Kis túlzással 2010. július 11. óta nem rendeztek hasonló jelentőségű labdarúgó-találkozót.
Akkor valami vb-döntőt vívtak.
S most is a világ két legjobb futballegyüttese csapott össze.
Talán nem véletlen, hogy a két esztendővel ezelőtti spanyol válogatott éppen a Barcelona és a Real Madrid játékosaival ért fel a csúcsra; s nyilván oka van annak is, hogy a glóbusz más táján született topklasszisok – például Lionel Messi és Cristiano Ronaldo – e két társulatot erősítik. Mondhatjuk hát nyugodtan, afféle világbajnoki finálét láttunk szombat este; remek kis csapat a Manchester United vagy a Milan, szívesen nézi a sörös-csipszes polgár a Chelsea-t vagy a Bayern Münchent – a barcelonai és a madridi egylet más kategóriát képvisel valamennyi vetélytársáénál.
Nincs más dolgunk ilyenkor, mint jól hátradőlni, s irigykedni mind a kulisszára, mind a nívóra. S elvileg most kellene következnie annak a passzusnak, amely szerint jaj, de kár, hogy nekünk ilyesmink még csak megközelítőleg sincs, libalegelők és hétszáz nézők előtt, illetőleg a folyosónyitások leghalványabb jele nélkül éljük mindennapjainkat (lásd még: a játék küzdő jellege domborodik ki), ám már csak azért sem érdemes hasonlítgatni, mert ez a szint, függetlenül a Bajnokok Ligája-elődöntőjének első mérkőzéseitől, más, mint amilyet Európa bármely sorozatában előadnak nekünk.
És ahogyan azt kell, pompás mérkőzésen őrjönghettünk ezen az esős, csordultig telt nézőteres estén.
Noha a földkerekség legstílusosabb futballjára büszke Barcelona ezúttal némileg halványabban vezette elő mérkőzésenkénti hétszáz-kilencszáz pontos passzra épülő játékát, továbbá a nagyrészt fölöttébb szervezetten védekező Madrid labdarúgóinak a hátát időnként súrolta a háló, senkinek sem lehetett egyetlen rossz szava sem, pláne a hetvenedik perctől. Akkor jött a csúcspont, a másodpercekbe sűrített dráma. A „köszönjük szépen" típusú Khedira-gólra reflektáló Alexis Sánchez-dugó után a Madrid higgadtan megmutatta, mitől Madrid (José Mourinho pedig mitől José Mourinho): kvázi három húzásból odalibbent a kapu elé, s az ezerszer elátkozott, a Barcelona ellen „néma” Cristiano Ronaldo csodás támadásbefejezésével sutty, romba döntötte az ellenfelet, egyszersmind eldöntötte a bajnokságot.
A Barcelona – milyen jelző van még? – űrfutballt játszik.
De a futballt alkalmilag a Realtanodában okítják.
+++
Hogy mi történt az el Clásicón, arról ide kattintva olvashat bővebben!
