Blancók kontra Barca: a kétszereplős bajnokság

Hol vannak már azok az idők, amikor Figók, Zidane-ok, Kakák vagy Cristiano Ronaldók érkeztek a spanyol Primera Divisiónba (közelebbről a Real Madridba) hatvan-hetven-kilencven millió eurókért?... Hol vannak már azok az idők, amikor nem számított a pénz, lehetett dőzsölni, amikor egy Betis is megengedhette magának, hogy világrekordot érő transzfert (Denílson, 31.5 millió euró, 1998–1999) hajtson végre, végre-valahára? Amíg a Premier League csapatai több mint 310 millió eurót költöttek összesen, és csak mintegy 100-at bevételeztek eddig a 2012-es nyári átigazolási szezonban, addig a spanyol élvonal gárdái 50 millió eurós többlettel állnak a vonatkozó időszakban.

A spanyolországi pénzügyi-gazdasági válság a helyi labdarúgásba is durván begyűrűzött, a folyamat nem most kezdődött, hanem néhány éve. A klubok több mint 5 milliárd eurós tartozást halmoztak fel, négymilliárdnyi a banki tartozás, egymilliárdnyi az adóhátralék. Csak a Real Madrid és a Barcelona több mint 1.2 milliárdos tartozást görget maga előtt. Mindezek nyomán nem meglepő, hogy az elmúlt évek csillagászati költekezései elmaradtak a ligában, még a Real és a Barca sem szórta a pénzt, sőt előbbi kifejezetten az eladásra koncentrált. A katalánok egy minőségi igazolást azért megengedtek maguknak: 14 millió eurót csengettek ki a spanyol válogatott Jordi Albáért a Valenciának.

A pénzügyi-gazdasági válság mindazonáltal tovább mélyítette a szakadékot a két gigász, a Real Madrid és a Barcelona, valamint a többi 18 első osztályú klub között. Elhihetik, a mostani, sorrendben 82. élvonalbeli idény sem szól majd másról, kizárólag a címvédő blancók és a trónt visszafoglalni óhajtó gránátvörös-kékek csatájáról.

KIRÁLYI GÁRDA: MODRICRA VÁRVA

A Real Madrid gólzáporos győzelmekkel készült a 2012–2013-as szezonra, különösképpen a Milan alázásakor villogott (5–1). A „királyi gárda" hat nyári felkészülési meccsén 21-szer zörgette meg a hálót, a tengerentúli portyáját négy mérkőzésből négy győzelemmel zárta. Fabio Coentrao kiválóan irányított hátul, de a védelemből rajta kívül meg kell még említenünk az Álvaro Arbeloa helyén feltűnő Nachót, a Real Madrid Castilla 22 éves játékosát is, aki nagyszerű produkcióval rukkolt ki a jobb oldalon. Elöl is volt egy meglepetésember, José Callejón, aki öt találatával mindenkit lepipált a házi góllövőrangsorban; Ángel di María négy, Cristiano Ronaldo két találatig jutott a nyári hónapokban.

José Mourinho, a madridiak modern kori sikerkovácsa adott esetben végre is hajthatja az Arbeloa–Nacho cserét hátul, míg a támadóalakzatban akár már a most vasárnapi idényrajton bevetheti Callejónt az ék helyén, Karim Benzema vagy Gonzalo Higuaín helyett.

A története 32. bajnoki címét kiharcoló csapat alaptizenegye akkor is változhat, ha a blancók megszerzik Luka Modricot a Tottenhamtől. A horvát középpályás átigazolási ügye a határidő lejártáig lezárulhat – egyes források szerint ebben az esetben túladnának az amúgy sem „túljátszatott" Kakán. Is. Merthogy a nyáron már megszabadultak Hamit Altintoptól, Fernando Gagótól és Sergio Canalestől, 15 milliós bevételt generálva.

Ezzel el is érkeztünk a klub anyagi helyzetéhez, amely finoman szólva sem rózsás. A Real 660 millió eurós tartozást halmozott fel az évek során, amivel listavezető Spanyolországban, de nem kell kétségbe esnie, a bankok ugyanis folyamatosan hiteleznek neki. S nemcsak neki, hanem a többi spanyol élvonalbeli együttesnek is, elvégre a La Liga névadó főszponzora az ország második legnagyobb bankja, a BBVA.

A Madrid és legnagyobb ellenlábasa, a Barcelona is mintegy 500 millió eurós pénzforgalmat bonyolít le egy esztendőben – ergo hatalmas fedezettel rendelkezik –, s amíg ez így marad, mindig lesz pénzintézet, amely tejel, na jó, segítséget nyújt nekik.

Persze az sem hátrány, ha a világviszonylatban mérhető népszerűség mellé eredmény(ek) is társul(nak), s a bajnoki címek és kupagyőzelmek mellé időnként beesik egy-egy Bajnokok Ligája-diadal is.

