Guardiola 2008-ban a holland Frank Rijkaardot váltotta a katalánok kispadján, bemutatkozó el clásicóján a Camp Nouban csak a hajrában lőtt gólokkal kerekedett a nagy honi rivális fölé. Nem úgy a tavaszi visszavágón, amelyen egy sokáig emlékezetes összecsapáson lépték le a kitámadó, megzavarodó fővárosiakat.

A katalánok a rákövetkező idényben is megvédték bajnoki címüket, a madridiak a két el clásicón nem tudtak gólt szerezni. De legalább nem ütötték ki őket.

Nem úgy, mint az előző kiírás első felvonásán, pedig akkor már José Mourinho igazgatta a madridiakat. A Barcelonában elszenvedett ötgólos vereség fájó emlék lehetett úgy a „blancók”, mint a portugál tréner számára, aki az előző kiírásban az olasz Internazionale kispadján vezette győzelmekre csapatát.

A 2011-es naptári évben új dimenzióba helyeződött a két gigász versengése, hiszen szombaton már hetedszer randevúztak, a bajnoki küzdelmeket a spanyol Király-kupa, majd Szuperkupa, illetve BL-elődöntő színesítette. A tavaszi párharcokban szenvedte el első, és ezidáig egyetlen vereségét Guardiola, akkor óriási taktikai csatákat hoztak a mérkőzések, kiállításokkal fűszerezve.

A nyári Szuperkupa-párharc még nagyobb hullámokat gerjesztett, amit csak részben generáltak a pályán történtek, sokkal inkább az oldalvonal melletti atrocitások kaptak túlzó felhangot.

Ezek után érdeklődve vártuk a sort lezáró december 10-i bajnokit, ami az első perces madridi góllal izgalmasnak ígérkezett, végül mégis nagyon simán alakult, amit a kétgólos különbség nem is fejezett ki hűen. A Barcelona sok helyzetet kihagyott, a Real játékosai közül többen mintha lélekben, de akadt, aki testben sem nagyon volt a pályán.