A brazil válogatott élére 2006. július 24-én kinevezett Dunga annyira bízott a túlkoros Ronaldinhóval megerősített (?) együttes olimpiai sikerében, hogy nem volt hajlandó lemondani a pekingi főnökségről – és lehet, hogy ez lesz a veszte. Az ősi rivális argentinoktól kapott jókora pofon (0–3 az elődöntőben) után már nem áll olyan stabilan a selecao élén, és mivel az A-válogatottal a legutóbbi két, június derekán megrendezett vb-selejtezőn sem tudott nyerni, sőt gólt szerezni sem, lassan a népharaggal is dacolnia kell. Az 1994-es világbajnoki cím egyik fő letéteményese – ráadásul a gárda csapatkapitánya – mindenesetre töretlenül hisz a gyors és látványos felemelkedésben.
„Nem én vagyok az első, és nyilván nem is az utolsó brazil kapitány, aki mázsás teher alatt kénytelen végezni a munkáját. De szerintem így van rendjén. Ha unalmas lenne ez a szakma, nem csinálnám, meg aztán mégiscsak megtisztelő brazil kapitánynak lenni” – jelezte a
44 éves szakember, hogy különösebben nem érez kívülről érkező nyomást.
S ha kicsit mélyebbre ásunk, bizonyos szempontból nincs is miért idegeskednie.
Jövő szerdán Brazília a délamerikai vb-selejtezőcsoport utolsó előtti helyén álló, valóban gyengécske Bolíviát fogadja odahaza, előtte pedig Chilébe látogat, hogy vasárnap öszszemérje erejét azzal a válogatottal, amellyel szemben hét mérkőzés óta veretlen, és amelyet a legutóbbi négy alkalommal ripityára vert, 18 szerzett gól mellett mindössze egyszer kapitulálva. Dunga persze nem elbizakodott, különösen, hogy tavaly augusztus óta Marcelo Bielsa személyében – szerinte – remek szakember irányítja a chileieket, akik az argentin kapitány kinevezése óta egyébként nem kerültek a selecao útjába.
„Bielsa ütőképes csapatot alakított ki, mást ne mondjak, az eddig lejátszott hat forduló után Chile megelőz minket. De a hetedik után nem fog” – véli Dunga, ismét megvillantva töretlen optimizmusát.
Holott akad itt valami, ami miatt igazán főhet(ne) a feje. Hogy ki szerez gólt. Merthogy legutóbbi három mérkőzéséből (benne a legutóbbi két vb-selejtezővel) egyet sem tudott megnyerni a selecao, ráadásul ezeken a találkozókon egyszer sem volt eredményes, a nemzeti csapat immár 297 perce gólképtelen! Dunga nem említett ugyan neveket, de e dicstelen sorozat – illetve a nyeretlenségre visszautalva inkább sorozatok – megtörését elsősorban az átigazolási hercehurca után a Real Madridtól a Manchester Cityhez továbbálló Robinhótól, valamint a válogatott meghívóját tavaly november óta először megkapó, a Milan mezében káprázatos játékkal, igaz, vereséggel bemutatkozó Ronaldinhótól várja (Kaká júniusi térdoperációja után lábadozik, így ő kihagyja a soron következő két vb-selejtezőt).
Ha nem sikerül, alighanem elköszönnek tőle, ha sikerül, nyilván a helyén marad. Akárhogy is lesz, az ötszörös világbajnok olyan gonddal küzd, amilyen története során még sohasem bukkant felszínre: minőségi csatár hiányában szenved. Mert bárki bármit mond, ezen a poszton jelenleg Adriano a legjobb brazil, noha Dunga szerint még nem érett meg arra, hogy ismét meghívja. S lehet, hogy bánni fogja.
