A házigazda nyerte a férfi sífutó-váltót

A verseny az osztrákok számára kezdődött a legrosszabbul, akiknek a szállására szombaton este rátörtek az olasz hatóságok, a sífutókat és biatlonosokat bezárták egy szobába, és mindent felforgattak, tiltott teljesítményfokozókat keresve órákon át - de nem találtak semmit. A razzia egy az olimpiáról még két esztendeje kitiltott sífutóedző, Walter Meyer felbukkanása miatt történt, akit doppingolásban való részvétel miatt tiltottak el, de magánemberként mégis megjelent Torinóban.

Az eseményeknek köszönhetően Martin Tauber, a különben inkább csak a középmezőnybe tartozó osztrákok legjobbja maga is pocsékul ment, utolsóként, 16. helyen váltott, két és fél perces hátránnyal – pedig biztosan volt tíz versenyző a mezőnyben, akinél ő többet tud… Ausztria végül utcahosszal lemaradva lett a sereghajtó.

Az első tíz kilométer után meglepő módon a kanadai Devon Kershaw volt a legjobb, Norvégia, Svédország, Olaszország, Finnország volt a korábbi sorrend, de Andreas Schüttler révén jól jöttek a németek is. A csehek és az oroszok összeszedtek némi hátrányt, de a pénteken 15 km-en ezüstérmes Lukas Bauer illetve a negyedik Vaszilij Rocsev révén hamar utolérték a mezőnyt. Az észtek egy percet kaptak az első két kör alatt, így a 15 kilométer aranyérmesének, Anders Veerpalunak máris óriási hátrányt kellett ledolgoznia.

A kanadaiak elég hamar leszakadtak, Bauer és Rocsev viszont gyorsan utolérte a mezőnyt, így 15 km-nél már a hat legesélyesebb váltó versenyzői mentek az élen, és kissé leszakadva követték őket a finnek, az igazából csak a befutó Vincent Vittoz-ban bízó franciák és a svájciak.

A féltáv előtti kaptató kicsit széthúzta a mezőnyt, de csak a finnek maradtak le, akiket még a nagyot futó Veerpalu is utolért. A csehek váltottak először, mögöttük az oroszok és a norvégok, akik meglepő módon a klasszikus stílusban nagyon jó Frode Estilt jelölték harmadiknak, de a németek, az olaszok és a svédek is szinte együtt váltottak. A franciák és a svájciak pedig csakhamar felzárkóztak mögéjük.

Közben elkezdett szakadni a hó, ami a vakszolás miatt jelenthetett némi gondot, főleg a Torinóban e téren nem túl profi norvégok számára – Estil le is maradt egy kicsit. A többiek kényelmes tempóban, felváltva mentek az élen, Emmanuel Jonnier, a franciák harmadik embere még el is tévedt, mikor övé volt a vezetés sora, de mikor látta, hogy nem követi senki, visszafordult, és hamar utolérte a többieket.

Aztán 25 kilométernél az 15+15 kilométeren bronzérmes olasz Pietro Piller Cottrer robbantott, és csak a svédek, a Dusan Kozisek személyében gyenge befutóval rendelkező csehek és a németek tudták követni, akik egy pillanat alatt tíz másodpercre elléptek a mezőnytől. Az utolsó emelkedő végére már 20 másodperc volt az élboly előnye, és Piller Cottrer még tudott is újítani – csak a svéd Anders Södergren tartotta vele a lépést valamennyire, aztán már ő sem.

Az utolsó 10 kilométerre az élen induló házigazdáknál az első olimpiai fellépésére készülő Cristian Zorzi volt az utolsó ember, az öt másodperccel később beérő svédeknél Mathias Fredrikson, a húsz másodpercre lévő németeknél a 15 kilométeres klasszikus versenyben harmadik, a Világkupában utcahosszal vezető Tobias Angerer, a cseheknél az említett Kozisek készülődött. A norvégok 42 másodperccel, a svájciak, a franciák és az oroszok majdnem egy perccel maradtak le.

A friss lábú sprintmenő, Zorzi hatalmas tempót diktált az első, sík szakaszon, és még növelte is az előnyt, Fredrikson és Angerer előtt. A franciáknál Vincent Vittoz két kilométer alatt utolérte a norvég Tore Ruud Hofstadot, de így sem tudott közelebb kerülni az éllovasokhoz.

Öt kilométerrel a vége előtt Zorzi már 27 másodperccel vezetett két üldözője előtt, a negyedik helyre pedig Vittoz jött fel, még mindig 50 másodperccel lemaradva.

Az olasz csak ment, csak ment, minden ellenőrző pontnál növelte előnyét, Angerer pedig hiába próbált újítani, semmivel nem jutott közelebb hozzá. Az utolsó emelkedőre hiába kapcsoltak rá Fredriksonnal, csak közöttük volt már verseny az ezüstért. Miközben Zorzi kényelmesen kikanyarodhatott egy zászlóért is, irtózatos hajrá zajlott mögötte, de a németek végül megőrizték a második helyet. Vittoz a negyedik helyre hozta be a franciákat, a norvégok az ötödik, az oroszok csak a hatodik helyre értek be. A 30 kilométeren át jól menő cseheket még a svájciak és az észtek is megelőzték, a titokban az aranyról álmodozó finnek pedig mindössze tizediknek estek be.

Sífutás, férfi 4x10 km-es váltó
1. Olaszország 1:43:45.7 óra (Fulvio Valbusa, Giorgio di Centa, Pietro Piller Cottrer, Cristian Zorzi)
2. Németország 1:44:01.4 (Andreas Schlütter, Jens Filbrich, René Sommerfeldt, Tobias Angerer)
3. Svédország 1:44:01.7 (Mats Larsson, Johan Olsson, Anders Södergren, Mathias Fredriksson)