„Győzni vagy veszíteni, én csak az esélyt akartam”

Alpesi sí

Nagyszerű és izgalmas szezon volt, kár, hogy a vége kicsit botrányos lett.

A nőknél az összetett világkupa előző három kiírásának bajnoka, Lindsey Vonn ezúttal is fő esélyesként várhatta a rajtot. A mindig önbizalommal teli, mégis szerény amerikai új célt tűzött ki maga elé. Megfogadta, hogy megdönti Vreni Schneider egy idényben elért győzelmeinek számát a vk-sorozatban. A svájci 14 verseny nyert az 1988–1989-es évadban. Vonn csúcsa 11 futamsiker volt, így reálisnak tűnt a terv.

Azt azonban valószínűleg senki sem gondolta volna, hogy az időjárás döntően befolyásolja a végeredményt közte és a német Maria Riesch között. Ők ketten tűntek az abszolút favoritnak, amit az fejlemények végül igazoltak is.

Riesch hat diadalt ünnepelhetett, Vonn nyolcat, de összevetésben mégis a német volt a jobb, igaz, csak három ponttal. Könnyedén alakulhatott volna másképp is. Az amerikait hátráltatta a szezon közbeni agyrázkódása, ami miatt néhány viadalon nem tudta azt hozni, amit egyébként tud. Riesch javára írható ugyanakkor, hogy remekelt lesiklásban is, amelyben Vonn korábban egyeduralkodónak számított.

Az évad közepén még úgy tűnt, hogy Riesch simán megszerzi az összetett vk-győzelmet, ám hiába volt tetemes előnye, az idény második felében visszaesett, Vonn pedig agyrázkódásából felépülve elkezdte behozni a lemaradását.

A világbajnokság Garmisch-Partenkirchenben egyiküknek sem sikerült túl jól, mindketten arany nélkül maradtak. A világkupában azonban magasan verték a mezőnyt.

A lenzerheidei döntő előtt már csak 23 pont volt a német előnye, de ebből hármat sikerült megtartania, köszönhetően annak, hogy a versenybíróság a rossz idő miatt törölte az utolsó erőpróbát, egy óriás-műlesiklást, amelyen Vonn riválisánál nagyobb esélyekkel indult volna. A szabályok szerint a vk-döntő után már nem lehet futamot pótolni, így bármennyire is kellemetlenül érintette az amerikait, három év után át kellett adnia a helyét Rieschnek.

Vonn megpróbálta hamar túltenni magát a történteken, és kijelentette, hogy ezentúl kizárólag a jövőre koncentrál. Amúgy is vigasztalódhatott három szakági kristálygömbbel, míg vetélytársának „csak" az összetett cím jutott.

Mindazonáltal korábbi híres barátságuk komoly válságba került. Riesch elárulta, hogy bár a pódiumon megölelték egymást, utána egyetlen szót sem váltottak, Vonn nem is gratulált neki. „Mindenki győzni akar, de tisztelned kell a többiek eredményeit. Ez az, ami bánt" – mondta Riesch.

„A világkupa döntőjét a korábbi évek gyakorlatának megfelelően túl későn tartották meg. Jobb lenne több viadalt rendezni novemberben és decemberben, talán az Egyesült Államokban és Kanadában. Márciusban sokszor rosszak az időjárási feltételek, hasonlóan a mostanihoz."

„Ez sí, így néha futamokat kell törölni. Persze nagyon rossz, ha épp az utolsó versenyről van szó, de akkor is az egész szezonban elért pontokat számolják. A különbség ezúttal csak három pont volt ... és most én vagyok a győztes!"

Vonn nem sokat fűzött a történtekhez, de azt azért elmondta az esettel kapcsolatban, hogy „Győzni vagy veszíteni – én csak az esélyt akartam. Mérhetetlenül csalódott vagyok."

Riesch azt is kifejtette, nem hiszi, hogy Vonn eljön a közelgő esküvőjére, pedig korábban szinte teljesen összeforrt az életük. Vonn, férje társaságában, többször együtt töltötte a karácsonyt Rieschsel. Véget ért a barátság?

A férfiaknál sokkal prózaibb volt a helyzet, a horvát Ivica Kostelic már a szezon közepén úgy elhúzott a mezőnytől, hogy előre oda lehetett volna adni neki a nagy kristálygömböt. Végeredményben kereken 400 ponttal előzte meg a svájci Didier Cuche-t, és a sportág történetében első horvátként lett a szezon legjobbja a férfiak között.

Januárban nem kevesebb mint hét vk-futamon győzött. Szokás szerint brillírozott az erősségének számító technikai számokban, de emellett sokat fejlődött a gyors szakágakban is, szuper G-ben világkupaversenyt is nyert. Összetett bajnoki címe mellett műlesiklásban és kombinációban is ő lett a legjobb.

Kostelic elmondta, hogy sokat köszönhet édesapjának és egyben edzőjének, Ante Kostelicnek, no meg négyszeres olimpiai bajnok testvérének, Janicának is. Ivica különösen nagy hangsúlyt fektetett felkészülése során a szlalomra, szinte nem volt olyan nap, hogy ne gyakoroltak volna. Bevallása szerint elsősorban ennek köszönhető, hogy győzött.

