Ammann legyőzhetetlen és már történelem

A verseny előtti legfontosabb hír az volt, hogy elutasították az osztrákok óvását Ammann kötésével kapcsolatban. A svájci nem is nagyon idegesítette magát a dolgon, toronymagasan nyerte az első sorozatot 144 méterrel.

A második Adam Malysz hét méterrel ugrott rövidebbet nála. A lengyel csak annak köszönhette, hogy mindössze 6.6 pont volt kettőjük között a különbség, hogy az eddig három olimpiai aranyat nyerő Ammann-nak nem sikerült tökéletesen a földet érése, így a bíróktól kevesebb pontot kapott.

A harmadik helyen – meglepetésre – a finn Matti Hautamäki állt, aki huszonötödik ugróként jutott 134 méterig. Nem ment azonban honfitársainak, hiszen a bemelegítéskor bukó Ahonen csak a tizenhatodik (a második sorozatban nem is indult), Harri Olli pedig éppen csak a második sorozatba bejutva holtversenyben a harmincadik helyen állt, míg Happonent szabálytalan felszerelés miatt kizárták.

Az osztrákoknak viszont nem ment rosszul, igaz, jól sem: a negyediktől a hetedikig foglalták el a helyezéseket az első sorozat után, azonban még a legjobban álló, idei Négysáncverseny-győztes Koflernek is két és fél méteres hátránya volt a finnhez képest.

Amikor a második sorozatban rájuk került a sor, akkor a német Neumayer állt az élen. Bár a címvédő Morgenstern mindkét sorozatban fél méterrel gyengébb volt nála, a pontozóknak köszönhetően így is az élre állt. Loitzl azonban csak 121.5 méterig jutott, így ő visszacsúszott.

Schlierenzauer 136-ig ugrott, így az éremre is bejelentkezett, honfitársát, a 135-ig jutó Koflert meg is előzte. És aztán meglett neki a bronz, mert Hautamäki 104 méternél leesett, így végül a húsz közé sem került.

Malysz azonban hozta a formáját, 133 és fél méterrel biztosította az ezüstérmét. Arany azért nem lett belőle, mert Ammann ebben a sorozatban is a legnagyobbat ugrotta 138-cal. A svájci ezzel történelmet írt, hiszen ő az első síugró, aki négy egyéni olimpiai aranyérmet szerzett (az első kettőt még 2002-ben Salt Lake Cityben). Az eddigi éllovas a finn Matti Nykänen volt, aki ugyan maga is négyszeres olimpiai bajnok, ám ebből egyet csapatban szerzett – neki három aranya és egy ezüstje van egyéniben.