Szerencsejáték, cigaretta, alkohol, drog: olyan fogalmak, amelyeket nehezen lehet összeegyeztetni a sporttal, általában nem is hallani róluk a hírekben. Sajnos, csak általában. A világ legnagyobb játékosai, legnagyobb egyéniségei között is akadnak olyanok ugyanis, akik olykor gyengének bizonyultak. Összeállításunkban 11 híres-hírhedt szenvedélybeteg sportolót mutatunk be.
Gianluca Vialli, a láncdohányos Sócrates, Johan Cruyff, Teddy Sheringham, Franck Leboeuf, Slaven Bilic, David James, Lee Bowyer, Richard Dunne – és a sort még folytathatnánk. Hosszú azon, már visszavonult és aktív labdarúgók listája, akik a cigaretta rabjai (voltak). Mind közül az egyik legnagyobb Vialli, aki igazi láncdohányos. Már a ’90-es vb idején is többen látták, ahogy elszív egy slukkot a kispad mellett, amikor pedig Angliában légióskodott, menetrendszerű cseréje után a zuhanyozás rendszerint csak a második legfontosabb dolog volt a levonulás után.
Bob Probert, a keményfiú A Detroit Red Wings és a Chicago Blackhawks legendás verőlegénye nemcsak a jégen, azon kívül is mindig keményfiú volt. Már pályafutása elején is komoly alkoholproblémákkal küszködött, olyannyira, hogy idővel függőséget állapítottak meg nála. Rendszeresen szembekerült a hatóságokkal, börtönben is ült, majd megismerkedett a drogokkal is, így pályafutása nem tudott kiteljesedni. 2010 júliusában, mindössze 45 évesen távozott az élők sorából.
Adrian Mutu, a visszaeső A román csatár, ha csak kicsit gyengébb játékos lenne, alighanem már rég véget ért volna a labdarúgó-pályafutása. 2004-ben előbb a Chelsea-nél bukott le, miután kokaint találtak a szervezetében, majd 2010 januárjában egy étvágycsökkentő szer okozta a vesztét. A londoni történéseket a mai napig nyögi, korábbi csapata beperelte károkozásért, amelynek következtében 17 millió eurót kell törleszteni Roman Abramovics egyesülete felé.
Paul Gascoigne, az önpusztító Nem véletlenül hasonlítják sokan George Besthez, Gascoigne pszichiátriai eset. Ez sajnos a legkevésbé sem vicc, már 2004-ben, önéletrajzi könyve megjelenése idején is elismerte, hogy alkoholizmusa mellett mániás depressziós és a bulímia tüneteivel is küszködik. A ’96-os Eb sztárjának már pályafutására is kihatott az önpusztító életmód, azóta pedig még lejjebb csúszott, manapság szinte naponta szólnak különböző botrányos ügyeiről a hírek.
Tony Adams, aki talpra állt A kőkemény Arsenal-védőről köztudott, pályafutása elején többször került a címlapokra különböző botrányaival, amelyek egy dologra voltak visszavezethetők: alkoholizmusára (1990-ben, amikor összetörte autóját, huszonhétszer volt magasabb a véralkohol szintje a megengedettnél!). 1996-ban kiállt a közvélemény elé problémájával, és azt követően sikerült talpra állnia szenvedélybetegségéből. Ma alapítványa egy klinikát működtet, ahol függő sportolókkal foglalkoznak.
George Best, a rossz fiú George Best sajnos csak a pályán tudott méltó lenni nevéhez, azon kívül soha nem tudott igazán még csak jó sem lenni. Egész életén át küzdött (vagy talán pontosabb a megfogalmazás, ha azt írjuk: élt együtt) alkoholizmusával. Többször meggyűlt a baja a hatóságokkal is, 1984-ben még a karácsonyt is rács mögött töltötte emiatt, feleségeit többször megverte. 2005-ben, 59 évesen halt meg.
Charles Barkley, aki megengedheti magának A ’80-90-es évek egyik legjobb kosarasa – kétszeres olimpiai bajnok a Team USA-vel – 2007-ben egy interjú során vallott arról, hogy képtelen ellenállni a szerencsejátékok kísértésének. Elmondta, hogy élete során már több mint 10 millió dollárt veszített el, és ennek negyedét egyszer hat óra alatt hagyta ott egy blackjack-asztalnál. Az amerikai közvéleményt azonban leginkább a vallomáshoz fűzött kommentárja háborította fel. „Igen, vannak játékproblémáim, de valójában nem gondolom, hogy ez probléma lenne, mert megengedhetem magamnak. Folytatni fogom, mert szeretek játszani. Senkinek semmi köze hozzá, mert az én pénzem, én kerestem meg.”
Alex Higgins, akit magával ragadott a hurrikán A kétszeres világbajnok sznúkerjátékos sportága egyik legkedveltebb alakja volt, aki a ’70-80-as években rengeteget tett sportága népszerűségéért. Ugyanakkor a lendületes stílusa miatt csak Hurrikán Higginsnek nevezett játékos rendkívül nehéz ember is volt egyben: láncdohányos, aki nem vetette meg az ivást és a szerencsejátékot sem, rendszeresen élt kokainnal és marihuánával is. 1998-ban torokrákot diagnosztizáltak nála, élete végén testsúlya mindössze 38 kiló volt. 61 éves korában, 2010 júliusában hunyt el.
Michael Jordan, aki megsértette érinthetetlenségét Jordant senkinek sem kell bemutatni, azonban a parkett legyőzhetetlen félistene pályafutása után többször is saját szobrát próbálta meg ledönteni. Ugyan annyit nem veszített szerencsejátékokon, mint Barkley, viszont az ő elherdált pénze is milliókban mérhető. A visszavonulása után videójáték-függővé is lett Jordan képes volt bárkivel bármiben fogadni, sőt állítólag aktív játékosként az aktuális ellenfelek vereségére is rendszeresen feltette a pénzét. Ahogy az amerikaiak tartják róla, nimbusza ugyan örökké fennmarad, érinthetetlenségét azonban megsértette.
Garrincha, aki elszórakozta Itt fekszik nyugalomban Mané Garrincha, aki az emberek öröme volt” – áll a 49 évesen elhunyt labdarúgó sírfeliratán. Sokak szerint a „varázsló” Pelénél is többre vihette volna, ha nem szórakozza el tehetségét és az életét. Bulizott, ivott, nőzött. Több autóbalesete is volt, nyolc gyermekét és 13 éve szerető feleségét hagyta ott egy szambatáncos miatt, és állítólag több mint harminc utódot hagyott hátra.
Diego Maradona, a megbicsaklott „isteni” Lehet-e feledni az 1994-es vb ideje alatt szinte vérben forgó szemeit… Bizony, minden idők egyik legjobb labdarúgója úgy hódította meg a világot, hogy a ’80-as évek közepétől egészen 2004-ig kokainfüggő volt. 2004-ben odáig fajult a helyzet, hogy szívinfarktust kapott, a rengeteg támogatásnak köszönhetően azonban kigyógyult drog- és alkoholfüggőségéből, és az utóbbi években állítólag már tiszta.