Kostelic a következő szezonra merész tervet eszelt ki magának: mind az öt szakágban érmes helyezést szeretne elérni, vagyis lesiklásban is oda kíván férkőzni a legjobbak közé. Látva idei fejlődését nem lehetetlen, hogy végül eléri a célját, de azért bele kell húznia, mert lesiklásban most csak két 11. helyet tudott felmutatni.

A svájci Didier Cuche idén is uralta a lesiklást és a szuper G-t, igaz, előbbiben csupán 12 ponttal volt jobb a visszavonuló osztrák Michael Walchhofernél. Ted Ligetytől, az elmúlt évek óriás-műlesikló specialistájától ebben az évadban sem lehetett elvenni a szakági bajnoki címet.

Síugrás

Síugrásban nem sokat változott a kép. A hosszú évek óta nyomasztó osztrák fölény nem múlt el, és nem is csökkent. A csapatversenyben egy pillanatig sem volt kérdéses a győzelmük, mind az öt vk-erőpróbán a legjobbnak bizonyultak. Thomas Morgensternt pedig nem lehetett megfogni az egyéni viadalok alkalmával. Az osztrák már a vk-sorozat harmadik állomásán az élre állt, és a sárga trikót többé nem is adta ki a kezéből, fölényesen diadalmaskodott.

Simon Ammann második helye nem meglepetés, ugyanakkor a svájcinak nem sikerült teljesítenie fő célkitűzését, a Négysáncverseny első helyét. Bár nyert egyet a négyből, Morgenstern kettőt is, így az összesítés alapján az osztráké lett.a sportág talán legnagyobb becsben tartott trófeája.

A világbajnokságon mind az öt számban (négy férfi, egy női) osztrák győzött, mindannyiszor óriási fölénnyel.

A „szokásos" eredmények mellett kiemelendő, hogy idén több nagy világnagyság is a visszavonulás mellett döntött. Elbúcsúzott Janne Ahonen, a finnek legendája, aki világcsúcsot jelentő öt alkalommal nyerte meg a Négysáncversenyt. Elköszönt a lengyel Adam Malysz is, aki „tonnaszámra” nyerte a vk-versenyeket. Most már biztos, hogy az olimpiai arany kimarad a karrierjéből, ezzel együtt joggal nevezhetjük őt az egyik legnagyobbnak a síugrás történetében. A szezon végén olyan további nagyságok vonultak vissza, mint a német Michael Uhrmann, a svájci Andreas Küttel és a szlovén Primoz Peterka.

Sílövészet

Ahogy a síugrásban az osztrákok, úgy sílövészetben a norvégok uralták a mezőnyt a férfiaknál, talán csak a különbségek voltak kisebbek. Az összetett világkupában Tarjei Bö rém szoros versenyben, mindössze öt ponttal előzte meg honfitársát, Emil Hegle Svendsent. Ők ketten felváltva nyerték a szakági világkupa-viadalokat.

A világbajnokságon Hanti-Manszijszkban a német Arnd Peiffer és a francia Martin Fourcade „bezavart" egy-egy arany erejéig, de ezt nem számítva a norvégok mindent besöpörtek.

A nagy öreg Ole Einar Björndalen teljesítményén egyre jobban érződik a kor, de azért egy vk-versenyen így is győzött a norvég, összességében pedig a tizedik legjobb biatlonos lett a szezonban.

A nőknél sokkal kiegyensúlyozottabbak voltak az erőviszonyok. Összetettben a finn Kaisa Mäkäräinen oktatta a riválisokat, sprintben a német Magdalena Neuner, üldözésesben Mäkäräinen, tömegrajtosban a fehérorosz Darja Domracseva, egyenkénti indításosban a svéd Helena Ekholm, váltóban pedig a németek győztek.

A világbajnokság viszont elsősorban Magdalena Neunerről szólt: a csinos német három aranyat zsebelt be, míg Ekholmnak és Mäkäräinennek egy-egy jutott.

Sífutás és Északi összetett

A sífutó-vk izgalmakban nem sokat hozott, a szezon legjobbjai, a férfiaknál a svájci Dario Cologna, a nőknél pedig a lengyel Justyna Kowalczyk óriási fölénnyel nyertek. A világbajnokságon azonban mások domináltak: a norvég Petter Northug három, honfitársa, Marit Björgen négy arannyal gazdagodott Oslóban.

Északi összetettben a versenyzők panaszkodtak, hogy mindössze 13 viadalból állt a szezonjuk, ami, valljuk meg, tényleg kevésnek tűnik. A francia Jason Lamy-Chappuis megnyerte a világkupát és világbajnoki címet is szerzett. Az oslói vb-n egyébként a német Eric Frentzel győzött még egyéniben, míg a két csapatverseny elsőségét a várakozásoknak megfelelően az osztrákok zsebelték be.