Kora délelőtt, jóval a férfiselejtező megkezdése előtt már a jég szélén üldögélt hosszú, sötétbarna bundájában, amely az évtizedek során a "védjegyévé" vált.
(Fotó: Czagány Balázs)
(Fotó: Czagány Balázs)
– Úgy hírlett, ezen a világversenyen betegsége miatt nem vehet részt, így tanítványa, Andrej Grjazev segítség nélkül szerepel élete első felnőttvilágversenyén. Ezek szerint meggyógyult…
– Tévesek voltak a hírek. Nem én voltam beteg, hanem a férjem, de szerencsére már ő is jól van.
– Grjazev nem vallott szégyent a bemutatkozáskor. Véleménye szerint van akkora tehetség, mint Jagugyin?
– Nem lehet összehasonlítani a tanítványokat, mindenki más egyéniség. Andrejről azt mondhatom, hogy nagyon jó fiú, szorgalmas.
– Elégedett a szereplésével?
– Igen, elsőre nagyon jól futott.
– Budapesthez szép emlékek fűzik, hiszen 1988-ban itt, igaz, a régi csarnokban lettek az olimpiai győzelem után utoljára világbajnokok legkedvesebb tanítványai, Besztyemjanova és Bukin.
– Nemcsak ők lettek itt elsők, hanem Torwillék is. Ôk éppen húsz éve nyerték meg a budapesti Eb-t. Úgyhogy valóban szép emlékek fűznek ide. De nemcsak emiatt szeretem Budapestet. Igazán magával ragadó, hangulatos város. A régi városrész meg egyenesen gyönyörű. Most is éppen sétálni igyekszünk a belvárosba…
– Akkor nem is tartóztatom sokáig, már csak egy kérdés erejéig. Az életéről szóló, A szépség és szörnyeteg című könyvében leírja, hogy gyűjti a kabalateknősöket. Hányat sikerült már összeszednie?
– Húú… vagy hétszázat. Van fából és bőrből készült, plüss, műanyag, és még sorolhatnám. Némelyik elhasználódott, meg kellett varrnom, de egyiktől sem akarok megválni.
– Tényleg szerencsét hoznak?
– Nekem igen – mondja, és már nyitja is a retiküljét, hogy mutassa az alján meglapuló figurát. – Most is itt van velem egy, látja?
Legfrissebb hírek
