Zászlósnak tisztelegj! Különleges zászlóvivők az olimpiai megnyitón

Argentína: Luciana Aymar (gyeplabdázó)Argentína: Luciana Aymar (gyeplabdázó)

A dél-amerikai országban mindenkit Diego Maradonához hasonlítanak legyen férfi vagy nő, focista vagy gyeplabdázó. Az a helyzet, hogy Luciana meg is érdemli ezt a megtiszteltetést: ő az egyetlen a sportágban, akit a hölgyek között hét alkalommal választottak meg a nemzetközi szövetség év végi szavazásán az adott esztendő legjobb játékosának. A Lionel Messihez hasonlóan rosariói Luciana olimpiai ezüst- (2000 Sydney), és kétszeres bronzérmes (2004 Athén, 2008 Peking).

Ausztrália: Lauren Jackson (kosárlabdázó)

Háromszoros olimpiai ezüstérmes, világbajnok, aki 14 évesen már hazája U20-as, 16 évesen pedig az ausztrál felnőttválogatottban játszott. 2001 óta a WNBA-ban szereplő Seattle Storm játékosa, kétszeres bajnoka az észak-amerikai női profi kosárlabdaligának, hétszeres All-Star-válogatt, háromszoros MVP, háromszoros pontkirálynő, de volt a liga legjobb lepattanózója is. Fiatalon imádta a nagy bulikat, a 2004-es olimpia előtt pedig ő is megmutatta idomait az ausztrál sportolókról készült ruhátlan sorozat kedvéért. Az utóbbi időben megkomolyodott, és inkább civil jótékonysági kezdeményezésekkel hívja fel magára a figyelmet.

Ausztria: Markus Rogan (úszó)

A mi Cseh Lászlónk legnagyobb ellenfele az európai mezőnyben, akinek legalább akkora nemezise a magyar úszó, mint Lacinak Michael Phelps. Rogan ugyan 50 méteres medencében négy, míg rövid pályás Eb-n öt aranyérmet tudott nyerni, de a vegyes számokban csak akkor jutott neki sikerélmény, ha Laci nem állt rajtkőre. Szinte alig van otthon: középiskolában és egyetemen amerikai klubokban versenyzett, később pedig jobbára Olaszországban készült. Tréfás fiú: előfordult, hogy egy győzelem utáni sajtótájékoztatón azt találta mondani, gyűlöli az úszást, utálja a hosszú és unalmas edzéseket, és mindig alig várja, hogy végre kimászhasson a medencéből.

Arab Emírségek: Őfelsége Szaid bin Maktúm bin Rashid Al-Maktúm (sportlövő)

A dubai hercegi család sarja, az előző emír fia, a jelenlegi unokaöccse. A közel-keleti milliárdosok vidám hétköznapjait éli két felesége és nyolc gyermeke társaságában: versenylovakat és futballcsapatot (al-Sabab) tart, valamint egyáltalán nem rossz sportlövőként (nyert már világkupaversenyt is) olimpiákon indul. A londoni lesz neki a negyedik, ahol lőállásban találjuk.

Egyesült Államok: Mariel Zagunis (vívó)

A második amerikai, aki vívóként olimpiai bajnok tudott lenni, ráadásul az athéni diadalt meg is tudta ismételni négy évvel később a női kardozók mezőnyében. A litván felmenőkkel büszkélkedő Mariel szülei evezősként részt vettek az 1976-os montreali olimpián.

Fehéroroszország: Max Mirnij (teniszező)

Ha nagyvonalúak akarnánk lenni – és miért ne akarnánk –, mondhatjuk, hogy a belorusz zászlót az ország egyetlen wimbledoni bajnoka viszi. Bizony, a 35 éves sportoló még pályája kezdetén, 1998-ban vegyes párosban diadalmaskodott a szentélyben, ahol most az olimpiai tenisztornát rendezik. Még 2003-ban úgy tudott 18. lenni a világranglistán, hogy karrierje során csupán egyetlen ATP-tornát nyert egyesben. 2004-ben, az athéni olimpia előtt is ő volt kijelölve zászlóvivőnek, akkor azonban néhány héttel a megnyitó előtt a fehérorosz sportvezetők meggondolták magukat, miután kiderült, Max és felesége modellt állt egy divatmagazin szexi fotósorozatához.

