A nő, aki megszelídíti a brazil futballszurkolókat

Patricia Amorim, a legnépszerűbb brazil sportklub, a Flamengo elnöke elpirult, és visszafogott integetéssel köszönte meg az üdvözlést. Reményteli pillanat volt ez az olimpián is indult korábbi úszó számára a 115 éves klub elnökeként eltöltött első év után, amelyet valószínűleg szeretne elfelejteni.

Tavaly a rendőrség azzal vádolta meg Bruno Fernandes das Dores de Souzát, a Flamengo kapusát és csapatkapitányát, hogy megölte korábbi szeretőjét, gyermeke anyját. Egy másik sztárjátékos, Adriano Leite Ribeiro alkoholizmussal küszködött, és a rendőrség kihallgatta kábítószer-kereskedőkhöz fűződő feltételezett kapcsolatai miatt.

Az elnök hatáskörén kívüli események egy olyan klub képét tárták a nyilvánosság elé, amelyből hiányzik a fegyelem, egyszersmind tápot adtak annak a szexista véleménynek, hogy egy nő nem képes irányítani egy brazil futballcsapatot, főleg nem egy olyan népszerűt, mint a Flamengo, amelynek becslések szerint 35 millió szurkolója van.

„Része volt minden balszerencsében, amit csak el lehet képzelni” – vélekedik Ruy Castro, aki könyvet írt a Flamengóról.

A hír, hogy a klub néhány tagja fegyelmi eljárást akar kezdeményezni Amorim ellen, azután terjedt el a médiában, hogy a Flamengo gondokkal küszködő futballcsapata – amely 2009-ben megnyerte a brazil bajnokságot – kezdte elveszíteni mérkőzéseit, és csak nagy üggyel-bajjal tudta megtölteni a lelátókat.

A 42 éves volt úszónő, az edzett versenyző igyekezett nem a balszerencsét hibáztatni.

„Néha azt hisszük, valami annyira borzalmas, hogy szemernyi fény se látszik az alagút végén. Ám akár szerencsés is lehet az ember, aki ilyet átél, mert gyorsabban képes más irányt venni” – szögezi le a The New York Timesnak adott interjúban.

Elsőként érkezett és utolsóként távozott

A futballimádó Brazíliában nincs népszerűbb, gazdagabb történelemmel rendelkező futballklub, mint a riói székhelyű Flamengo. Valamikor az elithez tartozók csapata volt, de a tömegek klubjává vált, miután a múlt század harmincas évei elején, amikor Rio de Janeiro még Brazília fővárosa volt, az országos rádióadások roppant mód megnövelték a népszerűségét.

Patricia Amorim élete folyamán mindig azért dolgozott, hogy változtasson az evezősklubnak indult, majd más sportágakat – köztük az olyan olimpiai sportokat, mint az úszás, a vízilabda, a kosár- és a röplabda - is felkaroló Flamengo férfiközpontú kultúráján. 2009-ben jutott a csúcsra, amikor a klub tagjai meglepetésre elnöknek választották.
Az egykori sportoló néhány háztömbnyire nőtt fel a Flamengo nagy területű, de már meglehetősen elöregedett, Rio elegáns déli körzetében lévő központjától. Az édesapja zenész, nagybőgőn játszik jazz- és bossa nova-zenekarokban. Az édesanyja tanítónő.

Korán szenvedélyévé vált az úszás. Amikor három éves volt, egy orvos azt tanácsolta az édesanyjának, hogy járassa úszásra a nővérét, az asztmában szenvedő Paulát, akit aztán Patricia is rendszeresen elkísért.

Két évvel később, egy edző és egy mentőcsónak kíséretében átúszta a több mint másfél kilométer széles riói Guanabara-öblöt. „Egy picit se félt” – meséli az édesanyja, Tania Amorim.

Egy azokból az időkből származó bekeretezett fotó függ most Patricia Amorim irodájában – fürdőruhában, nála kétszer nagyobb úszók társaságában látható rajta.

Deborah Frochtengarten, Patricia úszótársa és közeli barátja úgy emlékszik rá, hogy mindig is bizonyítani akart. „Nem volt igazán magas és nem volt különösebben erős. De elsőként érkezett az uszodába és utolsóként távozott” – eleveníti fel.

Amorim 19 évesen kijutott az 1988-as szöuli olimpiára, és tagja volt a négyszer százméteres gyorsúszásban 11. helyezett brazil váltónak. Mielőtt 1991-ben abbahagyta a versenyzést, 28-szor ért el helyezést úszóversenyeken.

A Flamengónál töltött évek alatt kedvet kapott a politikához, és 2000-ben tagja lett a riói városi képviselőtestületnek, ahol most már harmadik hivatali időszakát tölti. Férjével, Fernando Sihman közgazdásszal, korábbi röplabdajátékossal, akivel egy izraeli versenyen ismerkedett meg, négy gyereket nevelnek.

