Felcserélték a szerepeket

Végül Serena Williams lett az, akiről az egész teniszvilág beszél, nem pedig a nővére, Venus. Egy mérkőzésen múlt.
Ha utóbbi győz, akkor kilencedik hölgyként tudta volna megnyerni egymás után legalább háromszor a földkerekség legnagyobb tornáját, amelyen korábban csak a brit Charlotte Dod (1891–93), a francia Suzanne Lenglen (1919–23), az amerikai Helen Wills Moody (1927–30), Louis Brough (1948–50), Maureen Connolly (1952–54), Billie Jean King (1966–68) és Martina Navratilova (1982–87), illetve a német Steffi Graf (1991–93) volt képes e hallatlan bravúrra. Micsoda névsor!
Viszont egymás után harmadik éve vésik a Williams nevet a bajnokok listájára, igaz, ezúttal a vezetéknév elé Serena keresztnevet írtak, és ki tudja, talán éppen ő lesz a következő triplázó Wimbledonban – mert ha továbbra sem képes felnőni a két amerikai leány mellé a mezőny, vagy legalábbis annak egy része, akkor rajtuk kívül senki más nem érhet révbe a gyors pályákon.
Intő jel a többiek számára, hogy az utóbbi négy Grand Slam-tornából hármon a Williamsek döntötték el a bajnoki cím sorsát, Wimbledonban például úgy jutottak el a döntőig, hogy egyiküknek sem kellett megszakadnia. Serena éppenséggel játszmát sem veszített, nővérét is 7:6, 6:3-ra intézte el, és lett ezáltal 1996 óta az első hölgy, aki zsinórban a Roland Garroson és Wimbledonban is elhódította a bajnoki trófeát.
Emlékeznek, micsoda ódákat zengtek tavaly, amikor Venus másodszorra is győzött Wimbledonban? Sokan, sok helyütt leírták, nem lesz ember, aki megállítsa. Hát lett. A nála tizenöt hónappal fiatalabb húga. Venus második wimbledoni diadala óta 56 mérkőzést játszott Serena, ebből 52-t megnyert, hét tornán végzett az élen, köztük két Grand Slamen, illetve a világbajnokságon.
Elképesztő? Az. Nem csoda hát, hogy már az ő nevével kezdődik a világranglista.
"Miután tavaly a negyeddöntőben kikaptam Capriatitól, sok minden megváltozott. Volt időm mérlegelni a helyzetet, felmérni azt, hogy miben kell még javulnom, mi az, amin finomítani kell. Elsősorban talán a küzdőszellemem változott meg. Korábban hajlamos voltam dobni a meccseket, ha rosszul állt a szénám, manapság viszont nem fordul elő ilyesmi, úgy is mondhatnám, az utolsó leheletemig küzdök. Mind fizikálisan, mind mentálisan erősebb ember lett belőlem. Jó példa erre, amikor a mérkőzésért adogattam. Fújtam egy nagyot, aztán csak az ütésekre összpontosítottam. Tudtam, nem hibázhatok. Nem akartam, hogy a következő tíz-tizenöt évben örökké az járjon a fejemben: ott álltam a győzelem kapujában, én adogattam, mégsem tudtam nyerni. Ha ugyanis akkor nem hozom az adogatásomat, irtó nehéz lett volna Venus ellen. De csak sikerült, így én is a legnagyobbak közé tartozom, hiszen számomra, mint minden más teniszező számára, Wimbledon jelenti a legtöbbet ebben a sportágban. Boldog vagyok. És büszke, nemcsak magamra, hanem Venusra és az egész családomra. Emlékszem, annak idején édesapám azt mondogatta: egyszer eljön az idő, amikor bajnokok leszünk. És tudják, mi a legszebb? Hogy a szüleink a rettenetes körülmények ellenére két bajnokot is fel tudtak nevelni.”
Serena Williams 19 mérkőzés óta veretlen – nővére ellen pedig immár három meccs óta –, az idén eddig öt tornán diadalmaskodott, 39 összecsapásából 36-ot megnyert. Mintha szerepet cserélt volna a két Williams…
"Nem számít, ki ellen veszít az ember, a lényeg úgyis az, hogy a másik, aki ott szemben áll, jobb volt. Ez pedig pokoli rossz érzés” – üzent Serenának Venus.
Vagy talán hadüzenetnek szánta?