Szerda este bebetonozódott csoportja utolsó helyére a magyar férfiválogatott, pedig az Eb-selejtező mérkőzések fele még hátravan. A játék kilátástalansága, az újabb kulcsember sérülése nem sok jót ígér, félő, hogy pofozógépek leszünk a sorozat még előttünk lévő részében. Érzi a bajt a szövetség elnöke is.

A jelenet, amint Balogh Gábor lezuhan a lóról, a pekingi magyar szereplés szimbóluma lett; az olimpia tizenharmadik napján földhöz vágott mindanynyiunkat éppúgy, mint a megelőző tizenkettő sok-sok kudarca. Aznap egy ragyogó pályafutás véget ért, a versenyző most úgy érzi, az egészet beárnyékolja ez az olimpia.

Akár példát is vehetnénk az ottani futballszövetségről, kapitányválasztásban ugyanis bizonyosan előttünk járnak az albánok.

A pekingi olimpia elődöntőjében az argentinoktól elszenvedett csúf vereség után a megszokottnál jóval nagyobb nyomás nehezedik Dungára, a brazil válogatott szövetségi kapitányára, aki a következő két vb-selejtezőn nem csupán Chilével (idegenben) és Bolíviával (otthon), hanem az állásával is játszik.

Sorozatunk ötödik, utolsó részében a magyar sport jövőjét érintő kérdéseket próbáljuk vizsgálni. A pekingi szereplés okozta válságból kivezető utat nem ismerjük, csak lehetőségeket kínálunk – szűkre szabott terjedelemben, elvégre erre talán egy újság is kevés lenne.