Mindenkinek van véleménye róla

Politikai karrierje ellenére mindig a sport és a Flamengo volt a legfőbb szerelme. 2009-ben Helio Ferraz, az egyesület korábbi elnöke segítette abban, hogy a klub vezetőjévé váljon. „Eljött az ő ideje – emlékezik vissza a jelenleg az alelnöki tisztséget betöltő Ferraz. – A Flamengo ikonja, fiatal és meleg szívű, és a profi vezetők új generációját hozta magával.”

De mivel olimpiai sportból érkezett – és nő –, a klub sok híve borúlátóan ítélte meg futball szakértelmét.

„Neki is elmondtam, a baj az, hogy Brazíliában mindenki ért a futballhoz, tényleg ért, és ezért mindenkinek van róla véleménye” – magyarázza Ferraz.

A kétségek és előítéletek megsokszorozódtak a múlt év júniusában, amikor de Souzát, a csapat korábbi kapusát őrizetbe vették néhai szeretője, a 25 éves Eliza Samudio eltűnése miatt. Az eset megrázta az országot. Bár a nő holttestét nem találták meg, decemberben egy bíróság elítélte a kapust Samudio elrablásáért és megkínzásáért. Azóta börtönben van, és várja a szeretője megölésére vonatkozó vád ügyében tartandó tárgyalást.

„Ez hatással volt a csapatra és a szurkolókra is – erősíti meg Amorim. – Az emberek távol maradtak a stadionoktól. Kétségkívül szomorú időszak volt az egyesület számára.”


A gyilkossági vád miatti zavarodottsághoz társult az elkeseredés, amelyet a szurkolók a riói születésű Ribeiro miatt éreztek, aki Olaszországból tért haza, hogy a Flamengóban játsszon, de aztán abba a veszélyes nyomornegyedbe költözött, ahol felnőtt. Ügyészek hallgatták ki, mert feltételezték, hogy kapcsolatban áll a nyomornegyed fő kábítószer-kereskedőjével. Ribeiro júliusban visszatért Olaszországba.

Rendet tenni a házban

Amorim elmondása szerint megpróbált „rendet tenni a házban”, és más vezetők könyveiből igyekezett inspirációt meríteni hozzá, köztük Barack Obama amerikai elnök A remény bátorsága című művéből. Amikor egy januári bajnoki mérkőzés előtt a klub ifjúsági csapatának tagjai egymás kezét fogták, és ő is ott állt közöttük, „az álom és a realitás” közti különbségről beszélt nekik.

„Ezt a távolságot hívják úgy, hogy bizalom” – jegyzi meg most.

A fegyelmi eljárásról szóló pletykák végül alaptalannak bizonyultak. Az ifjúsági csapat megnyerte a bajnokságot, és Amorim sok szurkolót lázba hozott azzal, hogy leszerződtette a 30 évesen Olaszországból hazájába visszatérő Ronaldinhót.

„Feltartott kézzel” bocsátkozott tárgyalásba, háromszor találkoztak, távol tartotta a megbeszélésektől a sajtót, és körüludvarolta Ronaldinho bátyját, aki a futballista menedzsere.

Sokan azt állítják, hogy Ronaldinho már túl van pályafutása csúcsán. Érkezése azonban az elnök szerint „visszahozta az öröm szellemét” a klubba még azelőtt, hogy pályára lépett.

Mint mondja, képes olyan csapattá tenni a Flamengót, mint amilyen a Barcelona, az a spanyol csapat, amelyben Ronaldinho dicsőséget szerzett. A Ronaldinhóval aláírt szerződés szerint a Flamengo csak a fizetése 25 százalékát adja, a többit a Traffic nevű, sportmarketinggel foglalkozó cég, amely ettől a marketing-megrendelések számának felfutását várja.

Ahhoz, hogy jobban hasonlítson a Barcelonához, a brazil együttesnek jobb játékosokat kell nevelnie odahaza, és aztán elérni, hogy ne menjenek külföldre játszani. Brazília fejlődő gazdasága segítségére van a kluboknak abban, hogy csökkentsék az általuk és a külföldi csapatok által kínált fizetések közti különbséget, és Ferraz közlése szerint a Flamengo bevételei 2003 óta több mint négyszeresükre nőttek.

„Ha a Flamengo két vagy három komoly címet szerez az idén, akkor joggal mondhatjuk, hogy ő az egyik legkiválóbb elnökünk” – vélekedik Castro, a klubról szóló könyv szerzője.

Amikor Ronaldinho februárban pályára lépett, egyetlen szurkoló sem akadt, aki azt vágta volna Amorim fejéhez, hogy „Menj vissza a konyhába!”, vagy „Törődj a házzal és a gyerekekkel!”, ahogy azt egy évvel korábban tették.

„Azt hiszem, most már nem becsülnek alá” – fogalmaz az elnök.

MTI