A spanyol együttes a 2004-2005-ös bajnokságban remek produkciót nyújtott, bajnoki bronzérmük Bajnokok Ligája-indulást ért. Miközben a BL-ben elődöntőbe jutottak – az Arsenal állította meg őket -, a másik fronton, a bajnokságban már közel sem ment ennyire jól nekik.
Csak a hetedik helyre futottak be, amely csalódást jelentett mindenki számára. Az idei kupaszezonban a szlovén Maribor búcsúztatta őket az Intertotó-kupában, amellyel egyben a nemzetközi kupaporondtól is elköszöntek a spanyolok.
Maradt a csapat számára kitűzött feladatként a bajnokság, amelybe az ősszel alaposan beleszürkültek.
A „szürkeség” okait tanulmányozva Pellegrini arra a következtetésre jutott: a gárda húzóembere, Riquelme nemcsak messze elmarad saját képességeitől, közel sem teljesít száz százalékosan, hanem egyenesen csapattársaira is rossz hatással van motiválatlansága.
Az argentin karmestert fél éve még a világ legjobbjának kiáltotta ki nem egy szakember, a brazil Ronaldinho és több más kiválóság elé helyezve. A vb aztán Riquelme számára is csalódást hozott – nem tudott a favoritok közé sorolt argentinok húzóembere lenni -, az ősszel pedig még annál is visszafogottabban teljesít a korábban több sztárcsapat – a Manchester United volt mind közül a „leghangosabb” - által körüludvarolt középpályás.
A Pellegrini-Riquelme dél-amerikai belviszály hozományaként nyugodtan megkockáztathatjuk azt a kijelentést, hogy egyiküknek hamarosan el kell hagyni a „sárga tengeralattjáró” fedélzetét.