EDZŐFEJEDELEM NÉLKÜL, VILANOVÁVAL

Barcelonában új korszak kezdődött, miután Pep Guardiola az idény végén befejezte áldásos tevékenységét a gránátvörös-kékeknél. A 2008 és 2012 között tevékenykedő tar fejű tréner csapatával 14-et gyűjtött be a 18 lehetséges trófeából – lehet vitatkozni, hogy hol foglal helyet a katalán klub legnagyobb trénereinek örökrangsorában. Edzőfejedelemmé nőtte ki magát, az hétszentség.

Ezek után azt gondolná az ember, hogy a Barca drukkerei félve tekintenek az új idény elé, ezzel szemben az igazság az, hogy roppant optimisták. Éspedig az új szakvezető miatt, hiszen olyan ember vette át Guardiolától a stafétabotot, aki évekig volt a nagy Pep segítője, egyben első számú bizalmasa – ő is hozzátett ezt-azt a barcelonai varázslathoz.

Tito Vilanováról van szó, aki nem akar letérni a „guardiolai" útról: ugyanazokat a módszereket, taktikákat alkalmazza, mint világhírű elődje. És nem szakít az eddigi játékstílussal, a „teszem-veszemmel" (tiki-taka) sem, marad tehát a sok passz és a labdabirtoklás is.

Az új szerzemény, Jordi Alba máris tökéletesen elsajátította a barcelonai stílust, persze nem volt nehéz dolga, a válogatottban ugyanis – amelyben tavaly szeptemberben mutatkozott be, s amellyel az idén Európa-bajnoki címet nyert – többször volt szerencséje együtt futballozni Barcelona-játékosokkal. Alba a negyedik nyári felkészülési meccsen, Göteborgban debütált új csapatában, amely gól nélküli döntetlent ért el a Manchester United ellen, majd tizenegyesekkel kivívta a győzelmet.

Noha Vilanova mind az öt felkészülési mérkőzésén veretlen maradt, nem ez volt a legnagyobb öröm számára az előszezonban, hanem hogy a nyáron Carles Puyol és David Villa is felépült súlyos sérüléséből: a védő teljesen fitt, a csatár azonban még nincs „kilencvenperces" állapotban.

Nem hagyhatjuk ki beharangozónkból Lionel Messit, aki szédületes idényt futott 2011–2012-ben, 60 barcelonai tétmeccsén 73 találatot (ebből 50-et a bajnokságban) szerezve, és aki szépen termelt az előszezonban (4 mérkőzés/5 gól) is. Adódik a kérdés: hova, meddig fejlődhet még?

Ami a klub pénzügyi helyzetét illeti: a Barcelona tartozása „csupán" 548 millió euróra rúg, amivel a madridiak mögé szorul; a vonatkozó lajstrom harmadikja a Valencia 380 millió eurós tartozással.

NEVET-E MAJD A HARMADIK?

Nemcsak a spanyol bajnokság, az egész európai bajnoki/kupaidény legnagyobb meglepetése lenne, ha nem a Real, Barca párosból kerülne ki az aranyérmes. Erre azonban kb. annyi esély mutatkozik, mint e sorok szerzőjének lemerülni a Mariana-árokba. (A múlt szezonban a Real 39 pontot, a Barcelona 30-at vert a harmadik helyezettre...)

Nézzük, kik érhetnek oda a harmadik helyre!

Mindenekelőtt a hatszoros bajnok, legutóbbi bronzérmes Valencia – amely 2004-ben eddigi utolsóként tudta megelőzni a bajnokságban a Realt és a Barcát. A klub Jordi Alba távozása után alaposan bevásárolt: megvette Fernando Gagót a Real Madridtól, Jonathan Vierát a Las Palmastól, Joao Pereirát a portugál Sportingtól, és Sergio Canalest szintén a Realtól, továbbá jó fogásnak tűnik Andrés Guardado is, aki ingyen érkezett az újonc Deportivótól.

A harmadik – azaz a direkt BL-be jutást érő – pozícióra pályázik az Atlético Madrid is. Diego Simeone Európa-liga-győztes társulata teljes egészében a kolumbiai gólzsák, Radamel Falcao köré szerveződik, s ebben az idényben már nem érné be a bajnoki ötödik hellyel. Ennek érdekében három jó nevű játékost kaparintott meg a nyáron: Emre Belözoglut a Fenerbahcéból, Cristian Rodríguezt a Portóból és Cata Díazt a Getaféból. A trióból csupán Díaz került pénzbe, előbbi kettő ingyen érkezett a „matracosokhoz", akik csaknem 20 millió eurót kasszíroztak Álvaro Domínguez (Mönchengladbach) és Eduardo Salvio (Benfica) eladásából.

