Nem a pénzért bokszol

Az egyik internetes lap szervezetektől független világranglistáján a 32. öklöző széles mosollyal lépett ki a tranzitból – lehet, ez vigyor a közelben sorfalat álló, beöltözött kung-fu csapatnak szólt, habár a fehér ruhások nem rá vártak. Mindenestre a jókedv később is megmaradt. A hispán folyamatosan vigyorgott, a hasát vakargatta. Idegességnek nyoma sincs rajta.
2002 szeptemberében volt a hispán utolsó mérkőzése, utána azt rebesgették: visszavonult. Most mégis itt van, és címmeccsre készül.
– Tény, igen rég volt az utolsó mérkőzésem – kezdte Pérez. – Az viszont csak kacsa, hogy befejeztem volna. Nem hagytam abba, bokszoltam azóta is, persze nem tétre. Az elmúlt esztendőben sok problémával kellett megküzdenem, de ezekről nem szeretnék bővebben beszélni.
– Milyen volt a felkészülése?
– Nekem az is megtiszteltetés, ha otthon kell fellépnem bármilyen rendezvényen, így mivel azokra is becsülettel felkészültem, most kifejezetten jó állapotban vagyok. Főleg, hogy Barcelonában az utóbbi évek legkeményebb munkáját végeztük el – ezt őszintén mondom.
– Máskor egymás mellett izzadnak, mivel Ön az Universum tagjainak rendszeres edzőpartenere. Mi a véleménye Erdeiről?
– Legutóbb a hamburgi gálán találkoztam Madárral. Ô jó ember is, nemcsak jó ökölvívó. A gyengéit és az erősségeit is ismerem. Utóbbiból azért több van… De ne is kérdezzék, hogy milyen taktikával készülök vagy ilyesmi, ezt most még biztosan nem fogom elárulni.
– Nem nehéz magabiztosnak maradni akkor, ha ránéz Erdei eredménysorára?
– Hát, igen, szép. Nem lesz egyszerű.
– Konkrétan: sokan már az első néhány menetben padlót fogtak ellene.
– Én nem szeretnék.
– Nemcsak hogy Erdeinek jobb a rekordja, de hazájában, saját közönség előtt küzdhet majd. Ezzel hogyan birkózik majd meg?
– Ezt magam sem tudom. Magyarországról összesen néhány tévéfelvételt láttam, többet nem. A nézők biztosan neki szurkolnak majd, lehet, a bírókra is hatással lesznek. De ez olyan kihívás, ami ínyemre való! Bízom magamban, az edzőmben, van egy célom, és ezt szeretném is megvalósítani. Én nem a pénzért bokszolok…
– A mérkőzés előtt megnézi a csarnokot?
– Nem hiszem, szerintem csak szombaton járom körül alaposabban. A helyszín nem fontos. A lényeg, hogy fizikailag és pszichikailag is jól felkészüljek.
– Végigállja a tizenkét menetet?
– Majd a mérkőzés közben kiderül, most még nem tudom.
– Esélyek?
– Lehet, hogy veszítek, lehet, hogy nyerek.
– Frappáns.
– Ez van, így érzek. Képtelen vagyok megmondani, hogy mi lesz a végeredmény. Mindazonáltal egyértelműen győzni szeretnék. Mint minden sportoló, minden versenyen.
– Más sportokkal hogyan áll? Mint spanyol biztos focirajongó.
– Nem talált. Nem vagyok futball-őrült. Ha van egy jó meccs, azt megnézem. Mondjuk, ha a Barcelona vagy a Real Madrid játszik. Amúgy nem nagyon izgat a dolog.
Ezek után egy hatalmas ásítás kíséretében elköszönt mindenkitől. Majd még egy-két fotó, aztán irány Szeged. Ugyanis ott dől el minden. A ringben.