Belgium: Tia Hellebaut (magasugró)

A 2008-as olimpián némi meglepetésre diadalmaskodó atléta (aki ugyanabban az évben ötpróbában nyert világbajnokságot) a pekingi siker után négy hónappal bejelentette, hogy gyermeket vár, és visszavonul a profi sporttól. 2009-ben meg is született a kislánya, azonban annyira inspirálóan hatott rá Kim Clijsters ugyancsak szülés utáni visszatérése, hogy újból edzésbe állt. A 2010-es barcelonai Eb-n ötödik lett, azonban hamarosan újból áldott állapotnak örvendett, így ismét megszakította karrierjét. Ekkor azonban már nem jelentette be visszavonulást – egyszerűen csak nem indult versenyeken. Tavaly júniusban megszületett a második kislánya, ő pedig másodszori is visszatért a sportágba, és kivívta a londoni indulás jogát.

Brazília: Rodrigo Pessoa (díjugrató)

Nem focista, nem röplabdázó, nem dzsúdós – azaz nem a brazil sikersportágak egyik képviselője viszi a zászlót, hanem az ország leghíresebb és legsikeresebb lovasa. Pessoa Athén bajnokaként száll nyeregbe, emellett nyert világbajnokságot (1998), és kétszer bizonyult a legjobbnak a Pánamerikai játékokon. Összesen 70 nagy díjugrató versenyt nyert meg, amelyeken eddig kereken 7 millió dollár pénzdíjat kapott.

Bulgária: Jordan Jovcsev (tornász)

A sportág 39 éves legendája, aki mögött pazar pályafutás áll, éremgyűjteményéből csak az olimpiai arany hiányzik (ezüstje és bronza van, utóbbiak egyikét Sydneyben szerezte, ahol Csollány Szilveszter lett a bajnok). A kiváló gyűrű- és talajspecialistának a londoni lesz a hatodik olimpiája, ráadásul 2009 óta ő Bolgár Tornaszövetség elnöke.

Dél-afrikai Köztársaság: Caster Semenya (atléta)

Nem akármilyen gesztust gyakorol ezzel a lépéssel a dél-afrikai olimpiai szervezet: a 2009-es berlini világbajnoki címe után alaposan meghurcolt, a nemiségét megkérdőjelezők kereszttüzébe kerülő, nemi hovatartozását vizsgálatok alá vető atlétanő megérdemli, hogy vihesse hazája zászlaját.

Chile: Denisse van Lamoen (íjász)

2000-ben az első chilei íjászként vehetett részt olimpián, 2011-ben világbajnoki címet nyert, pedig 2002-ben egy időre felhagyott sporttal: a hat aranyat és egy ezüstöt hozó dél-amerikai játékokon amphetamint találtak a szervezetében, és fél évre eltiltották. Annyira nem keseredett el: beiratkozott a jogi egyetemre, 2003-ban pedig lélekben megerősödve tért vissza az íjászathoz, és azóta is a kontinens egyik legjobbja.

Ciprus: Markosz Bagdatisz (teniszező)

2006-ban az ausztrál nemzetközi teniszbajnokságon sokak kedvence lett a döntőig menetelő, könnyed stílusban, fantasztikusan küzdő ciprusi. Mégsem született új állócsillaga a sportágnak: habár ugyanabban az évben még Wimbledonban is az elődöntőbe jutott, mindössze négy egyéni ATP-tornát nyert pályafutása során. Az a melbourne-i siker azonban arra jó volt, hogy mentesülhetett a katonai szolgálat alól, hogy a teniszre koncentrálhasson. Bagdatisz friss házasként érkezik az olimpiára, július 14-én vette feleségül horvát „kolléganőjét”, Karolina Spremet.

Franciaország: Laura Flessel-Colovic (párbajtőröző)

A franciáknak sem kell nagyítóval keresniük a sikeres sportolókat, de nem férhet hozzá kétség, hogy a guadeloupe-i születésű párbajtőrvívó méltán kapta meg a jogot, hogy vigye hazája trikolórját. Öt olimpiai érmével (két arany, egy ezüst, két bronz) a valaha volt legsikeresebb francia olimpikon. Pedig neki is volt egy botlása: 2002-ben három hónapra eltiltották, miután egy doppingvizsgálat tiltott szert mutatott ki a szervezetében. Flessel-Colovic a francia szövetség orvosi stábját tette felelőssé a bakiért, de azóta – mint az eredmények mutatják – rendeződött a sportoló és az egészségügyi stáb viszonya.

