A nyíltsisakos küzdelemben is jó!

– Van a sprintversenyeknek specialitásuk?
– Igen, az hogy nem lehet hibázni. Ötszáznegyven kilométernyi szelektív szakaszt kell teljesíteni egy nap alatt, ami már a Dakar-rali esetében is emberes táv, ráadásul egyetlen pillanatra sem szabad elveszíteni a koncentrációt, hiszen a pályán rengeteg az irányváltás, már-már ralihoz hasonlít, nem terepralihoz. Ha hibázol, ha kiengedsz, akkor beesel valahová, és annak nem lehet jó vége. Már csak azért sem, mert a szervizidő nagyon rövid – húsz percbe maximum a kocsimosás és a kerékcsere fér bele, no és az, hogy a fiúk átnézzék az autót, minden rendben van-e vele.

– A hét végén nem volt baj a Nissannal?
– Szerencsére nem, és mi is jól bírtuk a távot és a hőséget egyaránt. Mert azt ugye mondanom sem kell, hogy pokoli meleg volt?! Ennek ellenére a szombati második, kétszázhetven kilométeres szelektív szakaszon abszolút második időt autóztunk, tehát nem estünk szét, együtt tudtunk maradni.

– Lehet egy ilyen viadalon taktikázni?
– Nincs lehetőség rá, itt végig nyíltsisakos küzdelem zajlik. Folyamatosan a határon, vagy annak a közelében kell autózni.

– Ez veszélyesen hangzik...
– Köztünk az évek során Gabival kialakult egy olyan kapcsolat, hogy kontrollálni tudjuk egymás munkáját. Általában szól, ha valami észrevétele van a ritmussal és a tempóval kapcsolatban. Most a második kétszázhetven kilométeres szakaszon kétszer is rám szólt, hogy túl régóta megyünk a határon, az pedig nem jó, mivel nem ismerjük a pályát, így pedig túl nagy a kockázat.

– A verseny előtt hová helyezte magát a mezőnyben?
– Mivel még soha egyikünknek sem sikerült a magyarok közül pontot szerezni az ilyen típusú versenyeken, nem tudtam, hogy mi fog történni. Ráadásul én az a fajta vagyok, aki nem szokott eredmény-célokat kitűzni maga elé. Két éve itt voltunk, mindent beleadtunk, és akkor tizenharmadikak lettünk. Most is száznyolc autó indult, komoly autókkal, gyári technikákkal, úgyhogy tízen belüli helyezéssel elégedett lettem volna.

– Akkor alaposan túlteljesítette a tervet.
– Evés közben jön meg az étvágy, amikor a második nap után a negyedik helyen álltunk, valahogy elkezdtünk ragaszkodni ehhez a pozícióhoz. De tényleg messze túlmentünk azon, amire számítottunk. És ami külön öröm, hogy már csak a portugál verseny van hátra a sorozatból, és mi az itt elért eredményünkkel a nyolcadikok vagyunk az összetettben.