közé, vagyis sem az időjárás, sem a többi teniszező nem érdekel” – jegyezte meg egy kaján vigyor kíséretében Roddick.
"Igen, az adogatás a legveszélyesebb fegyvere. Az első szerváját nem kell különösebben bemutatnom, ha bejön, inkább elugrik előle az ember, ugyanakkor a másodikja is nagyszerű, hiszen csak ő tudja, merre pattan a labda. Rengeteg variáció közül választhat, irigylem is érte” – elemezte a fiatal amerikai játékos adogatását a nem különben ügyes Malisse.
"A szervezőknél csak a teniszezők idegesebbek, elvégre fogalmuk sincs, mikor szólítják ki őket a pályára. Viszont van egy jó tanácsom: aki győzni akar, minél gyorsabban nyerje meg a még hátralévő meccseit” – állt elő egy kézenfekvő ötlettel Jim Courier, az amerikaiak egykori világelsője.
"Ez csak egy teniszverseny. Szó sincs válságról” – érzékeltette immár sokadszorra Arlen Kantarian, az amerikai szövetség igazgatója, hogy az ő szótárában valójában egészen mást jelent a tragédia.