Grúzia: Nino Szalukvadze (sportlövő)

Az 1969-es születésű grúz hölgy – nem túl nagy meglepetésre – még a Szovjetunió színeiben lett olimpiai bajnok az 1988-as szöuli olimpián (légpisztollyal, míg sportpisztollyal a második helyen végzett). A nagy ország felbomlása óta grúz színekben áll a lőállásba, így vett részt a 2008-as olimpián is, amelyen az éremcsaták során az orosz Natalija Paderina volt az egyik ellenfele. A két ország ekkor épp háborúban állt, ami viszont csöppet sem zavarta a pisztolyhősnőket: miután az orosz lány végül második, Szalukvadze pedig harmadik lett, a dobogón megölelték és megpuszilták egymást, majd felszólították a két kormányt a békés rendezésre.

Kuba: Mijaín Lopez (birkózó)

Peking 120 kilós bajnoka már négy évvel ezelőtt is elnyerte a megtisztelő feladatot, vihette hazája zászlaját a megnyitón. Pedig nem sokon múlott, hogy most ne így legyen. A 2008-as olimpiai győzelem után egy időre eltűnt szem elől, és rögvest szárnyra kapott a pletyka, mely szerint a nemzeti hős már Miamiban készül, hogy bemutatkozzon a vegyes harcművészetek (MMA) világában. A hír nem volt igaz, Lopez pedig ismét lengetheti a kubai zászlót.

India: Szusil Kumar (birkózó)

A szegény családból származó Szusil úgy lehetett Pekingben olimpiai bronzérmes, hogy annak idején idősebb testvére felhagyott a családban hagyományként űzött sporttal, mert a família csak az egyik fiú karrierjét tudta finanszírozni. A pekingi bronz 56 év után a második birkózó érme az országnak olimpián. A sportágban kevéssé jellemzően Szusil a vegetáriánus étrend elkötelezettje.

Írország: Katie Taylor (ökölvívó)

Az írekről tudjuk, hogy szeretik a bunyót, hát a zászlót is egy bunyósra bízták – de nem ám akármilyenre. Katie négyszeres világ- és ötszörös Európa-bajnok, emellett az ír női labdarúgó-válogatottnak is tagja – ebben a minőségében első gólját 2009-ben éppen a magyar válogatott ellen szerezte.

Jamaica: Usain Bolt (atléta)

A világ leggyorsabb embere, háromszoros olimpiai, ötszörös világbajnok.

Kenya: Jason Dunford (úszó)

Ez az igazi csoda: a kenyai zászlót egy színes bőrű hosszútávfutó helyett fehér úszó fogja vinni! A kis számú kenyai fehér kisebbséghez tartozó családnak éttermei és szállodái vannak, Jason pedig büszkén szállítja az Afrikai játékok, a Nemzetközösségi játékok és universiadegyőzelmeket, valamint az olimpiai és világbajnoki döntős szerepléseket.

Litvánia: Virgilijus Alekna (diszkoszvető)

Kétszeres olimpiai bajnok (2000, 2004) és kétszeres világbajnok. Hazájában négyszer választották meg az év sportolójának. 2000-ben megkapta a legrangosabb litván állami kitüntetést, a Gediminas Nagyherceg Érdemrendet. 2007-ben az UNESCO a Sport bajnoka elismerését is elnyerte. Egyéni legjobbja 73.88 méter, ennél nagyobbat csak a világcsúcstartó Jürgen Schult tudott dobni (74.08) 1986-ban. Aleknának elképesztően nagy karfesztávolsága van: 2.22 méteres ölelésével képes egy buszt szemből „átkarolva” annak mindkét oldalán otthagyni az ujjlenyomatát. 1995 óta a litván elnöki testőrség tagja.

Magyarország: Biros Péter (vízilabdázó)

Lehet, hogy Fácán kézilabdázóként is ilyen sikereket ért volna el, de ezt már sohasem fogjuk megtudni. Amit annyira nem sajnálunk, mert a csodálatos jobb kéz tulajdonosa így háromszoros olimpiai bajnok lehetett másodikként választott sportágában. Biros a 2008-as pekingi diadal után a nemzetközi szövetség fair play díját is megkapta, miután kiderült, hogy (orvosai engedélyével) egy cisztával a szívén játszotta végig a tornát, amiről sem csapattársai, sem Kemény Dénes szövetségi kapitány nem tudott.

Nagy-Britannia: Chris Hoy (pályakerékpáros)

Kétségkívül sportági legenda viszi a Union Jacket: a skóciai Edinburgh-ben született Hoy négyszeres olimpiai bajnok (Athénban egy, Pekingben három aranyat zsákmányolt), és 11 világbajnoki elsőségére is büszke lehet. Miként arra is, hogy 2009-ben lovaggá ütötte II. Erzsébet királynő.

