Agassit még edzeni is izgalmas

"Ez az esztendő már most tökéletesen sikeres, de nemsokára újra el kell kezdeni a kemény munkát” – mosolygott Andre Agassi, majd hétfőn Las Vegas felé vette az irányt, hogy a nevadai sivatagban újból nekiálljon feltölteni a tartalékokat. Jóllehet április végén krisztusi korba lép, arccal a 33 felé sem érzi úgy, hogy ez lett volna az utolsó dobása.
Nem akármilyen dobás volt, rögvest tegyük hozzá, hiszen a számokkal, címekkel, rekordokkal rendkívül ügyesen bűvészkedő tudósítók "kioldhatták” szuperlatívuszaikat: éppen harminchárom éve nem győzött ilyen idős teniszező egyéni Grand Slam-tornán (1970-ben a 34 éves Andres Gimenót ünnepelték a párizsiak); négy címével a legeredményesebb nem ausztrál ezen a viadalon; és persze a nagy mérföldkövek, azaz hogy immáron feltűnt az örökranglistán a 8 egyéni Slammel büszkélkedő óriások, Jimmy Connors, Ivan Lendl, Fred Perry és Ken Rosewall társaságában, továbbá Andrénál rendre illik megemlíteni, hogy egyike annak az exkluzív ötös klubnak, melynek tagjai mind a négy nagy viadalon győztek (rajta kívül Perry, Don Budge, Rod Laver és Roy Emerson tartozik ide), de az egyetlen, aki négy különböző borításon tudott diadalmaskodni.
Arra lassan már nem is illik emlékeztetni az olvasókat, hogy Andre előbb egy kisebb (1993), majd egy iszonyatosan mély szakadékból (1997–98) tért vissza, először a huszadik, másodjára a száznegyvenedik hely környékéről hágva a legmagasabb ormokra. Túl van néhány lazább és súlyosabb műtéten, egy sikertelen házasságon (Brooke Shields), jelenleg Steffi Graffal tölti a pályán kívüli idejét, boldog apaként. Értők egyébként azt szokták mondani, hogy akinek gyereke van, ebben a koncentrálás csimborasszóját követelő sportágban igazán nagy dolgokra már nem képes, elvégre elméjének bizonyos százalékát leköti a család. Agassi az élő cáfolat, hiszen melbourne-i sikere abszolúte nem a véletlen műve (még úgy sem, hogy csak két kiemelttel találkozott, a 32. Escudével és a 12. Grosjeannal): tavaly három különböző borításon nyert Mester-tornát, finalista volt a US Openen, és végig versenyben állt a világelsőségért a nála évtizeddel fiatalabb Lleyton Hewitt-tal.
A zseni maga leszögezte: "Kijelenthetem, hogy az elmúlt két hétben jobban teniszeztem, mint eddig bármikor. Erősebbnek érzem magam, s nagy boldogság, hogy mindez az eredményekben is megmutatkozik. Mindig arra készülök, hogy vegyem a kanyarokat, átugorjam az akadályokat, megbirkózzak a váratlan helyzetekkel, ezért tudom még most is megnyerni a legnagyobb csatákat. A testnek és az agynak állandóan készenlétben kell állnia, hisz a legjobbakkal kell felvenni a versenyt, különféle borításokon. Nos, én még mindig készenlétben állok. Tudni fogom, mikor jutok el oda, hogy azt érzem a meccs előtt, itt már biztosan nem nyerhetek. Ekkor fogom abbahagyni. De ez még messze van.”
Ezt támasztják alá edzői is. Darren Cahill nemrég még Hewittot katapultálta a világ élére, aztán összerúgta a port honfitársával, s az utóbbi hónapokban Agassival foglalkozik. "Még én is játszottam, amikor már számított valakinek, és mondhatom, nem ment neki akkor sem jobban, mint most. Egyszerűen lenyűgöző, milyen okosan tud játszani. Tavaly januárban nagyon félt, amikor csuklósérülése miatt le kellett mondania az Opent. Szerencsére nem kellett abbahagynia a játékot, így az elmúlt esztendőt arra szánhatta, hogy utolérje a többieket – az eredmények azt mutatják, sikerült neki. Jelenlegi teljesítményét látva pedig kijelenthetem, csodás kihívások várnak bennünket 2003-ban.”
Gil Reyesnek hívják azt az embert, aki a kezdetektől mostanáig Andre mellett van, 18 esztendeje a kopasz géniusz erőnléti edzője. Épp ezért érdemes figyelni arra, amit mond: "Emlékszem, néhány éve Houstonba vittem Andrét, hogy együtt tréningezzen Carl Lewisszal és Leroy Burrell-lel. A vágtagyakorlatok után a rekortánon üldögéltünk, Lewis pedig csak annyit mondott nekünk: »Igen egyszerű a képlet: amikor a verseny vége felé közeledsz, ne lassítsál.” Andre azóta is észben tartja ezt a mondatot. Láttam őt sírni, hallottam a tüdejét zihálni, százszor, ezerszer éltünk át közösen kínokat, és tudom, nincs már sok hátra. De hogy mikor és hol lesz vége, az kiszámíthatatlan. Ezért olyan különleges és izgalmas őt edzeni.”