2011–2012-es helyezése (4.) alapján akár a bronzvárományosok közé sorolhatnánk a története során először „BL-ező" Málagát, ha nem tudnánk, milyen gondok gyötrik mostanában. Tavaly ilyenkor a klub 60 millió eurót költött el játékosok vásárlására az új katari tulajdonosnak köszönhetően, ám Abdullah bin Nasszer bin Abdullah al-Ahmed al-Tani, röviden Abdullah al-Tani sejk ma már be akarja csukni a boltot, és túl kíván adni rajta. Ennek megfelelően a Málaga egy huncut buznyákot sem költött az idei nyáron (aki érkezett, az mind kölcsönből tért vissza), ellenben megvált jó pár játékosától, méghozzá jó pénzért – Santi Cazorla például 19 millió euróért lett az Arsenalé, José Salomón Rondón meg kilencért a Rubin Kazanyé. (Akadt egy visszavonuló is, az utolsó idényében szerényen teljesítő Ruud van Nistelrooy.) Málagában a milliós bevételek ellenére fizetési gondok voltak a közelmúltban, amiért a szurkolók a katari sejk-tulaj fejét követelték.

NEM MINDENKI MER NAGYOT ÁLMODNI

A patinás, ám jelenlegi fényüket tekintve halovány klubok közül a Sevilla ismét ki szeretne lépni a nemzetközi porondra, ehhez azonban előrébb kellene végeznie a kilencedik helynél (egészen pontosan az első hat közé kéne kerülnie). A csapat otthagyta ingyen a már amúgy is kölcsönadott Arouna Konét a Levanténak, elengedte Frédéric Kanoutét Kínába, Martín Cáceresből azonban pénzt csinált (8 millió euró) a Juventusszal üzletelve, s nagyrészt ebből az összegből tellett új emberekre, a brazil Cicinhóra, a francia Geoffrey Kondogbiára és a gijóni Alberto Botíára.

A városi rivális Betis, amely kétéves másodosztályú száműzetést követően 2011-ben került vissza a legjobbak közé, a 13. helyen zárta a 2011–2012-es bajnokságot. A vezetőség nem is mer, nem is akar nagyot álmodni, a folyamatos előrelépést tűzte ki célul. A zöld-fehérek három átlagon felüli képességű játékost igazoltak a holt idényben: a Costa Rica-i Joel Campbellt az Arsenalból, a brazil Paulaót a St.-Étienne-ből, valamint Salvador Agrát a portugál Olhanenséből (ide szerződött a nyáron a wikipedia.org szerint háromszoros szomáliai válogatott Liibaan Cabdi, akit mi Liban Abdiként ismerünk, a Ferencvárosból).

A Betishez hasonlóan a '80-as évek kétszeres bajnokcsapata, a Real Sociedad is a mélybe, illetve a másodosztályba szállt az utóbbi években, és neki is sikerült onnan visszakapaszkodnia. A 2010-es Segunda División-elsőségük óta egy 15. és egy 12. helyet sikerült felmutatniuk a baszk kék-fehéreknek, akik újabb kis lépést szeretnének megtenni előre: az első tízbe jutás a céljuk a La Ligában.

A 2011–2012-es évad Janus-arcú együttese, a bajnokságban középszerű (10.), ám a kupákban tündöklő – a honi sorozatban és az Európa-ligában egyaránt fináléig menetelő – Athletic Bilbao kiegyensúlyozottabban szerepelne a mostani szezonban, ami nem tűnik könnyű feladatnak, tekintve, hogy házi gólkirálya, az Európa-bajnok Fernando Llorente a minap bejelentette a távozási szándékát. A támadó egyelőre nem igazolt még sehová, de tárgyalásokat folytat a Juventusszal. Ráadásul Javi Martínezt is csábítják, őt a Bayern Münchennel hozták hírbe.

RÖVIDEN A TÖBBIEKRŐL

A Levante a legutóbbi sikereit szeretné megismételni a bajnokságban, megmutatva, hogy nem volt kifutott eredmény a hatodik hely, emellett az Európa-ligát sem adná fel, ott is bizonyítani szeretne, ha már odaért...

Az Osasuna és a Mallorca esetleg beleszólhat a nemzetközi kupás helyekért zajló csatározásba, de semmi több.

Miképpen a spanyol egyletek többsége, a kieső Villarreal, Sporting Gijón, Racing Santander trió helyére érkező Deportivo La Coruna, Celta Vigo, Valladolid hármas tagjai sem dédelget(het)nek merész álmokat, esetükben a kiesés elkerülése a kitűzött cél.

Az első osztályban való megkapaszkodásban bízik a legutóbbi idényben a mezőny második felében végző Getafe, Espanyol, Rayo Vallecano és Granada is; utóbbi épphogy elkerülte a kiesést, s a nyáron részben annak köszönhetően tudta csak megerősíteni a keretét, hogy olasz tulajdonosa, aki egyben az Udinese tulaja, hét játékost átvezényelt kölcsönbe Udinéből.