Korcsolyatörténelem

1892-ben a Budapesti Korcsolyázó Egylet egyike volt annak az öt alapítónak, amely létrehozta az ISU-t, azaz a Nemzetközi Korcsolyázószövetséget. 1895-ben pedig már Európa-bajnoka is volt a a magyar műkorcsolyázásnak, Földváry Tibor Budapesten szerzett aranyérmet. Az aranykor csúcsán mégis két nő tündökölt, Kronberger Lili ugyanis négyszer, Méray-Horváth Opika pedig háromszor bizonyult a világ legjobbjának.A két világháború között újabb lendületet kapott a műkorcsolyázás, az 1926-ban felavatott új Városligeti Műjégpályán ugyanis rendre tűntek fel a tehetségek. A Rotter, Szollás páros két olimpiai bronzéremig, valamint világ- és Európa-bajnoki címig vitte, az Orgonista, Szalay kettősnek pedig az öreg kontinenst sikerült meghódítania. A férfiak között is akadtak említésre méltó versenyzők, elég csak Pataky Dénesre vagy Terták Elemérre gondolni. A II. világháború utáni éveket ismét a párosok uralták, előbb az olimpiai ezüstérmes Kékessy, Király kettős, amely világ- és Európa-bajnoki címmel is büszkékedhet – sőt Király Ede egyéniben is Eb-aranyérmes lett 1950-ben –, majd a kétszeres olimpiai harmadik Nagy testvérpár, amely ráadásként még kétszer az Európa-bajnoki dobogó tetejére is állhatott. A sportág modern kori történetében az 1980-as esztendő a leghangsúlyosabb, hiszen a Regőczy, Sallay kettős az Eb-, majd olimpiai ezüstérem mellett egy világbajnoki aranyat is begyűjtött. S mindezt jégtáncban, amivel a korcsolyasport újabb ága bontakozott ki a hazai pályákon. A nőknél ugyancsak felnőtt egy tehetséges generáció, amelynek Almássy Zsuzsa volt a legkiemelkedőbb alakja, aki Eb-ezüsttel, valamint bronzzal örvendeztette meg a hazai publikumot. Az újabb éremre aztán elég sokat kellett várni, ám érdemes volt kiböjtölni, ugyanis Czakó Krisztina 1997-ben mindjárt egy Eb-2. hellyel rukkolt elő. Ôt követte tavaly – ismét hoszszabb "hallgatás" után – Malmőben Sebestyén Júlia, akinek akkor a dobogó harmadik foka jutott, s aki a budapesti viadalon is abszolút éremesélyesként lép majd jégre.