Németország: Natascha Keller (gyeplabdázó)

A 2004-es athéni bajnokcsapat tagja legendás gyeplabdás família sarja, nagyapja és édesapja is ezt a sportot űzte. Ráadásul utóbbi ugyancsak olimpiai bajnok, miként Natascha két fivére, Andreas és Florian Keller is, akik Pekingben állhattak a dobogó tetejére.

Norvégia: Mira Veras Larsen (kajakozó)

Persze nyilván sablonos lett volna az olimpiai, világ- és Európa-bajnok női kézilabdacsapat valamelyik tagjára vagy éppen az ugyanilyen címekkel kidekorált kajakosra, Eirik Veras Larsenre bízni a zászlót. Így aztán a választás inkább utóbbi feleségére, a 25 éves Mirára esett, aki amellett, hogy biotechnológiát és vegyészetet tanul az oslói egyetemen, a K–1 500 méteres versenyeken igyekszik megnehezíteni Kozák Danuta dolgát.

Olaszország: Valentina Vezzali (tőrvívó)

Az ötszörös olimpiai bajnok egymás után háromszor (2000, 2004, 2008) nyerte meg az egyéni versenyt, amivel már most is sportági legenda, és nem meglepő módon ezúttal is ő a szám legnagyobb esélyese. Tizenhárom világbajnoki aranyából hatot nyert egyéniben. 2006-ban már önéletrajzi kötete is megjelent „Fedetlen arccal” címen.

Oroszország: Marija Sarapova (teniszező)

A világszép világklasszis első ízben vesz részt olimpián, és rögvest kezébe nyomták az orosz nemzeti lobogót. Ami már csak azért is nagy szó, mert a szőke szépség az első hölgy, aki téli vagy nyári olimpia megnyitóján viheti az orosz (illetve korábban a szovjet) zászlót. Van egy olyan érzésünk, hogy sokan csak ezért a pillanatért várják ki az orosz csapat bevonulását a késői órán.

Ruanda: Adrien Niyonshuti (hegyikerékpáros)

Adrien egy dél-afrikai profi csapat kerekese, aki már réges régen tanúságot tett emberi nagyságáról: úgy épített szép, az olimpiai szereplésig ívelő karriert, hogy 1994-ben a szeme láttára ölték meg hat testvérét az országban uralkodó polgárháború idején. Niyonshuti 16 éves volt, amikor az első kerékpárját kapta, és három évvel később, 2006-ban figyelt fel rá az országban dolgozó Jonathan Boyer, az első amerikai kerekes, aki indulhatott a Tour de France-on.

Spanyolország: Pau Gasol (kosárlabdázó)

Kétszeres Európa-bajnok, világbajnok, olimpiai ezüstérmes, a Los Angeles Lakeres csapatával NBA-bajnok, négyszeres NBA All-Star válogatott center, minden idők egyik legkiválóbb spanyol kosárlabdázója.

Svájc: Stanislas Wawrinka (teniszező)

Bántás nélkül írjuk, de ez az igazság: Wawrinka most éppen arról a leghíresebb, hogy Roger Federer páros partnere lesz az olimpián, és a zseniális társ átadta neki a zászlócipelés jogát, miután ő már Pekingben teljesítette haza iránti kötelességét.

Szerbia: Novak Djokovics (teniszező)

Korábbi (és várhatóan majdani) világelső, aki a Roland Garros kivételével már valamennyi Grand Slam-tornán tudott diadalmaskodni. Harminc egyéni tornagyőzelme van, keresett a pályán 38 millió dollárt, és a pekingi bronzérem után most szeretne fényesebbet nyerni.

Szlovákia: Gönci József (sportlövő)

A szlovákiai magyar klasszis bronzéremmel írta be magát a szlovák sport történelemkönyvébe: az atlantai olimpián ő szerezte meg az 1993-ban függetlenné váló állam első olimpiai medáliáját, amit Athénban hasonlóval toldott meg.

Zimbabwe: Kirsty Coventry (úszó)

Egy újabb fehér zászlóvivő, ráadásul hölgy egy fekete-afrikai országból. Méghozzá olyan országból, amelyben az elmúlt években bizony napirenden voltak a fehér telepesek elleni támadások. Kirsty eddig két olimpián hét érmet (két arany, négy ezüst, egy bronz) nyert, és pekingi produkciója után hazája sportminisztere „nemzeti kincsnek” nevezte őt. Még Robert Mugabe is – aki még afrikai viszonylatban is rettegett diktátornak számít – „arany lánynak” nevezte, és 100000 dollár pénzjutalomban részesítette.