BARCELONA–ATHLETIC BILBAO 4–1 (2009)
A Barcelona legutóbb 2009-ben jutott be a Copa del Rey, azaz a spanyol Király-kupa döntőjébe. Akkor az Athletic Bilbao volt az ellenfél, amely meglepetésre már a 8. percben előnybe került Gaizka Toquero révén. Azonban az abban az évben mindent – a kupa mellett bajnoki cím, Bajnokok Ligája, klubvilágbajnokság és európai Szuperkupa – megnyerő Barca Yaya Tourénak köszönhetően egyenlített. A második félidő elején beindult a Messi-henger, majd Bojan Krkic és Xavi tette biztossá a 4–1-es sikert.
REAL MADRID–ZARAGOZA 2–0 (1993)
A Real Madrid legutóbbi kupasikeréig 1993-ig kell visszamennünk az időben. Bár a királyi gárda 2002-ben és 2003-ban is döntőt játszott, előbb a Deportivo La Corunától, majd a Real Zaragozától kapott ki. Tizennyolc évvel ezelőtt a Zaragoza volt az ellenfél. A sokáig kiegyenlített meccs 29. percében Emilio Butragueno törte meg a gólcsendet egy szinte „fű alatti” fejessel. A második játékrészben egy remek góllal dőlt el a döntő, amikor Mikel Lasa egy kiugratást követően kicselezte a kapust, majd az üres kapuba lőtt.
BARCELONA–MALLORCA 1–1 – TIZENEGYESEKKEL 5–4 (1998)
A gránátvörös-kékeknek a két évvel ezelőtti győzelem előtt 11 esztendőt kellett várniuk a sikerre. 1998-ban a Mallorca ellen igencsak megszenvedett a címvédő Barcelona, amelynek soraiban akkor olyan zsenik játszottak, mint Rivaldo, Luis Figo, Marc Overmars vagy éppen a mostani edző, Pep Guardiola. A rendes játékidőben 1–1-es döntetlen született – Jovan Sztankovics korai góljára Rivaldo közeli találattal válaszolt –, majd elképesztően izgalmas tizenegyespárbajban végül a katalánok kerekedtek felül.
REAL MADRID–REAL VALLADOLID 1–0 (1989)
Az 1988–1989-es szezonban a bajnoki cím mellé a kupát is bezsebelte a Madrid. A Real Valladolid elleni fináléban Rafael Gordillo már az 5. percben megszerezte a győztes gólt. A Hugo Sánchez, Bernd Schuster és Butragueno nevével fémjelzett Real is 16. kupasikerét aratta.
BARCELONA–REAL BETIS 3–2 – HOSSZABBÍTÁS UTÁN (1997)
A katalánoknak 1997-ben sem volt könnyű dolguk. A Real Betis a 10. percben megszerezte a vezetést Alfonso Pérez szerencsés góljával, de Figo a 45. percben bombagóllal egyenlített. Azonban a sevillaiak Finidi George okos találatával ismét előnybe kerültek a 82. percben. Az öröm csak három percig tartott, mert Juan Antonio Pizzi pontos fejessel ismét egyenlített. A rendes játékidő így döntetlennel zárult, a hosszabbításban pedig újra Figo került főszerepbe, és a szerencsésen hozzá pattanó labdát közelről a kapuba lőtte. A vége 3–2 a Barcának egy nem mindennapi meccsen.
REAL MADRID–SPORTING GIJÓN 2–1 (1982)
Az Estádio Nuevo José Zorilla 1982-ben felkapott stadion lett. A világbajnokságon három mérkőzést rendeztek benne, míg áprilisban a Spanyol-kupa döntőjének is otthont adott. A Sporting Gijón elleni mérkőzésén Jiménez szerencsétlen öngóljával – a már tehetetlen védő lábáról pattant a kapuba a labda – szerzett vezetést a Real, ám Ferrero higgadt büntetőjével egyenlített a Gijón. A második félidőben egy gól született, azt a jelenlegi spanyol szövetségi kapitány, Vicente del Bosque helyére beálló Ángel szerezte, megnyerve ezzel a trófeát a madridiaknak.
BARCELONA–REAL MADRID 2–0 (1990)
Ezzel el is érkeztünk az eddigi utolsó kupadöntőig, amelyben a két gigász egymás ellen lépett pályára. Az 1990-es fináléban a 78. percig kellett várni az első találatra. Akkor a Paco Buyóról (Real) kipattanó labdát Guillermo Amor fejelte a kapuba. Már csak másodpercek voltak hátra a találkozóból, amikor egy kapitális védelmi hiba után Julio Salinas lecsapott az eladott labdára, majd 11 méterről a jobb alsó sarkot kilőve biztossá tette a 2–0-s Barca-győzelmet.
REAL MADRID–CASTILLA 6–1 (1980)
Története egyik legnagyobb lehetősége előtt állt a madridi Castilla 1980-ban, amikor bejutott a kupadöntőbe még másodoszályú együttesként. Azonban ellenfele a város első számú csapata, a „nagytestvér” Real Madrid volt. A kiscsapat a 20. percig tartotta magát, akkor egy szerencsésen visszapattanó labdát Juanito a kapuba lőtt, majd az első félidő végén Santillana hasonló helyzetben növelte az előnyt. A második játékrész elején gyakorlatilag eldőlt a trófea sorsa, miután Sabido és del Bosque is betalált. A már négygólos hátrányban játszó Castilla pazar találattal szépített, azonban a hajrában a Real két perc alatt kétszer mattolta Agustín kapust, így fölényes, 6–1-es Real Madrid-sikerrel zárult a finálé.
BARCELONA–REAL SOCIEDAD 1–0 (1988)
Csalódás lehetett a Real Madrid híveinek, amikor a Santiago Bernabéu Stadionban megrendezett 1988-as döntőbe nem csapatuk, hanem az ősi rivális Barcelona jutott be. Az akkori ellenfél a Real Sociedad volt, amely ligamásodikként, míg a Barca csak a 11. pozícióban szerénykedve várhatta a kupadöntőt. A végig izgalmas találkozón egy gól döntött, a 60. percben a gránátvörös-kékek középső védője, José Ramón Alexanko szerezte. Egy fejes után a Sociedad kapusa, Luis Arconada hiába védett nagy bravúrral, a támadásnál elöl maradó Alexanko közelről nem hibázott.
A gól 3:36-tól |
REAL MADRID–ATLÉTICO MADRID 0–0 – TIZENEGYESEKKEL 4–3
Összefoglalónk végét két fináléval zárjuk. 1975-ben a madridi városi derbi döntötte el a kupa sorsát. A Vicente Calderónban megrendezett Atlético Madrid–Real Madrid rangadó gól nélküli, ám eseménydús 90 percet hozott, majd rögtön következtek a tizenegyesek. A királyi gárda játékosai pontosabban céloztak, így 4–3-mal megszerezték 13. Király-kupájukat.
REAL MADRID–BARCELONA 4–0 (1974)
A két együttes egymás elleni döntőin a Real aratta a legnagyobb különbségű győzelmet. A fővárosiak Santillana közeli perdítésével szereztek vezetést a meccs elején, majd a második játékrészt is kiválóan kezdték Rubinan üres kapus góljával. Az 50. percben már hárommal ment a Madrid, miután Aguilar a Barca kapujába emelt. A negyedik találatot remek összjáték után José Martínez Sánchez, alias Pirri szerezte közelről.
